Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A reversalis

a táborban, hol a. csata jelszava a revisió, e jelszóba belefoglalnák az XXXII. revisióját is, oly értelemben, hogy a vegyesházasságból születendő gyermekek mind, akár az apa, akár az anya val. iá s át kövessék, akár nemük szerint kövessék a szülőknek vallását, szóval hogy a reversalis a törvényből kirevideáltassék. Istenre hagyatván, nem emberekre, melyik házasfelet akarja gazdagabban ellátni az ó áldásaival I Sok panaszra, nagy súrlódásokra szolgáltat okot, ha a házasulandók szabad akaratának irá nyitását erőszakolva magukhoz ragasztják a pásztorok. De el kell azt tűrnünk, ellenben éppen nem tűrhető állapot, hogy a felekezetnélküli állam alkalmazottjai feledkeznek meg annyira, hogy egyik vagy másik egyháznak alattomos ügynökéül szegődnek, a kik illetéktelenül egyháztagokat szállitanak vagy szereznek. Mert a hazai törvényhozásnak, midőn az egyházpolitikai törvényeket megszavazta, nevezetesen az állami anyakönyvekről s a polgári házasságról szóló törvényeket, az állam fönségjogán kivűl főkép az lebegett sze^ me előtt, hogy az egyes hitfelekezetek közti súrlódásoknak eleje vétessék az által, hogy vegyes vallású házasságkötéseknél a házasulandók ne legyenek okvetlenül reászoritva az oly egyházi szolgák szolgálatát igénybe venni, kik a jelentkező vegyes vallású jegyeseket a fennálló törvény ellenére, de hivatkozva egyházi utasitásra mindenkép tüzelték, hogy a születendő gyermekeket az ő egyházuknak biztosítsák és a kik ez által a házasság békéjét sokszor már eleve elrontották. Oly állami anyakönyvvezető, a ki ily bókerontó szerepre vetemedhetik, nem fogja fel a törvénynek igaz értelmét, a törvényhozásnak szándékát ós nem áll nemes hivatása magaslatán. Az ily állami anyakönyvvezetónek ilyetén fondorlatai, melyek által „ignotos fallit," mintha törvény volna, hogy a vegyes vallású jegyesek házasságkötésük előtt tartoznának meggyezni születendő gyermekeik egyházi hovátartozására nézve, sokkal veszedelmesebbek, mint a papok által hajdan kicsalt tóritvények. Mert azok a téritvények érvénytelenek voltak ás joghatálylyal nem birtak, ellenben a polgári házasság behozatala utan kiállított ily tóritvények csak egyik házastárs vallásváltoztatása által vesztik el kötelező erejüket. A lelkipásztoroknak kötelessége, hogy vigyázlanak nyájaik mellett ós gátolják meg, hogy ragadozó farkasok férkőzvén a nyájhoz elragadozl y zák a juhokat; gátolják meg azt is, hjgy egy-egy vén róka vagy béres ne csalogassa, ne terelgesse azokat idegen akolba. Már az 1899. évi egyetemes gyűlés alkalmával tartott lelkészi értekezletben tekintélyes oldalról különös vigyázásra, őrködésre lettünk felszólítva mi lelkészek, mert bizonyos áramlat befolyása alatt álló tényezők arra vetették fejőket, hogy vegyes házasságra lépő hitfeleinket reversalis adásra reábirják. És most az „Egyetértés" f. évi jan. 8. számában is „a reversalisok kora" czim alatt azon panaszt olvashatni, hogy egy anyakönyvvezetőség tisztviselői adnak oly informácziókat a feleknek, melyek őket a klérus karjaiba vezetik. Az ev. egyház se nézheti egykedvűen az ellene intézett hajtóvadászatot a tilosban, de maga az államhatalom sem, hogy a lelkeket vadászó ezen hajsza ma-holnap felkorbácsolja a felekezeti villongások hullámait. A lappangó szikrát is el kell fojtani, ha felfedeztetett, és nem szabad várni, mig lángtengerró növekszik, mely nagy területen roppant károkat okoz. Az egyházak közti béke drága kincse a hazának, mely kincset nagy előrelátással ós gonddal kell megőrizni a haza közjólétéórt. Panaszából kifolyólag Péntek Ferencz zuglói réf. s lelkész az „Egyetértés" emiitett számában azon következtetésre jut, hogy miután a házasságra vonatkozó törvények végrehajtására kiadott utasításban benne van az is, hogy az anyakönyvvezető tartozik figyelmeztetni a feleket, tegyenek eleget egyházuk törvényeinek is; ós miután az általa bepanaszolt hivatalnokok ezt meg is teszik a róm. kath. félre, de nem teszik meg az evang. félre vonatkozólag, utasittassék az anyakönyvvezetőség, hogy jóakaratú és törvényen alapuló bölcs utasításaiból mórjen egyenlő mértekkel minden felekezetnek. Jól teszi a tiszHársam, hogy panasza lóvén, orvoslásért az illetékes hatósághoz fordul. De ez a hatóság bizony ne utasítsa az anyakönyvvezetőséget, hogy a szóban levő, azaz a vegyes házasságra lépő jegyeseket — mondom a jegyeseket — utasításokkal lássa el, tegyenek eleget egyházuk törvényeinek is, és hogy e tekintetben egyenlő mértékben mérjenek minden felekezetnek. Sőt azt mondom : vegyes házasságra lépő jegyeseknek ne mérjenek semmiféle mértékkel tanácsokat, miképpen tegyenek eleget egyházuk iránti kötelességeiknek, hanem tartózkodjanak minden beavatkozástól az egyházak belügyeibe, a házasulandók családi ügyeibe. Így