Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Az eperjesi ítélet

T.zenkilenczedik évic^y

a 8. szám. Orosháza, 1901. február 21 IMG. mm ÉS ISKOLA Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... © . Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . %£ , Előfizetés dija : Egrisz évre. . IS kor. Fái évr«. . . e , Negyedévre . '-i „ Ktcy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF, Az eperjesi ítélet. Egyházunk régi sebe ismét sajog; a nemzetiségi kérdés újból felszínre került az eperjesi- Ítélet következtében. Tót atyánkfiai erősen belefújtak a harczi riadóba ; újabb elnyomatásról, üldöztetésről, egyházpusztulásról panaszkodnak. Helylyel közzel keményebb megtorlásokat is helyeznek kilátásba. Érdemes e szomorú jelenséggel közelebbről foglalkozni s annak okait kutatni. Hogy egy régi, jó hirnevű theológiai intézet, mely már sok jeles lelkészt nevelt ós adott egyházunknak, ép azon kritikus időben, midőn a lelkész-hiány általánosan érzett baj, növendékeinek felét, s mondják, hogy ép a legtörekvőbbeket, minden alapos ok nélkül kizárja, s ezzel az intézetet jóformán a bukás szélére vigye : az képzelhetlen. Eperjes ellene volt a 3 theológia egyesítésének, hogy a magáét fenntarthassa, s ennek folytán csak örülnie Eellett, ha több növendéke akadt, nem hogy azokat könnyelműen kilökje, a mivel csak önmagának ártana. S ne feledjük, hogy ezen intézet tanári kara, felügyelő bizottsága evang. emberekből áll, kik a lelkész-hiányt szintén érzik, & egyházukat legalább is annyira szeretik, mint sok más, ki e szeretettel fennen kérkedik. Miképpen képzelhető hát, hogy e férfiak csupa sovinismusból, talán puszta kedvtelésből hozzanak, s másodfokon még szigorítsanak is oly ítéletet, melynek nagy horderejét, messze kiható következményeit maguk is érzik? Az ítélet indokolása látszólag gyönge, s egészséges viszonyok mellett meg nem állna. Magában vé/e azon tény, hogy liét, máskülönben tehetséges és szorgalmas ifjút, csupán azért, mert magukat többi társaiktól bizonyos fokig elkülönítették, közösen lefényképeztették, s e képeket anyanyelvükön aláírták, sehogysem indokolná azt, hogy őket egy magasabb tanintézetből ki kellett zárni, annál kevésbbé, mert tudvalevő dolog, hogy rájuk, mint jövendő lelkészekre nagy szükség lehetett. Teljesen kizártnak kellene tekintenünk ennek lehetőségét, ha egyházunkban normális állapotok volnának. Csakhogy, sajnos, nincsenek. Az intézet tanári kara s felügyelő bizottsága, mely az ifjaknak nem csupán szorgalmát, kölső magaviseletét, hanem félszeg szellemi irányát, egyházi szempontból káros lényét hosszabb \dőn át figyelemmel kísérhette, teljes meggyőződést szerezhetett arról, hogy ók, mint lelkészek, áldássai nem működhetnek, s ezen meggyőződés sugallta a látszólag szigorú ítéletet. A fénykép és annak aláírása csak symptomák voltak, melyek alatt komolyabb bajok rejlettek. Mert vannak dolgok, me lyeket szavakba foglalni, közelebbről meghatározni felette bajos, de érezzük hatásukat, tudjuk, hogy léteznek. Ilyen az egyházunkban dúló, annak békéjét, jó hírnevét fenyegető nemzetiségi irány. A benne leledző atyánkfiai kereken tagadjak annak létesítését s azt mondják: De strygis, quae non sunt, nec m e n t i o fiat. Az „Ev. Egyházi Szemle" azt irja, hogy a pánszlávizmus nyavalyája csak az evang. egyházat töri s felsóhajt: mikor fog már egyházunk ezen betegségéből kigyógyulni? Más telekezetek, úgy mond, ezen bajt nem ismerik, mert azok nem po litizálnak, hanem imádkoznak. Hát a mi azt illeti, hiszen imádkozni mi is csak imádkozunk, politizálni pedig mások is politizálnak. Az egykori znyóváraljai algimnázium, melyet nemzeti izgatások miatt annak idején bezártak, nem katholikus iskola volt-e? Hát a Vojtech-egylet? vagy Moysesnek, az egykori beszterczebányai püspöknek, s legújabban a hírhedt Strossmayernek szereplése ugyan mi más, mint nemzetiségi mozgalom, a legtisztább pánszlavismus? Pedig tudom, hogy evang. atyánk-