Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Payr Sándor. Egyházi zenénk magyarsága

És a mi a zenei kifejezést illeti, több chorálünk (pl. Ács Mihály éneke: Minden a földön csak elmúlandó) oly magyaros, hogy egy kissé élénkebbb énekléssel népdalnak is bátran elfogadható. Szint oly jellemzetes magyaros az ú. n. Gályarabok éneke, akárhonnan és akármikor került elő a zenéje. Tehát choráljainkban is érvényesül elég jól a nemzeti jelleg, ha nem is oly mértékben, mint világi dalokban. IV. Mit tegyünk azért egyházi zenénk nemzeti jellegének kidomboritása végett? Mert mulasztás van ezen a téren tagadhatatlan. S ennyiben jogosult Csengey felszólalása. Az idegen változatosabb és élénkebb dallamok kedvéért oly eredeti magyar dallamok is kiszorultak a használatból, a melyeket igazán kár volt mellózni. Elsőben is szedjük fel a maradék darabokat és tartsuk meg azt, a mi nálunk vagyon. Nem volnánk méltók őseinkhez, ha a drága szellemi örökséget e téren is, a sokszor vérző fájdalom között született gyöngyöket megbecsülni nem tudnánk. Gyűjtsük össze régi egyházi zenénk emlékeit olyanforma gyűjteményben, a milyent Mátra y Gábor már 1859. adott ki e czim8n: Történeti, bibliai é3 gunyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból. Batizi, Sztáray, Farkas András és más reformátorok dallamai is vannak ebben. A XIV. számú dallamot például (Emlékezzél mi történék, Uram, mi rajtunü) Mátray a XVI. századbeli énekek legbecsesebb gyöngyének nevezi. És ránk nézve még fontosabb, hogy e dallamnak Dévaira van vonatkozása, mert Bornemisza 1582. énekeskónyvében az ének felett annak dallama e szavakkal van megjelölve : „Nó tája: Magyar nyelven Mátyás vala az prédikátor." Ez alapon ajánlja Farkas Lajos ezt az újonnan való felvételre. (Prot. Szemle. 1895. 196. 1.) Ev. egyházunkra nézve igen becses S k ülté ti Ádámnak „Melodyatura a neb Partytura" cz. 1798. megjelent chorálkönyve, melyben a régi szláv, különösen huss'.ita énekek vannak nagy számmal. A régi énekek összegyűjtésére Jeszenszky Károly is kísérletet tett rRégi hangok" czimű gyűjteményével. De csak azt a kótát ne kíméljük. Nálunk ritkaság és nagy esemény, ha énekeink hangjegyekkel jelennek meg. A cseh-morva atyafiaknak egy 1565 ben Boroszlóban kiadott énekeskönyve van itt a könyvtárunkban s már ebben is minden szöveg fölött ott a hangjegy. Mi 400 óv múlva, a nyomdák virágzási korában félünk a hangjegyektől ! A protestáns zene kincseinek összegyűjtésével egy szakértőt kellene megbíznunk. Ilyen volna például Kálmán Farkas, a ki igen sokat kutatott e téren és ritka énekeskönyv gyűjteménye is van. Kéziratait, úgy tudom, akadémikusok is kölcsön kérték és használták. 0 volna hivatva arra napjainkban, hogy a prot. egyházi ének történetét megírná. Prot, irodalmi ós Luther-társaságunk ót egyenesen megbízhatnák e fontos munkával. Ki tudja, lesz-e a jövő nemzedéknek ily hivatott munkása. A régi dallamok e gyűjteményéből a szebbeket vallásos összejöveteleken, vagy a templomban is a karénekesek által kellene elsőben bemutatni, megkedveltetni, majd egyeseket a gyülekezeti új énekeskönyvbe is felvenni. így gazdagodnék egyházunk ősi nemzeti dallamokban. De a gyülekezetre nézve a chorál forma maradna kötelező. Nem lenetne-e továbbá choráljainkat népdalokkal is szaporítani, mint régente történt ós ma is rebesgetik? Hajdan nagyobb nehézség nélkül történt ez a dolog. A népdalból : „Innsbruck, ich muss dich lassen" lett a gyönyörű chorál: Nun ruhen alle Wälder. A magyar históriás éneket vagy talán virágéneket is bevitték a templomba. Az ellen mezőre is, hogy világi dalt egyházi dallamra énekeltek szintén van eset. A lőcsei könyvárus, hogy az 1696. évi Zengedező Mennyei Karnak, a mi dunántúli énekeskönyvünk anyjának reklámot csináljon, a kegyes hymnusok után egy históriát függesztett ily czimmel : „Igaz megirattatasa egy csuda termetnek, melyet Schweiszteritz faluban ebbe az 1692. esztendőben egy juh ellett. Nótája: Jertek hozzám. Krisztus mondja." Azóta azonban a* izlés sokat fejlődött és ma mar eles megkülönböztetéseket tesz. A profán és a szent, a világ és az egyház közötti különbségnek tudata megvan népünkben is, ismert világi nétát templomunkban nem énekelne. Vannak gyönyörű népdalaink. Azt mondják, nem adnak engem galambomnak, vagy : Szomorú fűz hervadt lombja. A zene magában véve igen alkalmas volna chorálnak is. De útjában áll ennek