Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kirchner Elek. Egyházi énekeink ügyéről

Poszvék S. theol. taaár az „Egyház és Iskola" valamelyik számában javasolja, de csak például hozom fel, hogy a 25. sz. különben szép ének (új) elejétől végig ugyanezen hibát követi el, lajtése is inkább jambusi, mint trochaeusi, pedig ar dallam határozottan a trochaeusokat követeli, a szerzőt valÓ3zinűleg a dallamot jelölő feliratos szöveg ejtette tévedésbe, mely a régiek metrikailag pontatlan verselési módja folytán véletlenül jambusi lejtésű. Igaz, hogy én ezzel a mit a jambusi sorokról mondtam, ellentétbe helyezkedtem Kálmán Farkas úrral, sőt bizonyos mértékig Kapi Gyula barátommal is. Utóbbi u. i. azon véleményen van, h;>gy a magyar nyelv természetes hangsúlya úgyis elsimítja a felütéses ritmus érzését, úgy hogy a magyar ajakról elhangzott felütéses dallam leütésesnek hangzik. Holott én meg kívánatosnak tartom, hogy határozottan megkülönböztessük a jambusi és trochaeusi lejtést, illetőleg a fel- és leütéses ritmust. Már most az a kérdés merül fel, hogy csakugyan annyira megbotránkoztatóe a magyar tűinek a felütéses dallam, mint Kálmán Farkas állitja, vagy pedig továbbra is énekelhető-e a nélkül, hogy erőszakot kövessünk el magyar ritmikus érzékünkön? En az utóbbi veleményen vagyok. Igenis énekelhetjük bátran a felütéses dallamot továbbra is nemzeti érzésünk megsértésének vétsége nélkül. Mert bár megengedem, hogy mint Arany János a „magyar nemzeti versidomról" szóló értekezésében kimutatja az egyszerű magyar népdal, a magyar nyelv természetes hangsulyozási törvényénél s a tisztán ütemes beosztású sorainál fogva általában trochaeusi lejtésű s mint ilyen a felütés nélküli dallamot kívánja, de ebből, úgy hiszem, nem következik az, hogy mi a templomi szent énekeinknél is csak ugyanezen egy ritmust használjuk. Mert eltekintve attól, hogy túlságba hajtott, sót nevetseges chovinizaius egy magasztos szép dallamot kiküszöbölni akarni csak azért, mert ritmusán megérzik, hogy idegen földön keletkezett, kérdem én: hol áll az megirva, hogy a mi egyházi énekeink csak a magyar népdal szokott ritmikai alakját követhessék? Mórt nem vehetnénk az egyházi énekeinkbe olyan ritmikai alakokat is, melyek ha az egyszerű népdalban nem is, de igen is a magyar múzenében s pedig régibb műzenében is előfordulnák? Mert, hogy Bihari, Lavotta, Csermák, Rózsavölgyi klasszikusnak elismert magyar műveikben, sőt még a régibb Czinka Panna s magának az ős kurucz Rákóczy dallam motívumai közt találunk határozott felütéses motívumokat azt csak az n^m tudja, a ki nem ismeri e dolgokat. De sót mi több, még újabb időben keletkezett Lányi Ernő és Dankó Pistától származó felütéses. magyar dalokat is, s pedig közkedveltségűek, a nép ajkán élő dalosat is ismerünk. Ott a hires Bánkbán bordal, ugyancsak felütéses s idegen ritmikai alakja daczára mégis valóságos repertoir darabjává vált a mulató magyar embernek. Hogy volna mindez képzelhető, ha a magyar fül egyáltalában be nem venné a felütéses dallamot. Különben is e). nem kell felejteni, hogy a chorálének lassú, kimért, többnyire egyenlő értékű kotákkal jelölt dallamában annyira elsimul, majdnem elenyészik a lüktető ritmus, hogy már ennélfogva is alig hat bántólag a magyar ember fülére a véletlenül felütéses dallam. Aztán hány igazán szép, erőteljes, sőt bámulatos bús dallam szövésénél fogva a magyar dalhoz annyira közel járó felütéses egyházi dallamunk van, hogy majd nem azt hihetnők, hogy magyar földön keletkeztek. Ezeket mi elhagynók csak azért, mart felütésesek ? Ott vannak például : A nap imár elenyészett, Ki csak istenre dolgát hagyja, Ha bűneim sebhetnek, Oh siralom, Erős várunk . . Jövel szent lélek (ref. ének,) A nap elment, Az éj im érkezik, Elvégeztem életemet, Légy csendes szivvel, Ádám siralmas esete, Miatyánk, Bizzad minden utadat stb. A szórt betűkkel szedettek gyöngyei a régi ú. n. egyházi (dor, phrygiai, aeol) hangnemekben szerzett dallamoknak. Jellemző, hogy vagy 15 évvel ezelőtt ugyancsak e lap hasábjain erős vitába keveredtek Jeszenszky Károly lelkész ós Früwirth Samu a pozsonyi theológiai énekkar vezetője, a „Bizzad minden," másként „Szivem szerint" dallama felett, előbbi magyar, utóbbi német eredetűnek állítván a dallamot. A dallam csakugyan a prygiai hangnemben irott régi német 6/s ütemes népdalból „Strassburg ich muss dich meiden" keletkezett. De éppen az ezen sajátságos jellegű hangnem hangsorozata közt mozgó dallamok, hogy úgy fejezzem ki magam, nagyon magyarosan hangzanak: valószínűleg ez s talán a