Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Varga Gyuláné. Prot. nők lapja

S itt egy másik kérdés merül fel : Kik amaz őrállók? őrálló mindenki, a ki amaz isteni kijelentésnek, az evangéliomnak megváltó hatalmáról meggyőződött, s a ki érzi magában, hogy Isten feladatául tűzte ki neki, hogy e meggyőződését mások előtt is hirdesse, kisebb, avagy nagyobb körben, szóval avagy cselekedettel, a mini azt reá bízta az Úr. S Isten, kinek irgalma és bölcsesége kifogyhatatlan, bizonyára gondoskodott elég őrállóról s odaállította mindeniket a maga helyére, csak ismerje fel mindegyik a maga kötelességét, fújja a trombitát, mert a veszély nagy, s ha az őrálló mulasztása miatt vész el egy lélek „az ő vérét annak az őrállónak kezéből kívánom meg" mondja az Úr. S itt vagyunk ismét az első kérdésnél: megteszi-e minden őrálló a maga kötelességét? A pap à hívek, a tanitó a maga tanítványai előtt hirdeti e úgy beszédeiben, mint egész életének példájával az evangéli"omnak erősítő és megszentelő hatalmát? Tehát a papok és a tanítók az őrállók? hangozhatik föl ismét a kérdés. Nekik első sorban is azoknak kell lenniök s ez állítással nem czáfolom előbbi szavaimat, mert hivatását és kötelességét igazán betöltő pap és tanitó csak az -lehet, a ki az evangéliomnak megváltó hatalmáról meggyőződött, s a ki feladatának érzi, hogy ezt a meggyőződését mások előtt is hirdesse. De feladatának érezheti ezt más is, s én itt most azokról a nőkről akarok szólani, a kik megismervén a megváltó Krisztusba vetett hitnek egyedül üdvözítő hatalmát, erőt és bátorságot éreznek magukban, hogy erről vallást tegyenek. A Lorántffy Zsuzsánna egyesületről szólok, mely kicsiny kezdetből indulva ki, folyvást növekedőben van, s kezdi felismerni nagy hivatását, óh, bizonyára őrállónak van -kiszemelve ez az egyesület s kötelességei fólreismerhetetlenek. Kiket bízott volna az Úr első sorban is az őrálló asszonyokra, ha nem a többi asszonyokat és pedig az őrálló magyar asszonyokra a többi magyar asszonyokat? A Lorántffy Zsuzsánnaegyesület munkája eddig kicsiny körben haladt, kevesen voltak, s annak a kevésnek is mennyi küzdelme a maga gyöngeségével, a m a g a gyarlóságával I De az Úr ereje nagy és mi az Ő kezét fogjuk, az Ö biztató szavát halljuk. S most, hogy az Úr kegyelméből már számban, erőben gyarapodott az egyesület, nem kötelessége-e buzdító szavát messzebbre is hangoztatni, hogy meghallja a figyelmeztető trombita fúvását minden magyar nő s fölébredjen a közönynek álmából, mely lelkét fogva tartja. A közönyösség a legszörnyűbb ellensége minden előhaladásnak, minden fejlődésnek. Közönyösség a haza ós az egyház ügye iránt, közönyösség a Krisztus ügye iránt — óh vallja meg minden elfogulatlan szemlélő, — nem ez az érzés, vagyis inkább érzéstelenség-e az, mely a legtöbb magyar nő lelkét eltölti ós pedig tájdalom, a magyar protestáns nőkét is, vagy talán — szinte félek ezt a szót kimondani — azokét még leginkább 1 Nem ebben a közönyösségben neveltetnek-e lányaink, nem halljuk e akárhányszor a szót, hogy hiszen a vallás nem fontos, csak a többi tantárgyakból legyen a kis lánynak jó bizonyítványa, tudjon jól francziául beszélui, zongorázni, tánczolni, hogy mennyire ismeri a maga vallásának hitelveit, az mellékes kérdés, arra nem lesz szüksége a társaságban, a hol az ilyenekről nincs is szó. Bizony fájdalom, nincs is szó, s ez éppen a legborzasztóbb baj, ez a legfájdalmasabb és halálos seb a mi társadalmunknak testén, hogy a gyermek még ha megtanulja is az iskolában a kátét, s kitűnő bizonyítványt kap hitoktatójától, de azt is csak olyannak tekinti, mint a többi tárgyakat, melyet annak idejeben meg kell tanulni s aztán elfelejteni és pedig sokkal hamarább és sokkal alaposabban, mint a többit, mert hiszen ez az a tudomány, a melynek legkevesebb hasznát veheti az életben, mert erről nem is igen beszélnek az emberek, különösen leányok ós aszszonyok éppen nem, mert hiszen azokból nem lehetnek papok vagy theológiai tanárok. Azért lehet a nő vallásos is, hiszen ez csak abból áll, hogy néha elmenjünk a templomba, kezünkben az imakönyvvel, melyből a szépen megirt imádságokat oly könnyű leolvasni, s ezek tökéletesen meg is felelnek a czélnak, hisz az asszonyoktól csak nem lehet kívánni, hogy gondolataikat oly szépen tudják kifejezni, mint ? hogy azt a pa^ok az imádr ságos könyvekbe leírták. Hogy az ilyen vallásosság tulajdonképpen semmi, s hogy létezik olyan hit, mely ól, növekszik és munkálkodik az emberi lélekben, s hogy erre a hitre minden egyes léleknek szüksége van, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen igazán szükséges dolog, arról a legtöbb nőnek még fogalma sincs, hiszen nem is mondta meg neki senki s maga körül sem látja élni, munkálkodni ezt a hitet. De hát miért nem? Elfordult-e tőlünk Istennek kegyelme, mely fölóbreszsze ezt a hitet a mi népünknek szivében is, mint a hogy fölébresztette más idegen népek szivében, a hol az él, hat, munkálkodik, terjed és csodálatos eredmé nyeket ér el. Oh nemi a jóságos Isten mi rólunk sem feledkezett meg, kegyelmének napja mireánk is süt. De a mi társadalmunk nagy beteg, érzéketlen álomba van merülve már sok évek óta s oly nehezen bir fölébredni, hogy meglássa a világosságot, megérezze a kegyelem napjának melegét. De mégis, mintha ébredezni kezdene, mert a nap mindig erősebben süt, az isteni kegyelem a maga egész erejében és hatalmában árad ki fölöttünk, s kezdi megmozgatni az egyeseknek lelkét. És a ki megérezte a kegyelmet, az föléb-