Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Alsó-nógrádi papi értekezlet

lágosodást, az emberi szabadságot, jógot ! Megengedem, hogy a magasabb politikának a czége alatt mutatják az érzéketlenséget : de vájjon nem .politikát!

an eljárás-e az, a mikor a magyar ev. ref. egyház szégyenpadra van ültetve, a melylyel lenézően bánik egy egy kir. „kath.- főgimnáziumi igazgatócska, egy egy „tisztelandó soror" és még mindenki, a kinek szerencséje van apácza-főn,öknőnek lenni'?! Sohasem tapasztalta még azt sem a debreczeni gróf úr, sem a dunamellóki, sem a dunántúli t'őgondnok, hogy a mi emberein^ *nek a miséken bármi okból s alkalomból való megjelenése a r. kath. egyház tekintélyének az elismerése, a r. kath. egyéneknek a mi istentiszteleteinktől való távol maradása a prot. egyház lenézése ? S hogy ez a nagy ellentét kiegyenlítessék: vájjon nem az-e a magunk iránt való kötelesség, hogy a mennyiben r. kath. honfitársaink kerülik 'a mi templomainkat, mi se tüntessünk övékéinek a felkeresésével ! Vájjon akár T i s z a Kálmán, akár S z iJágyi Dezső, akár Darányi Ignácz miniszteri állása megrendült volna e s ingadoznék e, ha távol maradna attól a szertartástól, a melyet nem az uralkodó személyes jelenlétében tartanak ? . . . A lelkiismeret jogát kétségbevonni, korlátok közé szorítani nincs hatalma senkinek sem I A ki pedig állásáért mond le lelkiismerete jogainak gyakorlásáról, az protestáns embernek nem tartható." Magyar állam. „Mikor a püspök a bérmálás szentségét osztja ki, semmi közük az idegen felekezeteknek a szertartáshoz. Az a tisztelgés pedig rendesen ném a püspököt illeti, hanem az illetők akarják magukat megtiszteltetni a püspökkel, a mint a konkrét eset a legfényesebben igazolja. Ezért sok főpap egyáltalán néni

1 fogadja bérmaútján a más vallású tisztelgőket, iMr csak azért sem, mert máskülönben azt is kívánhatják viszonzásképpen, hogy a kath. plébános is vezessen küldöttséget a heretikus felekezeti elöljárókhoz és a rabbinusokhoz. A nem katholikusok iránt köteles figyelmet és felebaráti szeretet más úton lehet, kell is ervényre juttatni s akkor sem hasonló félreértésekre, sem a kath. vallásnak az ily módon való ! nivellálására nem nyílik alkalom. A kath. egyháznak dogmatikus felfogása nem engedi, hogy a felekezetekkel egy sorba álljunk s inkább le kell mondani a felekezetek ünnepléséről, mint hogy ily árt adjunk érte." (Magyarán megmondotta: reméljük, mindenütt megértik és el nem felejtik; de akkor miért hívják meg a prot. lelkészeket a püspök látogatása alkalmával? Azért, hogy tisztelkedjék a püspök előtt, ki főnökének tekinti magát. Ha azonban prot. püspök érkezik ; a plébános valami ürügy alatt elutazik. Hja nem állhat egy sorba a felekezetekkel I Első akar lenni, nem pedig egyenlői) Magyar Szó. „Nincs veszedelmesebb, mint az a taktika, a melynek követésót igen előkelő protestáns vezórférüak prédikálják nekünk, hogy ugyanis sérelmeinket hallgassuk el, jogaink érvényesítését ne követeljük, mert hiszen a parlamentben ós a kormányon, ma uralkodó szellem mellett a vallásközi helyzet problémáinak a mi jogaink és érdekeink szerint való megoldására úgy sincs kilátás. Nem állítjuk, hogy a kik ezzel az okoskodással minden protestáns akcziót megakasztanak, inkább politikusok, sem mint protestánsok s inkább keresik a kormány barátságát s a magok közéleti pozicziójának megerősítését, sem mint egyházuk javát: állítjuk ellenben igenis, hogy az ilyen, szinte a teljes leszerelésig menő opportunizmus soha üdvös nem lehet, éppen a mai vi* szonyok pedig egyáltalán kizárják minden opportanítási politika sikerrel való alkalmazhatóságát. — A kedvezőtlen időjárásnak nem elaltatnia kell energiánkat, hanem folytonos aktív működésre serkenteni, mert ha összetesszük a kezünket, bizony keresztül taposnak rajtunk s nemcsak azt nem kapjuk meg, a mire még jogunk van, hanem elveszítjük még azt is, a minek már tényleg birtokában vagyunk. — Soha tehát az idő parancsoióbban nem intézte hozzánk azt a tanácsot, hogy lankadatlan erélylyel, minden módot és minden alkalmat felhasználva követeljük, sürgessük az 1848. XX. t cz. teljes végrehajtását és egy pillanatig is ezt a kérdést a napirendről leszorítani ne engedjük Ha egyebet nem érünk is el vele, elérjük azt, hogy kedvezőbb idők beálltával a kérdés ott fog állni a megoldandó feladatok legelső sorában — Az 1848. XX. t.-cz. semmi tekintetben sincs tökéletesen végrehajtva, sem a mi a protestáns egyházak közjogi állását illeti, sem az állami dotatióra vonatkozólag." Prot, egyházi és iskolai lap. „Mi éppen nenr vagyunk barátai ennek az eszmének (Veres javaslatának;) mert félünk, hogy az nem annyira a benső lelkipásztori buzgóságot, mint inkább a

; stróberséget mozdítaná elő s korteskedésekre, torzsalkodásokra adna alkalmat. Az igaz, hogy mai papválasztási rendszerünk mellett nem minden jór ravaló lelkész nyer jó parochiát; de az elismerést módjukban van megadni igy is a megyéknek és a .kerületeknek, juttassanak nekik tisztségeket, s ez megadhatja a jobb parochiára is a jó ajánló lelet." (Csakhogy az ilyen tisztségekre való válasz tás is korteskeűésre és torzsalkodásra adhat alkalmat, még pedig szűkebb körben, tehát hevesebb, személyeskedőbb módon, az egyetemes gyűlés tag jai annyira távol laknak egymástól, személyes befolyásoknak oly kevéssé vannak kitéve, hogy minden valószínűség szerint csak az országosan, elismert érdemnek adnák meg a kitüntetést 1) Erdélyi protestáns lap. „Mindenek előtt olyan különös benyomást tesz a távolról szemlélőre, hogy mig egy minden nagyobb jelentősógnélküli kérdésben, mint az, hogy a lelkészi fizelóskiegészitós