Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Tanár lehet-e egyházi pénztáros?

hitelesséírét kivételesen az illető iskola hatósága. vagyis az iskolaszék, ilI- gondnokság elnöke igazolhatja. Más módon hitelesített okmányok hozzám fel nem terjeszthetők és a. tanítónak vissza küldendők. Válasz. Az „Evang. Egyház és Iskola" 1901. évi 27. számában — egyházi alkotmányunk 280. § ának előszavaira való hivatkozással, — azon kérdés lett téve: lehet e egy. pl. gimnáziumi tanár ugyanazon egyházközségnek rendes pénztárosa, mely ót fizeti? ugyanazon egyházi vagyonnak kezelője, melyből ő maga tanári rendes javadalmazásban részesül? A kérdés sokkal mélyrehatóbb, hogy sem azt röviden lehetne megoldani; mert az egyszerű: igen, vagy nem, oly felelet volna, a mely még mindig kételyt okozna. Ezen szempontból felelek a kérdésre, adván feleletemhez némi elmélkedést is; annyit tudniillik, mint a mennyi ezen keretben megfér. — Hogy az a gimnáziumi tanár azon egyházközségnek választott pénztárosa, és eme megbízatásában ugyanazon egyházközség vagyonát kezeli, a melynek évi bevételeiből húzza a maga megszabott fizetését is: ebben nincs semmi olyan cselekmény, a mely a hivatkozott §. határozmányaiba ütköznék ; nincs egyrészt azért, mert a tanár sem nem lelkész, sem nem tanitó — a §. betűje szerint; — másrészt pedig azért, mert a pénztáros megválasztása az egyházközségnek belügye lévén, arra csak alkalmas egyént választ esetleg a gimnáziumi tanárok közül, meglehet pedig, hogy azt, a ki egyszersmind felavatott lelkész. Ott ugyanis, a hol a kellóeu minősített erők közül lehet kiválasztani a legmegbízhatóbb jellemű ós a legmegfelelőbb képességű egyént a pénztárosságra: ott bizonynyal meg van a kellő ellenőrzés és éber felügyelet akkor is

( midőn az a pénztáros a saját fizetését veszi kezeihez és vezeti azt a kiadásba a saját, maga által kezelt pénztárnál. Ezen viszonyok pedig biztosítják az ékes rendet, a mi a fő szempont; továbbá a tanár által végzett vagyonkezelésnek szabályszerűségét, a mi ennélfogva kifogás alá nem jöhet. A lelkészre és tanítóra vonatkozó tiltó rendelkezéseit a hivatkozott §-nak nem indokolom : de azért azokat helyeseknek vallom. Kitérek most a rövid elmélkedésre és itt kimondom, hogy a szóban levő §. azon kitétele „a lelkésznek és tanítónak egyházközsége vagyonát kezelnie nem szabad," nem elég szabatos, nem határozott, mert többféle felfogásra szolgál, és mert a hatalom kezében érzékenyen sebző fegyverré használtatik fel alapos ok nélkül is. A lelkész ugyanis és a tanitó — különösen a leányegyházközségekben, — nem viselheti egyik sem hivatalát űgy, hogy egyházközsége vagyoná nak gyarapítását ne munkálná, tehát az egyházközsége vagyonát részben ne kezelné. Ez a helyzet különösen a kisebb egyházközségekben van meg. a hol a lelkész és tanitó könnyebben megtalálhatók, mint a munkában foglalkozó, házától távollevő gondnok vagy pénztáros. Bizonyítékul csak az ajándékozásokat említem fel. a melyek egyházi, vagy iskolai czélra, nagyobbrészt a lelkész, esetleg a tanitó kezeibe adatnak át. Tehát az átvétel és a megszabott czélra való forditiatás által kezeli egyházközsége vagyonát a lelkész, esetleg a tanitó, habár csak részben is, a körülmények parancsa következtében. Kérdezem itt r ugyan törvénysértés e, vagy annak minősíthető e az ilyen eljárás? A hivatkozott kifejezés félremagyarázhatlanul igy volna helyetesitendó : a lelkész és tanitó egyházközségének pénztárosa semmi szín alatt nem lehet. Eme határozott kifejezés mellett nem fordulhatna elő azon eset, a mely már ténynyé lett, hogy a lelkész zaklatásnak, meghurczok tatásnak és tetemes anyagi megkárosításnak lett kitéve azért, mert az érdekeltek felhivásara segédkezett ós ezzel az egyházközséget tetemes károsodástól megóvta. Megíratott, hogy mi öl, és hogy mi elevenít? Nekünk a megelevenitóre van égető szükségünk. ÜZENE rEK Kézirat visszaküldésére nem vállalkozom O. G. Méltóztassék bele nyugodni, hogy nyilatkozatát ne adjam ki. Az ügyre föl van hiva a figyelem, a panaszok illetékes helyen, — az apró részletek már nem érdeklik a nagy közönséget. Nein személyekről volt szó, hanem az ügyről ; hiszen könnyű lett volna kellemetlenné tenni az ügyet, ha firtattam volna: vájjon megegyezik-e a nekem küldött másolat a jegyzőkönyv eredetijével, hiszen idegen kézzel törlés és toldás fordul elő benne, stb, a mi nagyon furcsa dolog! Az eredményről kérek tudósítást. — *

m P. Készseggel kiigazítottam; nem az én hibámból törtónt. A kegyes jóindulatú megjegy zést melegen köszönöm ! — N. S« A congrua kései kifizetését most már ne hánytorgassuk, abban a reményben, hogy meg levén állapítva az eljárás módja, ezután rendes időben ki is fizetik. „Alkalomadtán majd elmondja érveit a uyilvanosság előtt," ez érdekes ós jellemző; a fizetésre vonatkozó tervet idején közöltem, hozzászólást kértem, — a sok érdekelt lelkész — hallgatott; ön most kifakad,, de meg most is csak el fogja mondani érveit, alkalomadián ! Ez a mi bajunk: mindig csak a kifakadásig buzdulnak neki, annak is mindig elkésve ! Nem panaszkodni utólag, hanem megcsinálni a helyes elintézés módját előre: ez volna a hasznos, szükséges. — B> P. kívánságára, helyreigazításul, itt közlöm, hogy a brassói egyházmegyében azért mondtak le, a béke .cedvóért új választást azért kértek mind, a kik szavazatot nyer-