Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Lersch Márton

A franczia miniszterelnök kivonatban liagyta ineg, hogy az országból kiűzött szerzetesrendek tagjai világi papokká lehetnek, de a jezsuiták semmi köiülmények kö»t sem. Erre azt jegyzi meg a „M. Á ," hogy ,.kisszeiű, mondhatni nevetségesen gyáva rettegés ez éppen annak a szerzetes-rendnek tagjaitól, kiket méltán tekint minden elfogulatlan ember a papság szinejavának." Mégis fuicsa. hogy éppen a legkathotikusabb országokból kiüldözik ezeket a jezsuitákat, mint a béke és a haza ellenségeit I Nem gyáva rettegés, hanem okos tapasztalat és bölcs előrelátás tehát az intézkedés forrása. Ugyan hogyan irna a M. Á., ha a protestáns nemzetek üldöznék ki a protestáns papokat a hazájukból?' TEMETŐ. Lersch Márton. Megint sirba szállt régibb gárdából egyik érdemes testvérünk az Urban. Lersch Márton leibitzi lelkész kiszólittatott hosszabb tüdóvészes bajban az élők sorából. Elete folyamáról következőket közölhetünk. Született 1836 ban Forberg nevű szepesi községben. A középtanodai osztályokat a szomszédos késmárki lyceumban szép sikerrel végezte. A theológiai tanfolyamot Eperjesen látogatta és ugyanott n hitjelölti vizsgát is letette kitűnő osztályzattal. Azután két évig mint nevelő értékesítette szerzett ismereteit, anyagi eszközök birtokába jutván a hallei egyetemre ment tudományos és theológiai szakismerete öregbitése végett. Hazajővén M á d a y Károly püspöit által 1863 ban felavattatván, Késmárkon Kuntz Dávid lelkész mellé mint segédlelkész alkalmaz tatot. Leibitzi lelkésznek 1867 ben lett megválasztva és ezen állásában haláláig áldásosán működött, mely nov. 23-án következett be. Érdemes közreműködésével létesült ev. községe javára a S chol tz-Eoxer -Mária alapitvány. mely 116 hold földből és 9000 frtnyi tőkéből áll. A kamatokból szegényeket és oly leibitzi születésű tanú lókat segélyeznek, kik szorgalmuk és magavise létük miatt arra érdemesek. A presbyterium ellenőrzése mellett a lelkész kezeli az alapítványt. Lelkészkedése alatt a templom is alaposan megüjittatott oly dibzes alakban nyert, mely a párját rittritja. Évek óta hű pénztárosa volt azon özvegyárva nyugdíjintézetnek, mely a XIII. városi és a tátraaljai egyházmegye lelkészei között fennáll ós melyből a lelkészözvegyek ós árvák segélyrószletekkel elláttatnak. Családi élete a legboldogabb volt. Feleségével szül. Kuntz Amandával 34 éven keie./H.l hűségesen osztotta az élet örömeit és íájdaln ait. Gyermekei dr. Lersch Andor mint alszolgabiró és leánya Lersch El'/a mint dr. Gabriel Frigyes felesége önálló élethivatásukban találják el látásukat és szerencséjüket. A boldogult temetése nagy részvét melleit nov. 26-án ment végbe. A város és a körny ék szine-java gépviselve volt. Zelenka Pál püsj ök táviratilag fejezte ki részvétét. A XIII. városi egyházmegye lelkészei testületileg jelentek meg. Strauch Béla alesperes táviratilag mentette ki távol maradását. A késmárki lyceum küldöttségileg képviseltette magát a gyászszertartáson, mely következő részletekből állott: A ház élőit Sch ré ter Károly olaszi lelkész elénekelte a/c imát a helybeli dalárda közreműködése melleit Azután vitték felváltva lelkészek és testületi tagom a diszes koszorúkkal ellátott koporsót a templomb i, mely óriási gyászlobogóval volt feldíszítve. Itt a közönség áhítatos éneke után Weber Samu főesperes ós szepes-bélai lelkész lépett a szószékbe ós'tartotta az emlékbeszédet Zsid. 13. 7. fellett: megemlékezzetek a ti előttetek járókról, kik némtek szólták az Istennek beszédét: kiknek kövessétek hiteteket, meggondolván minemű vége volt az ő életöknek. Rövid ének után Kübecher Albert egyházmegyei jegyző és Surándi lelkész az oltár előtt elmondta a boldogult életrajzát, mire a koporsó a temető helyre elkísértetett, hol Justh Gusztáv ménhárdi lelkész búcsúztatta el és szentelte be örök nyugalomra a drága halót tat a dalárda közreműködése mellett. Az elhunyt testvérre az Úrban is ráillenek a sz írás szavai példabesz. 10, 7. „az igaznak emlékezete áldott." Weber S. ÜZENE L EK. Kézirat visszaküldésére nein vállalkozo m. M. P. Nem közölhetem, mert tárgya nem a mi lapunk olvasóinak való. Nagyon szívesen közölnék pedig tanügyi czikkeket, ha egyházi vonatko zásúak, vagy általános órdeküek. H'eltünö az a sajnos tapasztalat, hogy tanáraink és tanítóink nagyon közönyösek hozzá, nem szólnak a legfontosabb tanügyi kérdésben sem! — Érdeklődő. Az ezredévi pályamű sorsáról azért nem irt lapunk, mert a bíráló bizottság még nem mondott róla ítéletet. Bizony pedig már nagyon itt volna az ideje ! — Cz. S. Furcsa! Akkor azért avatkozott bele a két szerkesztő vitájába egy rágalom közlésével, hogy a közönséget ön szerint nem érdeklő ebbeli vitának véget vessen, most meg mindeu áron nyilatkozni akar a lapban H saját, személyi ügyében. Azt gondolja, hogy ez már érdekli a közönséget? Különben is jobb lesz az ön érdekében ki nem adni azt a nyilatkozatot : ne tudja meg a világ, hogy egy esperes, egy ilyen rövid nyilatkozatban mennyit tud véteni a helyes gondol