Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mohácsy Lajos. Tanítóink fizetésének rendezése

HuszadiK évfolyam. t 11. szân\ Orosháza, 1902. márczius 13. evahet. mm és iskola MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN - — Előfizetés dija: Hirdetés dija: Egész évre. . lökor. Egész oldal . le kor. Fél évre. . . « . Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... ® „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 Egy szám ára 84 fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . Sí . <0 Tanítóink fizetésének rendezése. Innen onnan 10 esztendeje lesz már, hegy az 1893. évi XXVI. törvényczikk életbe lépett. A f. 1902 ik esztendővel pedig lejár a tanitói fizetéseknek közigazgatási úton, a főszolgabirák által eszközölt összeirását s a termények értékének 10 •^vi átlagos ár szerint történt felbecslését tartaltalmazó jegyzökönyveknek órvónye3sóge. A jövő 1903. esztendővel, — a törvény értelmében — tanitóink jogosan kórhetik javadalmuknak «ijból való összeirását, fóleg pedig a terményeknek és a földbirtok tiszta jövedelmének felbecsülését. Hangsúlyozom, hogy jogosan kérhetik, de sőt kell is, hogy ezt kérjék, sürgessék. Ezt kívánja, parancsolja saját jól felfogott érdekük. A tanitói fizetések rendezését már közel 10 évvel ezelőtt kimondta az állam, megállapítva a tanitói fizetésnek minimumát. E rendeletét, mint országos törvényt, kötelezővé tette az összes felekezeti iskolákra nézve is, megadva a módot az erre képtelen szegény egyházaknak : a fizetés kiegészítéséhez szükséges államsegély folyósítása által. Nem czélom ez úttal vita tárgyává tenni azt, hogy vájjon a mi ág. hitv. ev. egyházunkra nézve áldásos intézménynek bizonyult-e az 1893. évi XXVI. törvényczikk, ámbár a 10 éves mult, a melyre visszatekinthetünk s a melynek tapasztalatai elég érthetően beszélnek róla, nagyon bő thémát igór, e kórdóst ez alkalommal nem érintem, csupán azon kijelentésre szorítkozom, hogy az 1893. évi XXVI. t. cz. a mi egyházunknak is igen-igen sok tanítójára nézve valóságos áldás volt. Magára az egyházra nézve pedig megbecsülhetlen jótéteménynek tűnik fel, ha tekintetbe veszszűk, hogy a tanitói fizetések kiegészítése czimón mily nagy összeget nyerünk az államtól. Igy csupán a mi a dunántuli ág. h. ev. egyházkerületünk évenkint nem kevesebb, mint 69,892 koronát nyer az államtól tanitói fizetések kiegészítése czimón. Igy könnyen fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy mekkora összeg lehet az, a mit az egész magyarhoni ág. h. evang. egyház e czimen nyert. Bármekkora is azonban ez összeg, az mégis csak elenyésző csekély része annak, a mivel még mindig tartozik az állam a mi protestáns egyházunknak. Ha az állam végrehajtaná a már meghozott ós szentesítést nyert országos törvényeket, akkor nem szólnának mirólunk, a gazdag róm. kath. egyház mellett mint „szegény* protestánsokról, hanem akkor az 1848. évi XX. t.-cz. szerint ma már „egyenlők" lennénk az anyagiakat tekintve. De az állam, sajnos, csak papíron hagyja a törvényt, igy nevezetesen az 1893. évi XXVI. törvónyezikket is. Mert csalódik az, a ki azt gondolja, hogy a tanitói fizetések rendezésére vonatkozó országos törvény a maga teljességében végre lenne hajtva. A törvény innen-onnan már tíz éve megvan ugyan alkotva, kötelező erővel életbe léptetve, de teljesen végrehajtva még máig sincs. E törvénynek végrehajtását s a tanitói fizetéseknek tényleg 800 koronára való kiegészítését meghiúsította, lehetetlenné tette már az az eljárás, a melyet a közigazgatási bizottság követett, midőn az 1893. evben főszolgabírói által felbecsültette a tanitói javadalmat képező egyes hiány-pontoknak pénzbeli értékét nevezetesen pedig a földnek jövedelmét. Miként tanitóink is még jól fognak emlékezni, az 1893 évi javadalom összeírás, a tisztán tanítói fizetésnek becslése a szolgabirák kijelentése szerint azért törtónt, hogy e képen megállapítható legyen: mekkora nyugdíjra tarthat