Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. Régi becsületbeli adósság

pádon 36, ide sorozandó Kuzma 13 evang. vallású tanulóval, maholnap Pálhegjen is felállíttatik az állami iskola, tahát 6 állami iskoláról, 140— 150 tanulóról van a szó ; a bodóhegyi pap akár soha se legyen otthon a lelkészi teendők elvégzésére, (pedig 2500 lélek a szórványban, elég dolgot ád egy lelkipásztornak !) hanem a tanév alatt hetenként hat napot töltsön házán kivül vallástanitással, a tőle 10—18 kilométernyire eső állami iskolákban! Itt az á'lami iskolák és egyházunk érdeke egyaránt sürgős szükséglet gyanánt egy hitoktatói (missiói lelkészi) állomás szervezését tenné szükségessé, lakással, legalább 1600 korona javadalommal ós ugyanannyi fuvarátalánynyal. De miből? A hegyi nép szegény, az államtól az ismert usus szerint legfeljebb 600 koronát várhatunk a hitoktatás ellátásáért ! Es ez a szegény nép, ha egyszer a templomba akar menni, kénytelen 2—5 órai utat tenni oda is, hazafelé is, és a nyugalom napját fáradságos gyaloglásban tölteni! Köteles jó magas egyházi adót fizetni, az 5$ iskolai adót is leróni; e mellett látja, hogy szomszédja — mivel más hiten van — az 5$ iskolai adón kivül alig fizet valamit a lelkiekért. És ilyen a jogegyenlőség és viszonosság, melyhez járul elvileg nem kifogásolható lelkiismeretbeli s vallási teljes szabadság, a felekezetnélküliség legszélsőbb állapotával, a szülői jog örve alatt a kicsalt téritvónyekkel való, lólekhajszával maholnap a „felvilágosodás" korában oly pusztulására lesz az evangelikus egyháznak, mint a setétebb századokban az erőszakos, kegyetlen üldözés ! Nem ismerik el, hogy az állam íárpótlással tartozik a stóla veszteségért ; de azt tagadni nem lehet, hogy a lelkészek, kiknek javadalma az 1600 koronát megüti, a stólákban csakugyan veszteséget szenvednek, annál érzékenyebb veszteséget, minél népesebb a gyülekezetük I Ilyenek ós ilyenekhez hasonlók azok a szükségletek, igazán szükségek, nem lurus, melyeket az újabb kor teremtett e hazában mindenütt I E hazában, hol a róm. kath. egyház az állam jóvoltából olyan roppant javadalmak élvezetében van, a többi egyházak tökéletes jogegyenlősége és a viszonosság múlhatatlanul azt követelik, a mit a 48-isi törvényhozás bölcsessége kimondott, hogy az államtól addig semmivel sem támogatott egyházak egyházi és iskolai szükségei is, hogy félre ne értessem, minden bevett vallásíelekezet ilynemű szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek. Meghagyni az egyik egyházat az állami javak élvezetében (és állami bölcsességezt most nem bolygatni I) másrészt azonban a többi egyháznak kárpótlásul, támogatásul nem adni semmit vagy csak morzsákat, ez nem egyenlőség, sem nem viszonosság, ez nem igazságos,, sem nem jogos, sem nem méltányos I Sokáig türelmesen várakoztunk ... és beértük Ígéretekkel, nemcsak a kormányférfiak részéről, hanem a nemzet részéről adott ígéretekkel, minők az 1868. LUI. t. GL bekezdése és utolsó előtti szakasza, az 1898. évi XIV. t.-cz. 21. § a. Most immár nem szép szavak, a melyekben mint boldog emlékezetű Radó Lajosunk szokta mondani, az ellenséges, absolut kormány idejében se volt hiány, hanem most immár elhatározó cselekedetek kellenek ! Mig jogos kívánságaink kielégítve,, teljesítve nincsenek, addig nem némulhatnak el panaszaink, mert a néma gyermeknek anyja se érti a szavát. Az alkotmányos élet azt mutatja, hogy azok az érdekek, melyek kielógittetósöket nem keresik elég kitartással, háttérbe szorulnak. A szentírás pedig azt mondja : Kérjetek és megadatik nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek. Krisztus urunk példázatot mondott, hogy folytonosan és csüggedetlenül kell kérni, zörgetni. Arról a bizonyos bíróról ós az özvegy asszonyról való példázatot. A szegény özvegy asszony te vagy e hazában evangélikus anyaszentegyházam l A mozgalmat, mely az 1848. kötelezőnek teljes kielégítését egyre hangosabban követeli, nem egyes bármi befolyásos férfiak keltik, hanem az egyetemes egyház jogórzete s szüksége. Fáj, hogy szentesitett törvényen, meg nem változtatott törvényen alapuló jogos igényeink csak csekély rószszerint elégíttetnek ki; fáj, hogy különféle adókkal terhelt híveinket, oly sok helyen szertelen nagyságú egyházi és iskolai adókkal kell terhelnünk, melyek hithűségüket kemény próbára teszik, sokakat oda terelnek, hol olcsóbban lehet üdvözülni az állam jóvoltából, hol a hite hagyásért anyagi hasznot lehet aratni, sokakat a felekezetnélküliek karjaiba hajtanak, fáj, hogy ezen szertelen egyházi terheink mellett erőnk korlátoltsága miatt nem mutathatunk fel a hitélet fejlesztésében, az ifjúság nevelésében, szórványaink gondozásában, a hazai közerkölcsisóg érdekében olyan sikert, a milyent elérni szeretnénk. E fájdalom mozgatja az elméket ós e mozgalom kivánja a 48 iki törvénynek végrehajtását.