Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - XIII. szepesi városi egyházmegye

tismusnak, mint ilyen külsőleg imponáló műemlékeknek a tervezése és létesítése. Liguori moráltheológiájánk az osztrák parlamentben való szereplése a német protestánsok figyelmét is felhívta. Tudvalevőleg Stein ós Eisenkol b képviselők interpelláltak abból az alkalomból, hogy az ismeretes, immár 66 kiadást ért Grassmann tele kivonatos brosürát konfiskálták. „Liguori morálja s az osztrák parlament zárt ülése* czimmel egy 3 kiadást ért röpirat is megjelent, a mely Haupt tanár szerint felette jellemző az osztrák állapotokra. Az első, a mi föltűnik, í.a Eisenkolb képviselőnek lapunkban is közölt valódi ev. hitvallása, a melyhez hasonló még nem hangzott el az osztrák parlamentben. E hitvallásában Eisenkolb elkülöníti a római pápás világuralom ellen folytatott politikai küzdelmet a „Los von Rom" vallásos oldalától, a melynek kettős árnyalata annak ev. és ó-kath. reformmozgalma. A másik érdekes pont a klerikálisok állása az interpellátióhoz. Igy többi Lözött Scheie her papi képviselő elég érzékét tanúsított Eisenkolb mély ker. vallásos személyisége iránt. Azt mondotta: „őszintén sajnálom Eisen kolb képviselő társamat. Oly hangon szólalt fel, a melyet, mint a vallásos meggyőződés hangját, mindenkinél nagyra becsülök.* Egyebekben különben sajnálattal konstatálja Haupt tanár a „Los von Rom" mozgalmának vallásos erkölcsi oldala iránti érzék teljes hiányát az osztrák klerikális körökben. Egy Eisenkolbot p. o , a midőn az ev. mozgalomról szólott, azzal szakították félbe, hogy „megfizetett apostata," S még szomorúbb az, hogy teljes híjában vannak e körök annak az érzéknek, a mely szükséges Liguori moráljának helyes megértése tárgyában. A klerikálisok minduntalan Grrassmann brosúrájának (Nippold által is átnézett) állítólagos hibás fordításával hozakodtak elő, de a fódologtól, hogy egy pap a nemi dolgokba avatja hiveij; a gyóntató székben, teljesen altekintettek. Legfelebb annyit engedtek meg, hogv Liguori moráltheologiájának laza kasuistikája nem felel meg jelen korunk finomabb ízlésének. Pedig hát Liguorit dr. ecclasiae-nek avatta a pápa, s ezzel teljesen fedve van e morál egész tartalma, holott az szégyenére válik erkölcsellenes adataival a pápás egyháznak és erkölcstani irodalmának. Vagy Morsey báró, hogy egy más példát is említsünk, az interpellátió czélját „a Los von Rom" mozgalmának előbbre vitelében, a protestantismussal, mint az antidynastikus czélok eszközének terjesztésében, a kath. hit elleni izgatásban, s a kath dynastia iránti hűség meglazitásaban* látja. Ugyanazt tette Ferencz Ferdinánd fóherczeg is, a midőn a klerikális „Schulverein" fővédnökségót elfogadva a „Los von Rom" mozgalmát „Los von Österreich"-el azonosítani volt bátorsága. Simptomák azok, a melyek sokat bizonyítanak. Azt igazolják ugyanis, hogy az osztrák ev. reformmozgalom legnagyobb nehézsége ennek a politikával való összezavarásában s a politikai fanatismus mozgósításában van. A klerikálisok szerint a római egyház s az osztrák államiság azonos valami, s az egyiknek elhagyása a másiknak elvetését vonja maga után. Pedig hát a „Los von Rom" mozgalmának semmi köze a dynastia ellenes érzülethez, de másrészt, az is bizonyos. hogy ennek a nerrtzetiségek harczábau csakugyan a politikai oldala. Egyre van itt szükség, és ez a mozgalom vallásos-erkölcsi és politikai oldalának különválasztása s ezzel előbbinek megtisztulása ós erősítése. A protestánsoknak bizonyságot kell tenníök arról, hogy éppen az evangéliom üdvözítő ereje szüli a leghívebb alattvalókat, s hogy még a legnagyobb igazságtalanság sem képes őket az istenadta felsőbbség iránti köteles hűségükben megingatni. A német prot. egyházat kezdettől fogva csak a reformmozgalom vallási oldala érdekelte s ezt támogatni joga és kötelessége. Osztrák testvéreinknek pedig a politikai lázadás vádjával szemben felelniök kell Péter apostollal : „hogy a ti ellenetek, mint gonosztévő emberek ellen szóló pogányok lássák a ti jó cselekedeteiteket ós dicsőítsék az istent" (I. Pét. 2, 12.) A római congregatiókról, a franczia protektorátusról a keleten és a portugáliai antiklerikális mozgalomról kivonatos alakban igen érdekes és tanúlságos fejtegetéseket olvashatunk a Ohr. der Ohr. W. hasábjain Klein tollából. A franczia protektorátus a keleten rég meg van törve, a min eléggé érthetőleg nagyon is boszszankodnak Franciaországban. S habár a szabad szellemű köztársasághoz nem is nagyon illik a defensor fidei szerepe, mégis szívesen hordozta volna azt, mint egykoron a legkeresztyénibb királyok. Még a frauczia protestánsok is tudták azt, hogy Francziaország a katholicizmus védő bástyája s ők azon hazájuk nagysága és dicsősége érdekében meg is nyugodtak. A buzgó prot. Grui zot minisztertől származik az a mondás, hogy : „La France au de hors c'est le catholicisme." S hogy ez a nézet ina is üralkodó a franczia protestantismusban, bizonyitja néüány kiválóbb képviselőjének állásfoglalása az új törvénynyel szemben. Igy nevezetesen kívánják sérthetetlen fennmaradását a külföldön misszióval foglalkozó, bár nem autorizált kongregátióknak is. Azt olvassuk ugyanis, hogy a ,kongregátiók a külföldön a franczia hatalmi állásnak hagyományos és nélkülözhetetlen eszközei, a kath. protektorátus természetes ügynökei s a franczia nyelvnek legkiválóbb és legszámosabb védői és terjesztői. Letelepedésük megakadályozása szivén találná a franczia befolyást." S ezen a manifestumon alá volt irva a párisi ev. theol. facultás három tanára,