Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Raffay Sándor. A belmissiói egyesületekről

TizenkilenczediK évioisw 5. szám. Orosháza, 1901. január 31 BVAIie Előfizetés dija : Egész évre. . 1» kor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szára ára S4 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor Fél oldal... « . Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . J3 A belmissLÓi egyesületekről. Válaszul Mayer Endrének. Kissé megkéstem a válaszszal, mert körülményeim is gátoltak, de meg nem is láttam szükségét a nagy sietségnek. Nemcsak azért, mert a belmissiói egyesületek kórdósét mi ketten úgy sem igen döntjük el, hanem mert a belmissiói egyesületek barátainak eddigi felszólalásaiból azt a következtetést vonom le, hogy az ellenkező nézeteket meghallgatni s még inkább megszívlelni nem hajlandók, A ki az egyesületeket nem pártolja, az előttük elveszett ember, a ki elfogult, rövidlátó, de sőt — uram bocsá' — egyenesen gonosz lelkű. Hát ez a hang — a melyből idézni fogok — felmentene a válaszadástól. Mégis telelek Mayer kartársamnak azért, mert ő legfölebb csak egy kis tudatlansággal vádol, tévedésekről beszól s mert felszólít arra is, hogy tanácsoljak valami jót, mert ő hiszi, hogy ezt az „illetékes vezetők" „örömmel ós köszönettel" veszik. En ezt a tapasztalatok után a magam részéről nem hiszem ugyan, de azért az udvarias felszólításra szívesen elmondom, hogy az én igaz szívből jövő tanácsom egészen komoly meggyőződés alapján ma is az, hogy mert áldás ós siker a belmissió munkásainak buzgó fáradozásán csak akkor lesz, ha a jó ügy erdekében, nehogy a forma miatt az eszme maga is „alkotmányos temetésben" részesüljön, nem kötik az eszmét formákhoz, hagyjanak fel az országos protestáns belmissiói egyesület alakításának tervével. A hol egyesületre lesz szükség, vagy a hol majd tetszik az ilyen mai divatú dolog, ha szükség nincs is rá, majd megalakítják ott azt erőszakolás nélkül is. Mert a fő a belmissió munkájának komoly megkezdése ós buzgó folytatása minden téren és minden eszközzel, a forma pedig egyelőre tizedrendű dolog. Mult czikkemben is csak ennek a — szerintem — szerencsétlen formának a „temetéséről" emlékeztem meg. De a félreértések miatt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az egész czikfenek nem ez volt „az alapgondolata," s nem a »káröröm" az „alaphangja." Ugyan kérem, szokjunk már le egyszer róla, hogy szépen hangzó frázisok kedvóért gyanúsítsuk egymást. Tessék mindent úgy venni, a mint mondva van. Férfiak vagyunk, ki merjük hat mondani nyíltan is becsületes meggyőződésen alapuló véleményünket. Ha a belmissiói munkát vagy azok munkásait, kik itt Pozsonyban — ismét elismeréssel mondom — a jó ügyhöz méltó buzgalommal síkra szállottak a közönynyel, meg akarnám támadni, tehettem volna azt itt is, szóval, vagy tehettem volna a lapban nyíltan is ós nem burkoltan. De nem tettem sem szóval sem Írásban, sem nyíltan sem burkoltan, mert magát az ügyet szeretem, becsülöm, a hol tudom, magam is szolgálom — csendben. De nem szeretem a módját ós a hangját annak a munkának, a mit a munkások folytatnak. Megmondtam ezt itt Pozsonyban is azoknak, kikkel erről beszéltem. S mert az ügy iránt melegen és őszintén érdeklődöm s mert az ügy kivitelének módját nem helyeslem, a mikor a „Sárospataki Lapok" nak a pozsonyi gyűlésekről hozott tudósításában az „alkotmányos temetés"-ről olvastam, nem hagyhattam szó nélkül ezt az „alkotmányos temetést" s magát e kifejezést, mint idézést, jelek közé téve, abban az első czikkemben rá akartam mutatni arra, hogy mi is volt annak a „fiaskó"-nak az oka, melyet a jó ügy a rossz forma miatt szenvedett. Mi jogosította fel akár Mayer, akár Szőts kartársaimat s a Prot. Egyház ós Iskolai Lap „Egyház" rovatvezetőjét.