Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Aszód

•ellenben a r. kath. népről nem egyszer megírta a „M. Á.," hogy ha adóval találnák megterhelni : faképnél hagyná egyházát ! A hol, mint nálunk, önként akkora terhet visel a szegény nép, nincs »hitellenség és közömbösség," hanem bámulatos áldozatkészség, a hol pedig, mint a r. kath. egyháznál, oly sok a kiváltság és előny, nem a hit tartja együtt a népet, hanem legföl6bb a vakhit, meg az érdek. Olasz-, Spanyol-, Francziaország kath. népe éppen most üldözi ki a barátokat, papokat, Ausztriában a Kómától való elszakadás — a politikai hatalom nyomása ellenére is — terjed, — ez a nép igaz véleménye a r. kath. papi uralomról 1 Ha igaz, hogy „a confiscatió a majorizálás útjára vezetné a r. kath. egyházat, a protestáns felekezeteket pedig kiszolgáltatná az enyészetnek," nosza rajta! az egyház érdekében mondjon le az egyház a javakról, a mik függésben tartják az államtól. Mi nem bánjuk ! Akkor lesz az egyház, mindegyik, egyházi érdek ápolója, akkor lesz jogegyenlőség, akkor lesz verseny közöttünk egyenlő feltételek melletti Akkor azután győzzön a jobb I Az 1848-i törvény szellemének megtelelő intézkedés a protestánsoknak életkérdés, de a nemzetnek becsületkérdés ! VEBES JÓZSEF. Imádság. (üyáiniatézeti istentisztelet alkalmával.) Mint a szarvas csergő patak hűs vizére, Friss harmatra a ki£ virág kelyhe, . . . Vágyakozik lelkünk az örök igére, S hozzád siet, jó Atyánk ! esengve. Im kitárja szivünk redőit előtted, Hogy lásd a bút, gondot, fájó sebet, Hogy karod legyen a puha párna, szőnyeg, Hol a fáradtat megpihenteted . . . S mig ráborul szelíd álom, csendes éjjel, Kötözd be szerelmed balzsamos füvével 1 Úgy jövünk Tehozzád, mint hajótörött nép, Kinek kincsét hullámsír temette . . . Mint, ki fölött leég az édes kis hajlék, S üdvét a füstölgő rom befedte. A hullám hátán egy-egy úszó roncsdarab, Mihez mohón kap, a ki fuldokol . . . Egy bús horogfa, mi az árváknak marad, De a fedél, óh jaj, az nincs sehol! S a jaj, panasz, mégis csendes fohászra kél: Mert az árván maradt nép Benned hisz, remél I Óh jöjj közénk, Atyánlí! Szent lelkeddel jövel I Ne hagyd el árván gyönge népedet, Hiszen, a hol Te vagy kegyelmeddel közel, A fájó seb is könnyen beheged ! Az élet bősz, viharzó tengerén elül A tomboló hullám : a hitközöny ; S a gyűlölet tüze, mitől sok sziv hevül, Kialszik tőled, részvét gyöngye: köny ! A tenger mélye, — füstölgő rom felett, Segélve gyűjt, épit a sziv, a mely szeret! Lármát nem üt, zajt nem csinál, a hol segit, Csendesen halkan jár, kel mindenütt . . . Nem nyújtja panaszszal szegényes kenyerit, Bús börtönbe, mint enyh sugára süt Hol inség nyújtja ki felé sovány kezét, Hol a sóvárgó lélek üdvöt esd, Hol beteg özvegy ajkán elhal a beszéd, Hol öröm helytt áll Grolgotha kereszt: Ott megjelen, gyógyít, ápol, kötöz sebet, S a szenvedő ismét hisz, bízik és szeret I . . Atyánk ! bocsásd meg, hogy panaszszal jó eléd A buzgóság, a részvét, áldozat : Hitetlen, büszke, önző e kor és e nép ; Hol szent a czél, ott jaj, nem osztogat ! Nem hallja a beteg anyának zokszavát, Bár az érette szenved, érte küzd . . Hideg bálványnak hódol, hajtja meg magát, S e hideg bálvány arany és ezüst ! Sión szerebne, mely mint erős szikla állt, Ma pengő érczre, zengő czimbalomra vált! De nem ! Van mégis, jó Atyánk ! egy kis sereg, Mely küzd, magasztos czélokért hevül . . . Ott áll épit s a sziv melegével szeret, Hol üdv, — reményünk fájó könybe dűl. A gyámintézet ez ! mint gyöngéd s gyönge nő, Fájó sebre gyűjt iratos füvet, — S hol eleped a sziv, elfagy a hiteró : Ajkáról csepeg édes enyhület. Óh áldd meg ó t, s add, mint gyermek a jó anyát, Szivünk szerelme lánghevével fonja át ! . . KEMÉNY LAJOS. BELFÖLD. Az aszódi ág. h. ev. gimnázium bizottsága megütközéssel vette, hogy az „Evang. Egyház és Iskola" cz. lap június 27-iki számában „Talán nem is vagyok illetékes" czimmel egy, magát az aszódi egyház tagjának valló, de magát meg nem nevező egyén, általánosságban