Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Az állami anyakönyvvezetők a r. k. propaganda szolgálatában

TizenkilenczediK évioyn^. EVANG. E 47. szam. Orosháza, 1901. november 21. I ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre. . 12 kor. Fél évre. . . 6 , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor Fél oldal... 8 , Negyed oldal . , Nyolczad oldal . 2 , Az állami anyakönyvvezetők a róm. kath. propaganda szolgálatában. Az egyházpolitikai törvényeknek ha nem is fő, mégis egyik czélja az is volt, hogy a különböző hitfelekezeteknek egymás közti, évtizedekre, sót évszázadokra húzódó és soha megszűnni nem akaró viszálykodásait ós súrlódásait ne csak mérsékelje, hanem meg is szűntesse s igy a felekezetek közötti békét királyi szentesítéssel biró törvényes intézkedéssel is biztosítsa, illetve elősegítse. S vájjon a lefolyt öt évnek tapasztalata beváltotta-e ezen egyházpolitikai törvények támogatása alkalmával hitt ós táplált reményeket? Mindenki tudja, hogy a két protestáns egyház, a régi, jogtalan s törvény által elvben nem respektált reversalis helyébe lépő mondhatni törvényesített reversalis folytán annak életbeléptetése után — számbelileg napról napra vészit, hull a férgese, a mint mondani szokás. De mi ennek az oka? Bizonyára nem az, hogy hitelveinkért üldöznek, vallásos meggyőződésünk nyilt bevallásáért bebörtönöznek, egyházunkhoz való hú ragaszkodásunkért máglyára hurczolnak, hanem az, hogy a hitükért életet, vagyont, családi és minden földi boldogságot odahagyott és feláldozott protestáns őseink hegyeket megmozgató, sziveket lelkesedésbe hozó hősi küzdelme és csudával határos, egész a vérpadig kitartó hiterős bátorsága csak az emlékezet országában él, de sziveinktől azoknak emléke, példája távol van. A társadalmat alkotó alsó felső népréteg — mindegyik módjához és tehetségéhez mérve — a hitközönyösség, isten, tiszteletet és emberszeretetet sok tekintetben nélkülöző, hideg dermesztő nembánomság levegőjét szivja magába, mely nem éltet, de sorvaszt, fogyasztja a haza iránt való honfiúi szerelmet s csökkenti az egyház iránt való hűséget. Ezzel számolnunk kell s ezen, ha tudunk ós akarunksegítenünk kell minden rendelkezésünkre álló esz, közökkel 1 Ez a mi ügyünk, ez a mi dolgunk, ez a mi feladatunk I Azonban valláskülömbség nélkül vagyunk egy hazának gyermekei is. A haza jó vagy balsorsában osztozkodnunk kell. Hazafiúi kötelesség hazafiúi joggal is jár. Az államhatalom nyújtsa tehát minden polgárának oda a jog, rend ós igazság kezét, a mely tekintet nélkül egyéni, nemzetiségi avagy vallásfelekezeti érdekekre, az alkotmány értelmében s ennek megfelelőleg törvényes úton jogerőre emelkedett jog, rend ós igazságot tar talmazó törvényeket fenntartja s mint ilyennek köteles működése oda irányul, hogy mindenkor, mindenki által, mindenhol betartassák. A róm. kath. egyház az egyházpolitikai tör vények életbeléptetése óta is, mindent elkövet, hatalmának minden eszközét felhasználja, hogy a/, újabb törvények ama bizonyos megengedett pontját, — hogy a házasulandók egybekelésük elölt gyermekeik vallásos nevelését illetőleg végérvényesen megegyezhetnek, — a maga előnyére ki használja, de ez már az ő dolga ; azonban már ahhoz sok szó fér, hogy a minisztérium által ezen egyházpolitikai törvények kezelésére és végrehajtására kinevezett állami anyakönyvvezetők egy jo százaléka a róm. kath. egyház érdekeinek karjaiba veti magát s hivatalos működését arra használja, hogy — tudva vagy tudatlanul, akarva, vagy nem akarva, törvényismerettel vagy a nélkül — valóságos rablási munkát végez protestáns egyházunk nak nagy kárára, hozzájárulván kötelességének lelkiismeretes teljesítésével (!) ama statisztikai kimutatáshoz, mely mutogatja, hány vegyes vallású házasulandó egyezett meg abban, hogy összes gyermekeiket a róm. kath. vallásban nevelendik. Hogy ezek az urak, minő érdekek folytán cselek-