Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Tanár lehet-e egyházi pénztáros?

doit, terjedelemben növekedett, a szerkesztőség Budai Baina vezetése alatt egyesíti magában azokat a publicistifeai és gazdagságpolitikai, valamint szépirodalmi erőket, a melyek a lap nyolczeszlendös pályafutása alatt a politikai, társadalmi és gíodafági egyesületei nagy munkájának bátor harczosai voltak a tóllal- A lap előfizetési ára félévre 14 korona, negyedére 7 korona, egy hóra 2 kor. 40 fill Álandó mellékletei „Hazánk"nak a „Vasárnap" és a »Szövetkezés," a melyet az előfizetők díjmentesen kapnak, ezenkivül a „Hazánk" előfizetői ajándékképpen egy diszes agráralbumban fognak részesülni. Előfizetések a kiadóhivatalhoz intézenzdők. (Budapest, VIII., Szentkirályi utcza 28) RENDELETEK. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1901. évi 36898 számú rendelete a báró Wodianer Albert-féle tanitói jutalomdíj adományozása tárgyában. Valamennyi kir. tanfelügyelőnek. Mult évi 84056. szám alatt kelt körrendeletemre való hivatkozással felhivom a kir. tan felügyelőséget, hogy id. kapriorai báró Wodianer Albert által a Magyar Tudományos Akadémia kezelése alá bocsátott 25,000 forintnyi (50,000 korona) alapitványból az 1902 ik évben kiadandó két egyenkint 1000—1000 korona jutalomra nézve, a legnagyobb körültekintéssel és lelkiismeretes birálat alapján növendékeiket szeretettel nevelő s a leghelyesebbnek ismert tanmód szerint oktató néptanitók közül — az iskolák jellegére való tekintet nélkül — két oly tanitót jelöljön meg, a kik a legkiválóbb gyakorlati eredményt mutatták fel, a gyermek egész lényét fejlesztő erkölcsi és szellemi nevelés terén. Ezen kijelölésnél mérlegelni kell a tanitónak az iskolán kivül a felnőtt nép erkölcsének, értelmiségének és anyagi helyzetének javitása körül kifejtett gyakorlati fáradozását, végre egyéb a tanitó értékét, közbecsülését a társadalom előtt emelő jeles tulajdonait és tevékenységét. — Megjegyzem, hogy oly tanitó, a ki ezen jutalomban már egyszer részesült, a jutalom elnyerése után számitott tiz éven belül jutalomra nem ajánlható. Kijelölő indokolt és a tanitó egész munkásságát felölelő jelentését legkésőbb a folyó évi november hó 15-éig terjes/,sze föl minden sürgetés bevárása nélkül. Budapesten, 1901. évi június hó 15-én. Válasz. Az „Evang. Egyház ós Iskola" folyó évi « július hó 4-én megjelent 27. számában egy „Nyilt kérdés" jelent meg, mely egyházi alkotmányunk 280. § ának törvény magyarázatát kivánja. A hivatkozott szakasz, mely az egyházi alkotmányban az ötödik rész, (az egyházi háztartás) második czim (Az egyházközségi háztartás) alatt fordul elő. igy szól: „A lelkésznek és tanitónak egyházközsége vagyonát kezelnie nem szabad, köteles azonban mind a kettő az egyháztanácscsal az ellenőrzés és felügyelet munkájában osztozni, a számvitel munkájába befolyni s a levéltárt kezelni." A felvett kérdés az, vájjon pld. gimnáziumi tanár (tehát nem „tanitó*) lehet-e ugyanazon egyházközségnek rendes pénztárosa, mely ót fizeti? ugyanazon egyházi vagyonnak kezelője, melyből ő maga tanári rendes javadalmazásban részesül? Nagyon sok olyan szakasza van egyházi alkotmányunknak, a mely az élet által lépten nyomon felszínre vetett kérdések elbírálására nézve szembetűnő, határozott s megnyugtató feleletet adni nem képes. Némely esetben pedig kategorikus rendelkezést találunk ugyan az egyes szakaszokban, viszont teljes megnyugvást az ilyen szaKaszok sem nyújtanak s mert „a betű öl." kutatni kezdjük a törvényhozónak igazi akaratát, melyet töprengő agyunk magának a tömör törvénynek néhány szavából alig tud kiolvasni. Igy született meg az a jogi axióma, hogy a törvényt helyes magyarázat útján, kiterjeszteni mindig lehet, sőt szükséges is. Szükségét látom annak a jelen esetben annál is inkább, mert az egyházi vagyon kezelésével függ össze a szóban forgó szakasz, vagyoni vonatkozású kérdésekben pedig a legmesszebbmenő rigorozitásra van szükség. Tehát inkább lerjesszük ki a 280. §. betűjében foglalt korlátozást, semhogy azt betű szerint alkalmaznék. Azt hiszem, hogy zsinati képviselőink, főként pedig az egyházi alkotmány ötödik részének kiváló előadója, Poszvék Sándor is igy gondolkoznak. Szándékosan hivatkozom éppen ó reá, mert a jelen esetben bizonyára ó a legilletékesebb e fontos kérdésnek elbírálására. Zsinatunknak anyaggyűjteménye, igy többek között az előadói javaslatok és azoknak indokolásai — jóllehet annak idején azoknak kinyomatása s közkincscsé tétele kimondatott — tudtommal még csendes álmukat alusszák az egyetemes levéltárban. Pedig a jelen esetben első feladat volna a „nyilt válasz"-ban felvetett kérdés eldöntése czéljából ezekbe betekinteni Az is lehetséges, hogy a hivatkozott előadói indokolás sem nyújtana a jelen esetben bővebb s megnyugtató magyarázatot; annyi azonban kétségleien, hogy a hazai evang. egyházjog szegényes irodalmára nem lenne közömbös a zsinat anyaggyűjteményének kiadása. Közkézen forgó, de vázlatos munkák távolról sem elégiük ki ilyen rejtettebb kérdések kifejtésénél az egyházjogunkkal foglalkozóknak igényeit. Szóval nem marad más hátra, mint a tör-