Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gaal Mihály. Egyházi zenénk magyarsága kérdésében
máshonnan merítette, akkor a „vétkes könnyelműség u vádja visszapattan ó reá. A társaság a könyvet 60 fillérért is árusíthatta volna s akkor még mindig többet nyert volna, mint a mennyit Kókai ajánlott. A társaság azonban teljes joggal megtarthatta a régi árt, mert más kiadók által kiadott hason terjedelmű könyvek drágábbak. Igy például Adorján kiskátéja, mely Kókainál jelent meg, csak egy ívnyi terjedelemmel bir s mégis .20 fillérbe kerül. Ennek arányában a 11 iv terjedelmű bibliai történetnek az ára volna 2 Kor. 20 fillér. Továbbá ráfér a társaságra egy kis jövedelem is. S ezért nem lehet, nem szabad a Luther-társaságot „vétkes könyelműséggel vádolni." A mi azon indítványát illeti, hogy a tankönyvvállalatot a Luther-társaságon belül szerveztessék, nem új, hane.D az az én régi első indítványom, a mint azt a szarvasi és budapesti Luther társaság közgyűléseken kifejtettem. A mikor láttam, hogy igy czélt nem érek, gondoltam a tankönyvmonopoliumra (a balassa-gyarmati gyűlésnek a határozata.) S mikor ez sem sikerült, választottam e harmadik módot, a mint azt a II. nyilt levélben kifejtettem. A mikor pedig Adorján barátom ajánlja „a lassú, óvatos haladást, úgy e tekintetben sem lehet panasza. Már több mint két éve küzdök ez eszme megvalósításán s még mindig a kezdet kezdetén álllunk. Lassabban nem haladhatunk s addig csak nem várhatunk, mig elvtársaim s én belefáradunk a sok várakozásba. A mi pedig e létesítendő vállalatnak a Luther-társasághoz való ^viszonyát illeti, úgy erre vouatkozólag felvilágosit II. nyilt levelem következő pontja: „a tankönyvvállalat beilleszthető a Luther-társaságba „tankönyvi osztály" czime alatt. " Beilleszthető, mondom. De e beillesztéshez az is kell, hogy a Luther-társaság akarja. En részemről fölajánlottam szolgálatomat. De ha a Luther társaságon belül egy oly párt találna felülkerakedni, mely a tanköuyvvállalatnak az ellensége s annak megrontására törne, abból nem az fog következni, hogy az egyáltalán ne létesüljön, hanem csak az, hogy az önállóan, függetlenül fog létesülni. Azonkívül kell, hogy a tankönyvvállalat a Luther-társaságon belül is egy önálló független osztályt képezne, melynek vezetésére csakis azon gyülekezetek papjai választatnak meg bizottsági tagokul, kik azt óhajtották. Továbbá méltányos és jogos, hogy a tiszta jövedelemnek azon részéből, melyet ösztöndijakra szánunk, csakis azon papfiúk és leányok részesüljenek, kiknek apái a tankönyvvállalatot óhajtják ós érte dolgoznak. Ugy-e ez világos ! S azért kell a külön kezelés. A külön kezelés mellett a Luther-társaság mindig nyerni fog, mert mi a társaságtól anyagi áldozatot nem kívánunk, de igenis őt anyagi segélyben részesíteni akarjuk. Távol áll tőlem, hogy másnak a nézetét nem tisztelném. De a jelen viszonyok közt arra kérem azokat, a kik a tankönyvvállalatot nem óhajtják, valamint azokat is, a kik a Luther-társaságra is pislongatnak, meg a régi kiadókat is védszárnyaik alá veszik, hogy hagyjanak addig, mig a szervezkedés tart, békében. Mi nem bántunk senkit, nem kényszerítünk senkit, csak külföldi hitsor. sósaink szép példáján felbuzdulva egy jótékony intézet létesítésén fáradozunk. A szervezést és a vele kapcsolatos rengeteg munkát egyedül végzem s igy nem érek reá nagy elfoglaltságom mellett polémiával is foglalkozni. Szívélyes üdvözlettel szerető testvérük az Úrban MAJBA VILMOS ev. lelkész, föv. vallástanár. Egyházi zenénk magyarsága kérdéséhez. Osengey Gusztávnak e b. lapok f. é. 2-ik számában megjelent „Gondolatok protestáns egyházi zenénkről" cz. czikke támogató, helyreigazító, sőt a külföld előtt megvádoló felszólalásokra adott alkalmat. Osengey ezek után elmondhatja: „Tüzet akartam e világra bocsátani, és mit akartok, ha immár meggerjedett?" Mert tekintsük bár nyilatkozatát magyar érzülete s költői lelkülete szertelen fellángolásának: e tűz jótékony hatással lesz a tervezett magyar énekeskönyv alakulására nézve. Igaz ugyan, a mit Payr Sándor „Egyházi zenénk magyarsága" cz. czikkóben kimutatott, h^gy „protestáns egyházunknak az idegenek mellett jó számmal vannak eredeti magyar dallamai a reformátió óta minden századból" : de igaz is, hogy ezen magyar dallamok nem érvényesülnek kellőleg énekeskönyveinkben ; s igaz Osengey azon állítása is, hogy a magyar r. kath. egyház-