Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. A vallástanítás tervéről

uek példázása végett Ábrahám készségére hivatkozni, hogy fiát megölje ... Ha én pogány volnék és egy ker. misszionárius hozzám jönne és beszélne nekem Istennek fenségéről, a ki mindeneknek édes mennyei Atyja s a ki — ha csak próbaképpen is — azt kivánja mégis, hogy egy apa gyilkolja le a maga fiát áldozatul: hát azt mondanám annak a misszionáriusnak : menj barátom, a te Istened vagy kegyetlen Isten, vagy könnyelmű Isten, a ki se a maga hivatását, se az apai sziv érzelmeit nem veszi komolyan ; nem követlek én téged ; megmaradok én a csillagos ég imádása mellett, a mely ezer szemével óv, véd engem s őrzi bűnös voltomat . . . E példákat csak azért hoztam fel, hogy ráutaljak arra, mily égetően szükséges volna már egyszer a bibliai történeteket alapos revizió tárgyává tenni s egy ilynemű olvasókönyvet helyes vallásos és paedagogikai elvek alapján szerkeszteni. A mi nézetem szerint csakis úgy történhetik meg sikerrel s áldást Ígérően, ha az eddig kifejtett s az iskolafokozatoknak s a korszellem fisiognomiájának tényével adott elvekre kellő figyelmet fogunk forditani. Miként az ó-szövetséggel, körülbelül úgy vagyunk a kátéval is, a mely maga, első főrészében, a zsidóságba vezet bennünket. Leplezetlenül kijelentem, hogy a kátét a vallásoktatás mezejéről, úgy, a mint van, végleg száműzném. Képzelem, hogy e felfogásommal ismét mily szörnyűködést hivők ki magam ellen, sőt talán egy kis kegyes excommunikáczióra is számithatok. Nem tehetek róla. Professor vagyok: a mit mondok, hitvallásom azl Ne értsük egymást félre. A mi a kátéban van : azt az anyagot én, mint alább ki fog tűnni, a korszellem által megkivánt genetikai elv paedagógikai alkalmazásával mind beillesztem a vallásoktatás keretébe: de igy a mint van, a maga integer egészében, a kátét és ha Luther neve ós ha négy század autonzálja is, czélra nem vezető, söt inkább a czéltól elterelő didaktikai eszköznek tartom. Hiszen a káté már összefoglalása, leszűrése, a keresztyén alapigazságoknak, tehát valójában a vallásoktatás végére tartoznék : mi mégis ezt mindjárt elején tanítsuk?? a mikor még a gyermekekben nincsen semmi fogékonyság ily subtilitások iránti Mondják meg nekem, tisztelendő testvérek, gyermekkorunkban melyikünk értette meg a kátét? melyikünk lelke melegedett fel annak abstrakt, gnómaszerű tételein? Én megvallom^ hogy engem az hidegen hagyott, több, úntatott,, fárasxtott; eltompította értelmemet, kedélyemet. És mondják meg nekem, de őszintén, melyikök tudta azt növendékeinek úgy megmagyarázni, hogy az elméjöket megvilágosította, szivöket hitre hangolta volna? Én megvallom, az autodafék kínjait kellene átélnem, ha gyermekeknek a kátét kellene tanítanom. Azt nem is kérdem, hogy azok közül, a kik népiskoláinkban a kátét tanítják, hanyadik érti maga azt, de igazán? . . . Hanyadik képes behatolni azon metaphysikai subtilitásokba, vagy azon mystikus mélységekbe, a melyek pl. a Credóról, vagy a sakramentomokról szóló szakaszban foglaltatnak? ... Én megvallom, ismerem a philosophiát, sokat foglalkozom metaphysikai problémákkal, de éppen ezért a Credo tanát megérteni képtelen vagyok. Ezen őszinteséggel tartozik minden komoly ember, a ki tudja, hogy éppen e jelleménél fogva, ismeretünk körén tűi esik . . . Jó, mondanák önök, de hát nem is kell ott & gyermekeinknek metaphysikát tanítani, hanem tárjuk fel előttük a Credo üdvoekonomiai tartalmát. Hát ez, igaz, már valami. Magam is igy értem, sót igy meg is értem a Credót. Úgyde hogyan hajtsuk végre gyermekek előtt e magyarázatot; a mely már igen erős logikai, psychológikai es vallásbölcseleti előismeretet igényel a tanuló részéről is? Avagy ne törődjünk azzal, értik e neme: csak tölcsérezzük be az emlékezetükbe a káté egész szövegét, űgy okoskodván, hogy jobb is, ha gyermekünk felette nem okoskodik. De hát nem okoskodik-e? Az ón gyermekeim bizony okoskodnak 1 És ón ezt nekik meg nem tilthatom. És mit tanúinak tulajdonképpen ? Vallást, hitet, istenfélelmet? Ó nem! Szót ós ismét szót és mindig csak szót Valóban, bárha túlzottan cynkus, sót frivol is, de legalább némi részben nem egészen tartalomnólkül való Rousseaunak ama megjegyzése : „Ha a korlátoltságot*) kellene symbolizálnom, a mely epénket felforralja, hát egy pedánst festenék, a ki a gyermekeket a kateckismusból oktatja." Maga az egyetemes közoktatási bizottsági javaslat szintén osztja, legalább részben az én felíogásomat, a midőn (4. lap) kijelenti, hogy „legkevésbbé helyezhető a káté tanitása a vallás-, tanitás legalsó fofiára, mert a káté tanitásához a gyermek elegendő értelmi erővel nem bir

u s e *) R. ugyan „ostobaságot" mond, de fólreértes kikerülése végett a szót szándékosan enyhébben adtam itt.