Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Ipolyságh

innen, de a porosz állam, sót a német császárrág eszméjét is ez a f/ellem szülte és növelte a história bizonyságai szerint. A nagy választófejedelmek, P0i0s70iszág ncegleremiőjének is az a czél lebegett szemei elölt, bogy Németország szá mára a legnagyobb kincsének, az evang. kereszlyénségnek megőrzésén

1, megvédésére és fejlesztésére új és erős várat épilsen Poroszországban. S máig is ennek az államnak és a német csá szárságnak az üdve és legyőzhetetlen ereje annak protestantismusában rejiik. Annál érthetetlenebb annak jelen canossai egyházpolitikája és Róma pápás világuialma előtti folytonos és fokozatos meghódolása. Pedig a Poroszországot XIII. Leó szerint „a tévedések emez erős várát' ma is csak az evangéliom eiősitheti. ,.Az egyháziatlan th e o 1 ógiár ó 1" irt a mult év végén Krüger giesseni tanár a „Chr. W." hasábjain. E theológia alatt az volna érthető, a mely teljesen az egyház körén kivül esik s a melynek — mint annak idején a Straussó — nem az egyházi keresztyénség szolgálata, hanem annak lerombolása, az egész kultúrólet alapjainak felforgatása volna a feladata. De ilyen theológia — a mint azt Weiffenbach friedbergi papi semináriumi igazgató a Beyschlag-féle folyóirat januári füzetében kimutatta — nem létezik, sőt egyenesen fogalmi ellentmondás. Nem egyháziatlan, hanem szabad tudományos s mégis jó egyházias theológiára van ma szüksége a mi ev. egyházunknak. Mert 1. az egyháziatlan theológia, ha az egyáltalában lehetséges, a legnagyobb mórtékben veszélyeztetné az ev. egyház érdekeit, 2. egyháziatlan theológia nincs és nem is lehetséges, s 3. a theológiának szabad tudományos és jó egyházi as jellegűnek kell lennie. A theológiában — mint azt az Encyklopádiában is tanitják, — mint positiv jellegű tudományban össze kell tudnunk egyeztetnünk a helyes értelemben vett tudományos ós gyakorlati egyházi feladatokat, mert hát a theológiának gyakorlati egyházi, de eminens értelemben vett tudományos feladatai vannak. Fölmondotta erre vonatkozólag Harnack „a keresztyénség lényegéről" tartott nagyhírű felolvasásaiban: „Legyenek Önök élő bizonyságai minden jónak, igaznak ós nemesnek, s legyenek oly férfiak, a kik készek és képesek minden áldozatra az örök javakért. Az igazság szolgálata az istentisztelet egy nemével azonos." Íme igy kell felfognunk az egyház ós a theológia egymáshoz való viszonyát a tudományosság és a gyakorlati egyháziasság szempontjából egyaránt. Beyschlag halle-wittenbergi egyet, theol. tanár utolsó műve közvetlenül halála előtt jelent meg „A keresztyénség tana Luther kis kátéja alapján" czimmel. Művét a papi hivatalban lévő szeretett tanítványainak" ajánlotta, s „gyakorlati vallásos ós padagógiai katechetikai tapasztalatai eredményének" mondotta.'- JTudományos szempontból véve ez utolgó jelentékenyebb műve a , Jézus élete" és az „Újszövetségi theológia" cz. műveiben lerakott alapelvekkel áll szerves viszonyban. A konfirmátiói oktatásnak akart e művével szolgálni, a miért is szándékosan alapul választotta Luther kis kátéját, a melynek rámáin belül épiti föl „a keresztyén fan rendszerét." Ama reményének ád kifejezést, hogy a „XX-ik század meg fogja ajándékozni egy klasszikus és népies új kátéval a prot. világot," mert abban a meggyőződésben van az én nagynevű tanárom és szeretett mesterem, hogy „Luther kis kátéjában" van ugyan sok épületanyag, de magának az épületnek korántsem tekinthető." E tekintetben máig is Kegyelettel őrzöm gyakorlati theol. előadásaiból azt a tervezetét, a melylyel a Luther és a heidelbergi káté alapján egy uniói káté összeállítására törekedett. Mindenekelőtt nem helyesli a kátéban a törvény előtérbe helyezését, még mielőtt az istenről és Krisztusról lett volna szó, s aztán kifogásolja azt, hogy a megváltásról szóló tant nem előzi meg a bűnről szóló tan, s a terjedelmesen tárgyalt sákrámentomokat nem követi a legfontosabb kegyelemeszközról : az igéről szóié tan. Ép azért változtatott a főrészek elhelyezésén, s csak a hitről szóló 2-ik fórészt tartja meg alapnak. Közel 40 éven át szerzett tapasztalatai nyomán méltán mondja, hogy „egyházunkban még ritkábbak a jó katecheták, mint a jó szónokok." Részletesen foglalkozik továbbá azokkal a kísérletekkel, „a melyek a káté követésére ós magyarázatára törekedtek." A nagyszámú kátémagyarázatok azonban máig is „oly populárorthodox nyelven szólanak, a melyek a hivatalos egyházkormányzati gondoskodás daczára korunk gyermekeinek érthetetlenek." Mai vallástanitásunk még mindig azzal a módszerrel él, a mely „fogalmak helyett szavakkal segit magán," s részben ez „egyik legnagyobb oka népünk egyháziatlan gondolkozásának." „Hogy Luther kátéja századunk igényeinek megfeleljen, nem elég egy régiségtani kommentárral élnünk, hanem olyan magyarázattal, mely mai theológiánk fejtett esz • közeivel ismerteti a keresztyén tananyagot. S éppen ezt czélozza Beyschlag műve, mely a tanítónak s a műveltebb laikusnak kalauza akar lenni a valódi keresztyónségre s az igaz keresztyén ismeretre. Világosságra ós határozottságra van itt szükségünk a keresztyén tan minden pontján. Végül még megemlítjük a szerzőnek kora theológiai rendszereihez való viszonyát. „A modern theológiát skeptikusnak," ós igy „terméketlennek" mondja a „Ohristl. Welt" cz. nagyhírű folyóirat „ist zu sehr Ohr. Welt, Allerweltskind ohne feste Grenzlinie zwischen Welt und Gottesreich." „A Ritschl-fóle theológia nekem idegen.