Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Skrabák Géza

Erdélyi protestáns lap. „Itt vágjunk egy üj év küszöbén. Nem csak egy egyszerű új esz­tendő, de úgy tetszik neküplí : egy új idő kü^ szöbén. Értsük csak meg az idők jelét. A világ zűrzavaros zajában észrevehetóleg zendül át egy bizonyos alaphang. A /kor megtalálta az ember fejét, karjait s most az embernek. . . szivét ke­resi. A mai kor ismét sejli és mind világosabb tudatára jő, hogy az fmber legbensőtb lénye az érzület s a láisadalmi élet törvénye is ilt rejlik. A jövendőnek s már a mai időnek is mindinkább elismert feladata a táisadalcnmak és az egyénnek, az individualizmusnak és a socialisn.usnak ke­resztyén harmóniája. Az „egy mindnyájáért s mindnyája egyért" elve ez. E szent feladatot is­mét csak az érzület kgja megoldani. Es p(dig a keresztyén érzület. Az idők mind sürgetőbben appellálnak a szeretetre. Maga a mai socialdemok­ratia karrikaturája. Az államok mird több és löbb oly törvényt hoznak, melyet az emberszeretet kodifícatiójának tarthatunk. Az egyház ma mind hangosabban hiideti, sürgeti a szeretetet. Ez mind az idők jele. Ismerjük meg az idők e jelét. A mai kor érzi a szeretet szükségét. Es ez a kor­szellem, mely szeretetet sürget, bizonynyal Isten­nek lelke, ki örök szeretet és Jézusnak szelleme, ki Istennek tökéletes kijelentése s ki maga is életét adta az emberiségért szeretetből. íme az új idő: a Jézus Kiisztus! Most, most nyilik meg egy szebb jövendő. A keresztyénség újból az élet ve­zetője lesz s az evangéliomnak újabb győzelem int ... A szeretetnek bizonysága pedig a csele­kedet. Egymás gondjának fölvevése, egymás ter­hének hordozása, az elveszendók megmentése, anyagi és erkölcsi segítség, egymásnak szolgálat, egymásért való áldozat. A szeretetnek igazi for­mulája : a szeretetmunka. Szeretetmunka ! S a földön újra megkezdődnek az angyali jelenések. Protestáns egyházi és iskolai lap. „A nagygeresdi egyezség és Szeberé­nyiék. Többször rá kellett már mutatnunk arra a testvérietlen és keresztyéntele>i gyűlöletre, a mely az ,,Ev. Egyházi S?emlé"-t és annak névte­len vagy álnevű munkatársait a kálvinisták iránt eltölti. Most ismét rá kell mutatnunk annak egy csúnya példájára. A nevezett lap deczemberi szá­mában egy Lutheránus nevű iro a két protestáns egyház közt megújítani szándékolj nagygeresdi egyezséget tárgyalja. Kézzel, de sokkal inkább lábbal tiltakozik az uniónak evang. lutheránus egy­házába való bevitele ellen, s ráállva arra a türel­metlen orthodox lutheránus, vagy jobban mondva : magyar kálvinista ellenes alapra, a melyen Sze­berényi lapja felépül, — az igaz lutheránus lel­kiismeret ellen elkövetett bűnnek minősiti az egyez­ség ama rendelkezését, hogy a lelkészek s más felekezet tagjainak, azok szokásának megfelelóleg oszszák ki az úrvacsoiát. Már hogy tehetné ezt egy igaz lutheránus pap?! Hiszen csak az ostyá­val való ÚT vacsora az igazi, s hiszen az orthodox lutheri felfogás szerint a kálvinista, a Ui nem hiszi, hegy az úrvacsorában testiképpen veszi a Krisztus testét és vérét, az nem keresztyén és csak káihozatot eszik és iszik. Lutheránus úrral nem akarunk vitatkozásba bocsátkozni Ám vallja a maga kor.fesszióját ; egy dolog azonban bizo­nyos, s ez az, hogy a mikor nem a lelkiismere­ten való ei őszaktételi ől s nem a hitbeli meggyő­ződés elhalványitásáról vagy annak lerontásáról van szó, hanem arról, hogy elveszendő juhainkat ÖSSZÍ g} űjtegessük és az evangéliomi hitnek meg­tartsuk. akkor úgy beszélni és úgy szeretetlen­ke dni, mint ő teszi: szégyenére válik egy keresz­tyen lelkipásztorrak. 4' Síi fiai Sándor confirmatiói tankönyve, mely e lap szerkesztőjének 100 frtos pályadíját meg­nyerte, a napokban második kiadásban jelenik meg; ennél a kiadásnál a szerző tekintetbe vette azon lelkészek észrevételeit, a kik a könyvet már tankönyv gyanánt használták, s igy az új kiadást méltán lehet javított kiadásnak tekinteni és mél­tán lehet tankönyvnek ajánlani. 1 TEMETŐ. Engisclr János szeghegyi evang tanító 26 éves korában í. hó 28 án elhunyt. Elszomorodott SZÍT vei tudatjuk J u s t h Sámuel Istvánnak szepessztrázsai ág. hitv. ev. lelkésznek és XIII. szepes-városi érdemdús fő­esperesnek 1901. január 4 én munkás életének: 73 ik és^ főesperesi hivataloskodásának 6-ik évé­ben az Úrban történt csendes elhunytát. A XIII. városi egyházmegyei elnökség. Zászkáli Skrabák Géza hegyeshalmi (Mo­sonm.) evang. leikész 18 évi hivataloskodás után folyó évi január 1 én meghalt. Özvegyet és 4 neveletlen árvát hagyott hátra. ÜZENETEK. Kézirat visszaküldésére nem vállalkozom S. K. A mult év végóig ki van fizetve. — K.'A. Elkésett; sajnálom. — T. G- Türelmet ke­rek, de csak rövid időre már; szíveskedjék megírni: mikor küldte be a2 egyház az előfizetési dijat? — W. S. Köszönöm. — B. Gy. Ki lesz hirdetve a pályázat, mint az új szabályrendelet megköveteli. — D. Gy. Azért szüntettem meg a lap küldését, mert az előfizetési dijat nem küldötte be, három fel­hívásomat pedig csak válaszra sem méltatta. Igaza van abban, hogy újévkor szokás előfizetni, de abban meg nekem van igazam, hogy előre, nem utólag

Next

/
Thumbnails
Contents