Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gaal Mihály. Egyházi zenénk magyarsága kérdésében

Iban több a magyar dallam, s ezen atyánknai éneklése sokkal szivrehatóbb, mint a mienk. Csenpey nfm az egyedüli azon lelkes protestánsok sorából, a kik templomainkban idegenül érzik magukat a gyülekezeti éneklés alatt. Lehet ennek iöbbféle oka. Lehet, hogy az illetők alig ismernek egy-két egyházi dallamot. Lehet, hogy a mi templomi chorálunk túlságos ünnepies lassúságával szinle lehetetlenné teszi a dallam felfogását. De lehet az is, hogy a zene teljesen idegenszerű, (mert hisz eppen az idegent kultiválják iskoláinkban) s a magyar kedély nem indul meg rajta. Es ha Csengey magyar egyházi zenét kiván, azért el nem ítélhetik a németek. Hiszen ók is a magokét mivelik, s a franczia zsoltárokon bizony ők sem kapnak. De a franczia sem kivánta még meg a németet. Más kérdés: szabad-e nekünk a nemzetiséget az egyházi zenében túlhajtani, s a nem magyar da'lamok közül csupán az „Erős várunk"-nak kegyelmezni? Kálmán Farkas ajánlata sem oly radikális, mert habár tabula rását emleget, de megelégszik a dallamok magyar ritmizálásával. Alapos Kálmán Farkas azon kifogása, hogy az egyházi dallamok hangjegyirói az ó 2/* kottájukban csak felmenő és lemenő (jambusi, trocheusi) lejtést ismernek. Tény, hogy a magyar versidomnak a 4/t beosztás megfelelőbb volna, mert ebbe nemcsaK a choriambusok, hanem a dactylusok és spondeusok is elhelyezhetők volnának. Mind a mellett a jambusnál szükséges volna a felütés. Mert a jambusos verssorban mindig az ötödik szótag után van a sormetszet; ezt az öt szótagot pedig nem lehet mindig úgy felosztani, mint Kálmán Farkas ajánlja: 3—2, hanem igy: 1—4. (Vagy ne is Írjunk jambusban éneket? S vessük el a Szózatot is?) De ritmizáljuk bármiképpen a német és franczia zenéi, abból még sem lesz magyar zene. Habár rossz ritmussal még a magyarhoz hajló dallamot is el lehet rontani. Igy pl. Kalinka szép énekét: Előtted állok, drága Jézusom (Cith. S. 877.) Dunántúl igy ritmizálták: 1—4 | 4—1 : holott ennek ritmusa 3—3 | 4. Vagy az „Áldott az egek CJra" ádventi éneknek mily szép, a Szőnyi féle énekesben is közölt, trocheusi menetű, tehát magyarhoz hajló dallama van. E helyett a Dunántúl kiadott „108 énekdallam" cz. füzetben Luther „Nun komm, der Heiden Heiland* jambusos dallamát alkalmazták ez énekre, s jambusait átrángatták trocheusi formába. Avagy magyaros lesz-e az által az ének, ha jambusait trocheusra fordítjuk? S lehetséges-e, hogy a dallamot felütéssel írjuk hangjegyben, de a verset trocheusi (vagy mondjuk: magyaros) ritmussal énekeljük? Pedig ezt akarj, velünk elhitetni Kapi Gyula e b. lapok 9-ik számában, például hozvan

bfel, hosy Luther egyik énekét német hitsorsosainK igy ritmizálják: Vom | Himmel hoch da 11 komm ich her, (és persze igy irják a magyar partiturába is,) de azért igy énekeljük:. Mennyből jövök | most hozzátok. Azt hiszem, van több oly német és franczia ének, melynek mint egyházi éneknek nincs specialis nemzeti ize, színezete, hangzása; s ezek igenis polgári jogot nyertek nálunk, főkép népünk átalak^ó, honosító szokásánál fogva, mely magyaros képzettel az idegen szót is akklimatizálja. De hát akkor csináljuk ezt meg, (a melyiknél kivihető)kottában is, s adjuk az éneket úgy, a mikép nálunk meghonosodott, s ne rángassuk vissza az erfurti Enchiridion, vagy vittembergai chorálkönyv alakjára. Azt hiszem, kevesebb várians volna igy. Jó jel, hogy sgyházi köreinkben az egyházi zene magyarsága iránt az érdeklődés felébredt. Ezt is Csengeynek köszönhetjük. Most már Payr is, a dunántúli énekgyűjtés lelke, Csengey kiáltó szavára e b. lapok 6. számában Visszhangot aclva. foglalkozik e kérdéssel: Mit tegyünk egyházi zenénk nemzeti jellegének kidomboritása vég;\i? S erre igy telel: „Elsőben is szedjük fel a maradék darabokatI" Hát igen, szedjük fel! De honnan? A magyar dallamokat a reformátusoknál Szenczi Molnár Albert franczia zsoltárai szorították ki, az evangélikusoknál a dunántúli és győri énekeskönyv készítői. A reformátusok elfrancziásodtak, mi meg elnémetesedtünk. Acs Mihály Grraduáljában megőrzött magyar dallamokból valami átment a debreczeni ref. énekeskönyvbe, valami a dunántúliba is. Ezek megvolnának. De a többiről nem tud sem Altdörfer, sem Nagy. Ki fogja nekünk az „Árpád vala fő az kapitányságban" dallamát feltámasztani ? Payr próbálta a magyar dallamokat regist« rálni. Még szerzójöket is megnevezi. De az öröm e felett nem vala tartós, mert állításait maga rontja le ezen reservaciójával : „akárki irta őket, a dallamok eredeti magyar dallamok, és ez a fődolog." Jó, ha azok volnának. De, sajnos, nem mind magyar dallam, a mit felsorol. Igy „Széked eleibe jövök" a 100. zsoltár dallama, tehát a franczia Groudimeltól való. A „Krisztus Urunknak áldott születésén" kezdetű ének dallamának magyarsága legalább is gyanús, mert a &•• ró faszerkezet saphói. Acs Mihály énekének „Minden e földön csak elmúlandó" dallama teljesen egyezik Masnicius Dániel (f 1656.) „Muj nejmilejsí* énekének dallamával; s ha ez magyar, akkor alighanem már ßatizi András „Jámbor házasok, meghallgassátok" énekét n egykor igy énekelték. Ellenben Batizi András a neki tulajdonitott „Krisztus feltámada" énekét bizonyosan Luther „Olirist ist erstanden" énekének nótájára énekelte. • Kapi e b. lapok 9. számában még „En Istenem, én bűnös ember* és „A próféták meg-