Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Balcásy-alap

Bek. Gobelinek, képek, szobrok árasztották el a termeit s maga a rheimsi dom a gazdaságnak és pompának oly összehalmozását mutatta fel az ő felkenésekor, mint talán templomot még soha ki nem cziczomáztak. Az ő kora különben a posenak hivatalos kezdete — Ezeket a képekel hozza s «rrôl a korról s udvarról ir a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 154 füzete. — A 12. kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal e kötelek irója is Egy -egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes fél bőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest. VIII., Üllői út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés útján, havi részletfizetésre is. Magyar SZÓ. Felhívja a protestánsokat, "hogy a maguk országgyűlési képviselőjét kérjék tel arra, hogy az 1848. XX. t. cz. végrehajtását sürgessék, követeljék a képviselőházban. Magunk is helyeseljük azt, mert még a prot. képviselők is jobban szeretnek hallgatni a prot. egyházakat leginkább érdeklő ügyekben, mint beszélni; vagy a pártfegyelem, vagy a klerikálisoktól való félelem megnémítja őket; pedig mihaszna, ha a mi egy házi gyűléseinken nagy lelkesedóst keltve és tetszést aratva sürgetik ók is az 1848-i XX. t. cz. végrehajtását, de nem szólnak ott, a hol kellene: a törvényhozás két termében, a képviselőházban, meg a főrendiházban. A felszólító leveleket már küldik is több helyről a képviselőkhöz és ennek meg is lesz a hatása 1 Protestáns egyházi és iskolai lap. Budapest ev. ref. lakosaiank egyházi szervezéséről szólván igy ir „Első feladat kijelölni a czélt ós irányt, a inely felé a lelkeket megmozgatni akarjuk. E czél szerintem, csak egy lehet, t. i. az, hogy a székes főváros minden kerületében református parokhia szerveztessék, külön lelkészszel, külön kultuszhelylyel. Csak a saját parokhus képes a kerületenként is nagyon népes és nagyon szétszórt reformátusságot egy két hitoktató segit ségóvel intenziv cura pasztoralis, energikus egyház társadalmi munkásság, alapos hitoktatás, gondos igehirdetés és buzgó vasárnapi iskolázás útján gyülekezetté tömöríteni, egyházi életre lendíteni és rendszeres egyházi adózás által anyagi erőhöz juttatni. — Az öntudatosan kijelölt czélhoz-jutás sikeres módja, németem szerint, csak az lehet, hogy az egyháztanács elnöksége alkalmas időben, módon és helyen hívja össze sorban az egyes kerületek református lakosságát, személyes megjelenésével és közreműködésével indítsa meg a kerületi parokhiák szervezését; az érdekelt hitsorso sok bevonásával béreltessen minden egyes kerü letben alkalmas imaházat, a melynek élére állítson egyelőre ideiglenes parokhust ós a parokhus mellé szerveztessen kerületi bizottságot, a mely a kerületi egyházi elöljáróság (fiók presbitérium) teendőit, különösen a hívek összeirását ós felkeresését végezze. Ha aztán a hivek bizonyos imaházhoz hozzászoknának, az egyházi tömörülés legelső lépésein túl lennének, a természetes fejlődés folytán lassanként mindenütt előbb-utóbb megerősödnének, megérnének arra, hogy lehetőleg önerejöiből rendes lelkipásztort hívjanak, templomot építsenek és valóságos parokhiává szervezkedjenek. — A mostani czentralizáczió mellett a periteriák egyházi közönye ós élettelensóge semmiféle eszközzel meg nem szüntethető; mert az a két három lelkész nem juthat el a hívekhez s a lelkészek által nem ismert és nem gondozott hivek nem igen törik magukat egyházukért. — A legközelebbi feladat most az, hogy a kerületek élére állítandó parokhusok útján a fővárosi reformátusság minden kerületben lelki gondozásban részesüljön. Ezt megcsinálni elodázhatatlan kötelessége budapesti egyházközségünk mostani elöljáróságának, mert a vallásszabadság mai rendszere mellett nem szabad engednünk, hogy Híveink akár a felekezet nélküliség, akár az idegen felekezetek martalékává legyenek. Az pedig kétségtelen dolog, hogy a nem jól vagy egyáltalán nem gondozott nyáj előbbutóbb elszéled." Magyar SZÓ. „Igen nagy sérelem az, hogy a magas kormány által 1898-ig nyújtott rendkívüli államsegély folyósítása beszüntettetett, a mi által igen sok kongruás lelkész azon szomorú helyzetbe jutott, hogy jövedelme a kongruával kevesebb, mint volt a kongrua előtt a rendkívüli áliamsegélylyel ós a kerület s konvent által nyújtott, de azóta a kongruás lelkészekre beszüntetett segélyezésekkel. Sok szó esett már az ügyben e becses lap hasábjain, de fájdalom, reánk, kon gruás lelkészekre nézve, mind ez ideig eredmény nélkül. Itt tehát ismét a konventnek kötelessége érvényt szerezni a 20. §-nak az által, hogy világosítsa tel a magas kormányt, hogy a 20. §. világos rendelkezése ellenére az 1899. évtől kezdve elvont és még az 1903. ós 1904. évekre elvonandó. — tehát összesen hat évre — evi 150,000 korona rendkívüli államsegély bőven kifutja az ev. ref. kongruás lelkészek fizetésének már a folyó évtől kezdve 1600 koronára leendő kiegészítését, és hiszem, igy áll a dolog a többi felekezetek lelkészeire nézve is. — Hogy ilyenféle számítás történt a minisztériumban is, azt világosan mutatja azon körülmény, miszerint főt. Antal Gábor püspök úr — ha jól emlékszem — már az 1900 ik évi püspöki jelentésében azt jelentette, hogy az 1902. évre már ezerhatszáz koronára lesznek a fizetések kiegészítve, a mely infonnác/.iót Antal Gábor püspök úr csakis a minisztériumtól nyerhette, mert fel nem tételezhető róla, hogy alapos informáczió nélkül ilyen kijelentést tehetett volna.