Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Chotvács Endre

szeresen számíttatik, vájjon ezen kétszeresen fel­számítandó adóba azon adóösszeg is felvehető-e, melyet egyházi törvényeink értelmében az egyház­község fizet azon földek után, melyeknek haszon­élvezője a lelkész? — Ezen kérdés, illetve az ezen kérdésben foglalt elv elbírálásához, és az ezen úton nyert meggyőződéshez alapul veendő egyházi alkotmányunk 58. § a, a mely az egyházi elnökség egyik alkotó részének mondja a lelkészt is; és a lelkészt, mint az egyházközségi elnökség egyik törvényes tagját, az egyházközség képvi­seletével, az egyházközség összes ügyei­nek intézésével hatalmazza meg — a fel­ügyelővel, még pedig egyenlő jog — és felelős­ség mellett. Ezen §. szerint a lelkész által fizetett adóösszeg kétszereséhez nemcsak hozzávehető, hanem mulhatlanul hozzáveendő azon adóösszeg kétszerese is, a melyet az egyházközség fizetni tartozik a lelkész javára haszonélvezetül szolgáló Ingatlanok után. Hozzáveendő pedig azért, mert a lelkész az egyházközség elnöke, mint ilyen egy­házközségének képviselője, egyházközsége összes ügyeinek intézője. Különösen áll az ott, a hol — más helyen, az egyházközség hatáskörén kivül lakván a felügyelő, — a lelkész intézkedését veszi igénybe az egyházközség minden ügye. Igaz, hogy ez nincs igy mindenütt. A lelkészt mellőzi a köz­ségi adókivető hatóság sok helyen, a gondnokot tartván és állítván az egyházközség képviselőjé­nek. — Ezen nézet azonban és az erre alapított eljárás, meg nem engedhető. Azért ott, a hol ezen felfogás szerint a lelkész a virilisták névjegyzé­kéből kimaradt, megkívántatik, hogy a lelkészben meg legyen a kellő bátorság, a férfias határozott­ság arra, miszerint ne engedje magát elüttetni törvényes jogának gyakorlásától holmi melléktekin­teteknek szolgáló érdek miatt. E tekintetben az elnézés, származzék az talán pajtáskodásból, akár nembánomságból, vagy bátortalanságból, bizony nem szüli meg soha a kellő mórtékkel mérő osztó igazság követelményeit a társadalomban. Napjaink­ban pedig ugyancsak fennen hirdetik ám a szó­kimondó kevesek elhallgattatására és az élet meg­tévesztésére czólzó Írástudói igazságokat, a me­lyekről megíratott, hogy nem juttatják el a társa­dalmat a kívánt békés állapotba. Nekünk pedig azon igazságokkal megelégednünk nem lehet, nem szabad ! I TEMET Ő, j Chotvács Endre. A sáros-zempléni egyházmegye esperese Chotvács Endre f. hó 17 én jobblétre szende­rült. Született Köviben (G-ömörmegyében.) Gyer­mekkori és elemi iskolai neveltetését szülőföldjén nyerte. Középiskoláit Rozsnyón és Iglón végezte. A theológiát Eperjesen az 50 es években, a mikor mint beszélte, megtörtént, hogy a német csend­őrök a csoportosulás vagy csak némi tüntetés színben feltűnő magaviselet miatt is elfogták a fiatal embert., Vele is megtörtént. Eperjesen a Rado fiúknak is házi barátja volt. — Innen a gróf Péchy róm. kath. vallású tőúri családhoz ment nevelőül. Itt 3 évet töltött, sokat Budapes­ten. alkalma volt több főúri családdal megösmer­kedni. Majd Nyíregyházán káplán lett, a hol mind­végig szelid lelkű, jó házból való kedves nejével megösmerkedett, kit egy évre rá, megválasz­tatván a még akkor a sáros-zempléni esperessóg­hez tartozó ránki egyházba magával vitt. A mint boldogult emlékű Ujházy József egyetlen s korán elhunyt fia emlékére saját bir­tokán quasi patronatusi parochiát lótesiiett s a lelkész és tanitó részére 1200 frt összeg évi já­rulókot biziositott s telket hasitatott, Chotvács Endrét hivta meg első lelkészének, ki is a még akkor, illetve egész 1898-ig csekély lélekszámú s­evang. egyházunkban tán páratlan egyházközség­ben több mint 30 évet töltött s áldásosán műkö­dött. Mely idő alatt mint esp. jegyző, pénztárnok,, alesperes s utóbbi években mint fóesperes mivelte az Úr szőlőjót s viselte türelmesen az Úr terhes, mégis gyönyörűséges igáját. Az 1884—5-ik évben boldogult Czékus püspök egyházlátogatása alkalmával a kerületi jegyzői tisztet ós állást helyettesitette. A zsinaton mint egyházmegyéje egyházi képviselője vett hű­ségesen részt. Két izben választatott főesperessé, mely tisztet teljes odaadással, nagy lélekismeret tel végzett s íáradhatlan irodai teendői között, a mikor óp a már kiirt esperességi gyűlés teendőit ós jelentéseit állítaná össze, az éj tél utáni órák­ban pihenőre térve, örökre elcsendesült; az erős­nek látszó test, a szorgalmat és fáradalmat nem ismerő lélek, örök pihenőre tért Urához, kit csak­nem 40 évig odaadó hűséggel és példásan szol­gált: — 69 éves korában. Özvegye ós 4 már részben nagykorú gyer­mekei gyászolják Egyik leánya egy év óta a po­zsonyi diakonissa intézetben van. Temetése f. hó 19 ón nagy közönség részvéte mellett ment végbe. Kartársai közül 11-en vettek részt, kik közül ott láttuk Zetenka püspök urat, az eperjesi és kohai egyházak lelkészeit s a sárosmegyei gentri­nek szine-javát. A jósziv, a vig kedély, a tréfás humor, a férfias jellem vol'ak életének ismérvei. Nyugodj Te jószívű elöljáró, hű szolgatárs, példás ós gondos családapa, békés szomszéd és igaz barát I Legyenek áldottak poraid az anyaföld mélyében ! Légyen áldott igaz emlékezeted közöttünk M Z.

Next

/
Thumbnails
Contents