Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Weber Samu. Az evang. tankönyvvállalat

lesz papságunk tudományos készültségének emelésére s megfogja termékenyíteni az egyházi ügyeink iránt érdeklődő s azok intézésében résztvevő világi férfiak lelkét is. Jótevő hatása abban is mutatkozni fog, hogy élénkebbé teszi egyházi életünket, megsokasítja annak ethikai és kultúrális erejét, föllenditi egyházi irodalmunkat s nagy mértékben fokozni fogja a theológiai akadémiák tudományos szellemét is." Ne féltse senki az egyház érdekét a facultástól, hiszen senki sem gondol az egyház jogainak csonkítására, befolyásának a leendő lelkészeknél valókorlátozására! Az egyház fogja meghatározni azontúl is: ki és milyen feltétel alatt lehet lelkészszó, — éppen úgy mint az már százados szokások és jogok alapján a külföldi protestáns egyházakban történik és én bizony (fent idézett czikkemben) talán még kitá gitandóknak inkább, semmint kórlátozandóknak tüntettem fel azokat, t. i. az egyház jogait 1 Befejezésül azon nyilatkozattal, hogy mindenben fenntartom már idézett 1898iki ezikkem állításait, („Evang. Egyház és Iskola" 1898. decz. 28. 52-ik szám) kénytelen vagyok még a prot. theol. faeultás berendez ésére nézve az erdélyi ref. egyházkerület igazgatótanácsának nézetétől eltérő, 1898-ban részletezett indítványomat rövid szóval még megerősíteni. A nevezett igazgatótanács a tanszékek legnagyobb részét rközös tanszékekéül kívánja és csak a dogmatikára és a practica theológiára kíván „úgynevezett confessiónális tanszékeket" — külön. Ezt ón helyesnek el nem fogadhatom, mert történeti tény, hogy Luthert, Zwinglit, Kálvint, Socinust éppen a szentírásnak eltérő, különböző exegesÍ8e vitte egymásétól eltérő tanaik felállítására és pedig éppen a váltanok legfontosabbikánál, az úrvacsoráról szóló tannál ! Azután pedig senkisera vonhatja kétségbe: a protestáns tudományos dogmatikának az exegisis az alapja. Különben nem is volna evangelikus, vagy jobban mondva evangeliomszerű ! Az exegesisnek is külön-külön tanár kell tehát! A többi „közös tanszék" külön választása mellett is lehet fontos okokat felhozni. Maradjon tehát az az ón általam projektált 7 — 7 külön-külön tanszók ós ha az unitáriusokat is befoglaljuk, összesen 21 külön tanszók! Minek felébreszteni a felekezeti susceptibilitást ? Minek életre kelteni a fóltókenykedést? Minek belédobni az új intézet körébe a viszály, az elégedetlenség magvát? Érezze magát minden felekezet, minden egyházfia, egészen otthon, — egészen kielégítve. A faeultás költsége még igy is kitelik egy (100,000 forintból) évi 200,000 koronából. Valóban, mint azt 1898-ban irtam, most is azt mondom : „Valóban csekély ár olyan óriási szellemi előnyért!" Annyi szív megnyugtatásáért! Hogy még nincs meg a faeultás, az — mulasztás! Kinek a bűne ezen mulasztás? A cultusminiszter, az államtitkár 1898-ban mutattak már hajlandóságot belemenni a dologba. S még is — hol vagyunk ma? Ott, a hol 1898 ban voltunk! Vagy talán ott sem ? Bizony-bizony az egyházak, az egyházi ha« tóságok lanyhán fogták fel ezen fontos kérdést. „A kinek nem inge, ne vegye magára." De, hogy már tenni is kell, — nemcsak dissertálni^ allegálni és órálni — az bizonyos ! A 12-tőt már Lajthán túl elütötte az óra ! HÖBE JÓZSEF. Az evang. tankönyv vállalat.*) Ily czim alatt találkozunk Majba Vilmos lelkész és vallástanár úr tudósításával e lapok 13. számában, hol örömmel értesíttetnek az olvasók, mily szépen és általánosan nyilvánul a rokonszenv a vállalat iránt. Nevek is említtetnek mint a főesperes urak Terray Gry., Török József, az alesperes úr Beuer Endre, kik a vállalatot egész lélekből üdvözlik. Ha már Majba úr azokat emiitette, kik a vállalat mellett nyilatkoztak, elvártuk volna tárgyilagos és igazságos eljárásától, hogy czikkóben azokról is tétessék említés, kik a vállalat ellen határozott állást foglaltak el és ezen új monopóliumról mit sem akarnak tudni. Az utóbbiak közé tartozik a XIII. városi egyházmegye is. Ez evi márczius 11-én Poprádon tartott egyházmegyei, értekezleten a többek között egyhangúlag nyilatkozott minden kényszer ellen a vallástanítás terén is. Miután felhatalmaztattam ily értelemben Majba úrnak véleményünket megírni, azt itt, e helyen is ismétlem, nehogy egyházmegyénk köreiben azon lehetséges feltevés foglaljon tért, mintha ón nem jeleztem volna álláspontunkat ez ügyben. Bizony nehéz, a felelősség szempontjából nem *) Azon elv következtében, hogy az ügyet miädea oldalról vizsgáljuk meg: közlöm e czikket, bár meggyőződésemnek nem felel meg. Mentül előbb visszatérünk e tárgyra. Szerkesztő.