Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Külső Somogy

kezdett tót — német ének — politikával teljesen nem szakítotok ! Ez a nemzeiellenes nyavalya 200 esztendő alatt annyira beférkőzött lelketekbe, hogy már — ének tekintetében nem is tudtok magyarul gondolkodni! íme: a Jáng lelkű, zengő szavú, csillogó nyelvezetű Sántha Károly, hozzám intézett classicus levelében, a derék zene tudós Kirchner, legközelebbi czikkeben minduntalan a jambus-sal. meg a trocheus-sal vesződnek, vívódnak ! Uramfia ! Mit akar a magyar énekben a jambus, meg a trocheus? Rythmus kell abba, rythmus, m e 1 y e t az egyes vers sorok szótag száma szerint a caesura ad ! A jambus meg a trocheus csak annyiban követelhet helyet, a mennyiben a magyar coriambus 8-féle kifejezésében a dijam bus, meg a ditrocheaus is ott van! ezek is csak a négy tagú ütemeknel, a három és két tagú ütemeknél már mint kifejezést kell alkalmazni. — Ne jambusozzatok hát! magyar poétának a jambushoz semmi köze, hanem törekedjetek a hangsúlyra, meg a tiszta sor metszetre, majd akkor lesznek magyar rythmusu énekeitek. — Szeretnék még a felütés és háromnegyed ütemről is irni, de úgy látom, hogy a mi derék Kirchnerünket annyira áthatotta Ách Mihály szelleme, hogy az ón csekelységem ót nem lehet képes felzilágositani ! Gyoma, július 6. Kálmán Farkas. A külső somogyi ág. h. er. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését június hó 29-én, Iharos-Berényben tartotta meg. A gyűlést megelőzőleg gyámintézeti istenitisztelet tartatott, melyen az oltári imádságot Balogh István esperességi jegyző, a szószéki beszédet pedig Borbély Gyula iharos berényi lelkész tartotta, 2. kor. 9, 9—9. alapján buzdítván a gyámintózet oltárán való adakozásra, mely adakozásnak eredménye ezúttal 48 k. 69 f. lett: Következett a gyámintózeti gyűlés, Vésse y Mihály világi és Németh Pál esperes, egyházi elnökök vezetése alatt. Az esperességi gyámintózet, a kerületi gyámintézet világi elnöki tisztének betöltése végett, szavazatát, Ruprecht Tasziló város-hodászi földbirtokosra adta. — A szabad rendelkezésre álló összegből özv. P a m m e r Jánosué tanitó-özvegynek megszavazott 40 koronát. — Apróbb ügyek elintézése után a gyámintézeti gyűlés véget ért és Berzsenyi Sándor niklai földbirtokos, esperessegi felügyelő megnyitja az egyházmegyei gyűlést. Protestáns buzgóságtól in letett beszédében az új század hajnalán visszapillantást tesz a mult századba és arra a meggyőződésre jut, hogy az elmúlt század is a küzdés százada vala. melyben a protestáns férfiaknak küzdeniük kellett vallásukért. Bár az 1790—1. évi törvény meghozatott, azért a teljes egyenlőség nem volt meg; ezt csak az 1848. évi XX. és az 1868. évi Lili. t.-czikkek alkották meg. Beszédének további folyamán fejtegeti, hogy ott a hit legnagyobb, a hol legnagyobb a szeretet. A vallásosság meggyökerezésére legalkalmasabb a szeretet. A ki szeretni tud, az hinni is tud. A szeretetnek ellentéte a gyűlölet. A mely szivbe befészkelte magát a gyűlölet, abban a szívben teremhet vakbuzgóság, vakhit, álszenteskedés, de igaz hit soha. A Krisztus evangéliomának magának alapeszméje a szeretet. A szeretet, szabadság, felvilágosodás voltak a jelszó azon a zászlón, melyet őseink vallásunk jogaiért lobogtattak. Szabadság, testvériség, egyenlőség voltak azok az eszmék, melyekért a mult század fiatalsága lelkesedett. És mert a küzdelem kitartásra edz és mert a kitartás előbb utóbb diadalra jut, az emberiség legszentebb jogai és a vallásosság arattak diadalt. Igy vettük át megtisztulva a hitet. Nekünk erkölcsi kötelességünk ezen hitet ápolni, fejleszteni és bárhonnan jövő veszélytől megóvni. Ha mindenki azon a helyen, a melyen áll megteszi a kötelességét, akkor egyházunk virágozni fog. Ezen hitben, reményben üdvözli a megjelent hitsorsosokat és a gyűlést megnyitja. E beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. Napirend előtt az új egyházi jegyző: Balogh István, az új számvevőszéki elnök : Madár Rezső ós tagok: Borbély Gyula, Mayer Károly és Hóricz Sándor a hivatalos esküt leteszik. Esperes úr felolvassa nagy gonddal összeállított és az egyházmegye kópét hiven . visszatükröztető évi jelentését. Jelentésében felhív az egyházunkat fenyegető veszélyekre és int, hogy a gyáva türelmet, melyet eddig sokszor tanúsítottunk, levetkőzzük és az álomból felserkenve, öltözzük fel az igaz protestáns öntudatot, mely sokszor csudálatra méltó dolgokat visz véghez Isten országa terjesztésében. Kéri a lelkipásztorokat, a tanítókat és az egyháznak minden rangú hiveit, hogy tegyék meg az egyház iránti kötelességüket. Jelentése további folyamán tudatja, hogy a hitbuzgóság hiveink között nem lankadt. A templombajárás elég kedvező. Az egyházi szertartást sem a házasságkötésnél, sem a temetéseknél nem mellőzték a hivek, és az adakozás terén is eléggé megmutatták úgy az egyes gyülekezetek, mint az egyes hivek, hogy drága egyházunkat szeretik. Németh Pál esperes mandátuma lejárván, állásáról lemond és a gyűlés elrendeli az új valasztás megejtósét. A hatósági és egyéb átiratok olvasásánál felolvastatott Poszvék Sándor volt egyházkerületi főszámvevónek szép búcsú levele, melyet az egyházmegyéhez abból az alkalomból intézett, hogy a főszámvevói teendőktől visszavonult. Az egyházmegye közgyűlése jegyzókönyveben örökíti meg a távozó főszámvevő érdemeit és ót átiratban üdvözli. Az átiratok olvasásánál vettünk tadomast