Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A dunántúli lelkészi értekezlet jegyzőkönyve

de kében" ugyanezen lap 30. számában történt fölszólalásomhoz. Azzal kezdi, hogy én Osengey, Kálmán és Benka urak ügyvédjévé csaptam fel s mint ilyen leszóltam és megleczkóztettem Kapi és Payr urakat. Úgy látszik, hogy Stettner urat meglepte egy közönséges kántornak föllépése és nagyon csodálkozik azon, hogy miként merészelt az kiváló, tekintélyes szakemberek dolgába avatkozni s hogy egyáltalán miként is lehet neki véleménye ós meggyőződése. Nem bánom Stettner úr, legyen önnek e jámbor felfogása szerint 1 De már abban nem nyugszom meg, hogy ön felszólalásom közvetlen, önérzetes hangjából azt olvassa ki, hogy én szaktekintélyeket leszólok és megleczkéztetek. Tiltakozom e sértő rámfogás elbn és visszautasítom azt e lap érdemes szerkesztőjén ak, Veres József úrnak nevében is, a kiről fel nem tehető, hogy lapjában oly felszóla lásnak adjon helyet, a mely a tisztesség követelményeiről megfeledkezik. Én elvek mellett ós elvek ellen beszéltem s nem személyek mel< 11 et és személyek ellen. S ha az ellenkező nézeteket néhol erélyesebb vagy csipósebb*) hangon iparkodtam is czáfolni vagy visszautasítani, de személyeket sehol sem sértettem « a tisztesség határát egyáltalán át nem léptem. Elvárom ezek után Stettner úrtól is, hogy ezt elismerje. Én Kapi ós Payr urak személye, nagy zenetudása és buzgó zenei munkálkodása iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, de nem tehetek róla, hogy egyházi zenénk reformálása ügyében kifejtett eddigi munkálkodásuk irányát egyszerű, közönséges kántor létemre sem helyeselhetem s hogy e tekintetben Osengey, Kálmán és Benka urak nézetét vallom a magamónak. S bár jól tudom, hogy nagyon messze esik az ón csekélységem ama tekintélyes szakemberektől, a kikkel polémiába merészkedtem bocsátkozni, de azért azt tartom, hogy ón is tudhatok józanul gondolkodni s nekem is lehet egészséges meggyőződésem, a melyet a tisztesség hangján bármikor szabadon ós bátran nyilváníthatok. Azért, azon se ütközzék meg senki, ha azon vezérek zászlója alá sorakozom, a kikhez meggyőződésem vezérel. Hogy Stettner úr Kapi és Payr urak munkálkodását helyesnek tartja s az iránt elismeréssel adózik, ahhoz annál kevésbbé lehet szavam, mivel meggyőződésének egy szóval sem adta okát. De azt Stettner úr maga sem hiheti el, hogy még az eltérő nézeten levők is elismeréssel adóznak Kapi és Payr urak munkálkodása iránt. Vájjon miért szólaltak volna fel akkor Osengey, Kálmán és Benka urak? Biztos lehet Stettner úr, hogy Dunántúl is akadnak még szakavatott emberek, »a kikhez bár Kapi és Payr urak legközelebb áldanak s a kte bár őket ismerik legjobban," mégis ") Kapi is Payr arak Osengey, Kálmán ós Benka urak nézetét vallják magukónak, sót Kapi és Payr urak munkálkodásának iránya ellen okszerű észrevételeket ós kifogásokat is merészelnek emelni. Mert mikor oly fontos kórdós vár megoldásra, mint a milyen egyházi zenónk reformálása, akkor nem mindenki teszi ölébe kezét s hagyja a dolog folyását a maga útján csak azért, mert a munkások személye iránt tisztelettel ós szakavatottsága iránt bizalommal van. Mikor elvről van szó, akkor a munkások személye nem jöhet számításba, akkor egyedül az okok az urak. Ezen okokkal harczolni pedig nemcsak, hogy nem veszedelmes, hanem az igazság felderítésére egyenesen szükséges, Nem is lehet komolyan venni Stettner úrnak ama félelmét, mintha az alapos észrevételek és kifogások erólyes nyilvánítása a munkások buzgóságát bénithatná és kedvüket szeghetné a további munkálkodástól. Mert ha a munkások biztosak igazukról, akkor hasztalan minden erőlködés: mi sem béníthatja buzgóságukat és mi sem szegheti kedvüket a további munkálkodástól; sőt ellenkezőleg igazságuk érzete még jobban serkenti buzgalmukat s még inkább fokozza munkakedvüket. Ha pedig az ellenkező okok meggyóznék őket tévedésükről, akkor meg szent kötelességük, hogy az igaz 9zót köszönettel vegyék ós híven kövessók. Szóval az üdvös eszmecsere ós a józan kritika mindenképpen csak hasznára lehet az ügynek. Az olvasó közönség megtévesztésétől se féljen Stettner úr. Mert e lapot művelt emberek olvassák, a kik olyan dologba nem ártják be magukat, a melyhez nem értenek. A szakavatott olvasókat pedig engedje Stettner úr elmélkedni az ügyről, hogy saját véleményüket mások nézetével egybevetve, következtethessenek, ítélhessenek, s ha annak szükségét látják, elmélkedésük eredményóról szabadon ós bátran nyilatkozhassanak is. Ez annak a rendje ós módja. Így hámlik majd ki az igazság a sok kicserélt nézetből és meggyőződésből Végre is ne tóveszsze szem elől Stettner úr, hogy a megoldásra váró fontos ügy nem egyes embereké, hanem valamennyiünké, Szó, a mi szó : mi nem félünk a szellemi küzdelemtől, sőt inkább érdeklődéssel várjuk annak további fejlődését. Csalatkozik Stettner úr, ha azt hiszi, hogy czéltalan föllépésével már véget vetett annak. Az ellenpárt vezérei nem egy könnyen rakják le a fegyvert, hanem igazságuk bebizonyítására bizonyára minden lehetőt el fognak követni. Baja, 1901. augusztus 21. Beyer Károly ev. kántor-tanitó. A zágrábi egyesült prot. gyülekezet, melynek hovatartozása felett már oly régóta tárgyalt egyetemes egyházunk is, s a melyhez egyszerre három egyház kerület is (a dunántúli