Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Rédey Károly. Egyházi fegyelem és annak gyakorlása manapság

ba valamiben, úgy az egyházi fegyelem gyakorlásában egyöntetűen eljárni, nagyon is üdvös dolog lenne. Kétségtelen, hogy egyházi fegyelemre szükség van mindenütt, még a legjobb viszonyok közepette levő egyházban is. Kétszeresen szükség van erre ott, hol a viszonyok kedvezőtlenebbek, hol a vallásosság gyengébb, hol az egyházhoz való ragaszkodás lanyhább, s a hol különösen hideg közöny uralkodik vallási, illetve egyházi dolgok iránt. Milyenek legyenek azonban e fegyelmi szabályok s miként alkalmazzuk azokat? Kérlelhetetlen szigort leheljeneke a § ok s ridegen alkalmazzuk-e azokat megalkuvást nem tűrő hajthatatlansággal? Avagy alkossunk engedékeny elnézést, kiméletet ajánló rendszabályokat, s azokat is teljes atyai szeretettel alkalmazzuk, hiszen mint világi uraink ajkiról folytonosan emlegetni halljuk: a mi egyházunk „a szeretet egyháza," s mi lelkészek „a szeretet vallásának papjai" vagyunk. Az első mód ridegnek, tűlszigorűnak tűnik fel, s kérdés, hogy a túlszigorúságnak lesz-e jótékony, áldó hatása?! A túlerős láng perzsel, a szelid tűz jótékonyan melegit. — A. másik mód — az engedékenység, az elnézést, az örökké csak javulást váró, — sokak szemében azonban talán már közönyösnek is Játszó, — eljárás viszont nem méltó az egyházhoz, mert nem árul el határozottságot. Itt is tehát az arany középút lenne a czólhoz vezető? De éppen ezt eltalálni s alkalmazni oly nehéz. Pedig ha valahol, űgy itt kell, hogy az óvatosság legyen a jelszó, nehogy eljárásunk, mig egyrészről — a nem megrögzöttek, inkább csak hitükben gyengék részéről — kíméletlennek ne tűnjék fel, másrészről — a buzgó egyháztagok részéről — evang. lelkészhez nem illő lanyhaságnak, túlengedékenysógnek lássók. Egyöntetű eljárást czélzó, mindenhol s minden előfordulható esetre egyaránt alkalmazható szabályt alkotni pedig bizonyára a legnehezebb feladat, noha ez a czól, ez az óhaj. Nézzük hát az egyes eseteket, midőn az egyházi szent cselekmények mellőztetnek, s gondolkozzunk az ezeket elmulasztókkal szemben gyakorlandó egyházi fegyelem módjáról s annak alkalmazásáról. A békési evang. egyházmegye minden egyházközségének szabályrendeletben ki van mondva, bogy azon egyháztag, ki családjában az egyházi cselekményeket (keresztelés, esketés, temetés) mellőzi, semmiféle egyházi hivatalra (gondnok, egy« háztanácsos stb.) nem választható. Tagadhatlan, hogy ez is egy módja az egyházi fegyelem gyakorlásának, ez is egy büntetés a hanyag vagy közönyös avagy vallástalan egyháztaggal szemben. Ez azonban — szerintem — még nem elegendőIgaz, hogy ezen intézkedés oly egyházban, hol a választások iránt nagy az érdeklődés, s a hol ép ennél fogva az egyházi hivatalra emelés — hogy úgy mondjam — dicsőségnek tartatik, a büntetés egy neme. Ámde ott, hol az érdeklődés az egyházi ügyek iránt oly csekély, hogy a szavazatképes egyháztag :>k csak V 10 vagy még ennyi része sem vesz részt a választásokon, s a hol jóformán fogni kell az embereket valamely egyházi tisztség elvállalására, — bizony ez még a büntetés látszatával is alig bir. Éppen azért más, szembetűnőbb rendszabályt is keil alkotnunk, hogy a buzgó egyháztag kirívóan s egyben jólesőleg is láthassa, hogy igenis van különbség téve az egyházban hitbuzgó és közömbös tag között, s viszont a léha, közönyös, egyházával mit sem törődő tag megütközzék, s ép ez által gondolkodóba essék elhamarkodott vagy elmulasztott avagy czélzatosan véghez vittnek látszó helytelen, — egyházat s annak szent cselekményeit és szokásait mibe sem vevő, s igy azokat elmulasztó — tettein. Értse meg, hogy azért, mert egyházi adóját lefizette, még nem tett elege" egyháza iránti kötelezettségének, s nem követelhet magának oly tiszteletet, oly becsülést, oly szives szolgálatkészséget s oly jogokat egyháza részéről, mint azon egyháztag, ki minden egyháza iránt tartozó kötelességét hiven buzgósággal, s jó kedvvel teljesiti. Oh, mert az egyházat nemcsak anyagiakkal, kelletlenül fizetett egyházi adóval lehet fenntartani, — más is megkívántatik még ahhoz. Hiszen lehet valamely egyház gazdag, s mégis sajnálkozunk telette, mert nem él tagjaiban a hit, a vallásszeretet és az egyházhoz való hű ragaszkodás, s gazdagsága mellett is a züllés, a hanyatlás lejtőjén sülyed alább és alább. A szabályrendeleteinkben megalkotott fenti határozatot, midőn teljesen helyesnek tartom, óhajtanék azonban ezen kivül más — mint emiitettem — szembetűnőbb intézkedést, eljárást is alkalmazni az egyes egyházi szent cselekményeket elmulasztókkal szemben. De milyent? A mi a keresztelóst illeti, — jóllehet a keresztelés által lesz a kisded egyházunkba felvéve, részemről azon kisdedet, kit szülői meg nem ke-