Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Ipolyság

rendes mederbe térve, nyugodtan fej ődik mind nagyobb mértékben. 1900 bau az egyes évnegyedekben 441-re ment a római egyházból való kilépések átlaga, —1901-ben pedig majd megkétszereződött e szám, a mennyiben az évnegyedi átlag 808-at tett. — 1900 ban Csehországban 1700 an hagyták ott a római egyházat, 1901. szept.

} haváig 2,500 an tették azt, stb. E számok is, de még inkább azon valóban mintaszerű evang. buzgalom, mely az újonnan alakult ós alakuló félben levő evang. községek egyházi életét jellemzi — örömmel tölti el minden igaz protestáns szivét, annál inkább, — mert — ós ezt eléggé nem sajnálhatjuk — ellenséges részről meg pl. a Luther és reformátió gyalázások most is akár pamphlet, akár szószéki (római) igehirdetés alakjában napirenden vannak és a „Los von Rom" mozgalmat ma inkább mint valaha, igyekeznek meggyanúsitani. Hisz igaz, Róma született ellensége a mozgalomnak, a minthogy született ellensége minden szabad — önálló — evangéliomszerű életnyilvánulásnak, de szomorú dolog tapasztalni azt, hogy a legpiszkosabb rágalom is elfogadott ós kedves fegyver ott, a hol jobb nem áll rendelkezésre; azért meg sem ütközünk p. o. azon, hogy a minap Bécsben ülésező kath püspöki konferenczián résztvett dr. Kopp boroszlói érsek nagy hangon ugyan — természetesen annál kevesebb érvvel — Ítélte el a mozgalmat, de a kath részről megszokott hangon is túltesz az e gyűlésből kibocsátott íőpásztori körlevél, a mely szokatlanul éles hangon és ,,hivatalosan" osztrákellenesnek ós felségsértőnek igyekszik a Rómától való elpártolást feltüntetni Úgy látszik, hogy Ausztriában sokan, sót maga a kormány is egyáltalában nem tud és nem akar megválni azon gondolattól, hogy Ausztriának mindenáron katholikus államnak kell lenni. A hatóságok — mint minden ultramontán államban — itt is inkább Róma, mint Ausztria hatóságainak bizonyulnak, s a czél érdekében a legmagasabb körök sem tartózkodnak attól, hogy szemenszedett valótlanságokat fogjanak reá az evangélikusokra és különösen a „Los von Rom" hiveire. Példa érre Lichtenstein berezeg beszéde, melyet a nemes berezeg, mint a klerikalismusnak egyik feudális előharezosa a kath. iskolaegylet mult évi diszűlésén tartott Beszédének különösen két kitétele komoly megütközést kelthet, akár osztrák ev. hittestvéreinknél, akár a külföldön és aggodalomra szolgáltathatna okot, ha meseszerű voltánál fogva nem volna annyira nevetségesek. Beszédének idevágó része ipy hangzik : „(Németországi) kegyes protestánsok rövid időn belül jóhiszemüleg 5 (azaz öt) millió forintnál többet gyűjtöttek és adományoztak azért, hogy felekezetük számára lelkeket megnyerjenek Ausztriában. Ezen óriási összegekből csak kevés templom építtetik, — a melyek különbéit minden valószínűség szerint üresen fognak állam. — még kevésbbé alkalmaztatnak lelkipásztorok, a kik bizonyára a pusztában fognak prédikálni. Ezapónz leginkább hazaárulók kezébe fog jutni, a kik azt rendszeres felke» lésre, a hazától való elszakadásra, az uralkodóház elleni lázitásra használják ! "(l?l) És: „Csak rövid idő választ el bennünket az utolsó krisistől . . . Különösen a fővárosnak fekete-sárga érzületű, jó katholikus, császárhű lakossága előre örül annak a pillanatnak, a mikor vasseprűvel tisztíttatik meg a mi házunk" . . . . stb. Heve elragadta a merész (!) szónokot, a kinek fanatizmusánál csak tudatlansága nagyobb. Vajmi homályos fogalmai vannak római katholikus ós evang. protestáns hűségről ós hazaszeretetről. Különben a Németországból eredő pénzösszegei nagyságáról és rendeltetéséről való felfogása táltesz akár a „Magyar ÁM a m "-én, akár a Hangay Rakovszkyén is. Hogy pedig mi az a« utolsó krisis, és mikor áll be az az örömmel várt pillanat . . . azzal azt hisszük a szónok maga sincs tisztában, de bármit értsen alatta, reméljük, hogy Ausztria javára a valóság másképen fog alakulni, mint a hogyan azt reméli. A felségsértés és hazaárulás piszkos rágalmáért majd az illetékes hatóság vonja kérdőre (ha vonja,) mert értesülésünk szerint a feljelentés már megtörtónt. Az evang. egyház gyarapodásának épen Róma ezen durva harezmodora szintén egyik oka, a mely eszünkbe juttatja azt a közmondást : „a ki nem győzi érvvel, győzi hanggal," régi igazság, a mely hogy meg ne avuljon, Róma is gondoskodik róla. Hajts Bálint. LKODÁLOM. Evang. Egyházi Szemle. „Papok leszál litott áron" czim alatt kötekedik Orosházával, a miatt, hogy az állás megüresedése alkalmával új hiványt állapított meg az egyházközség. Téved a czikkiró : az a fizetés nincs leszállítva, hanem búza és föld átszámítva készpénzre Furcsa biz az, leszállított áron keresni papot, de még fur csább, ha pap kínálkozik leszállított áron, legfurcsább, ha a leszállított áron kínálkozó — nem kell, még leszállított áron sem. Igy járt a Szemle szerkesztője Hurtay György Szarvason; kínálkozott a leszállított áron, de még csak nem is