Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. tankönyvvállalat

Minden évben más más kerület jelölne papjai közül hármat, s hogy az egyetemes egyház elismerése koszorúzza meg : a három jelölt közül az egyetemes gyűlés választaná ki a legérdemesebbet, olyant, a kinek érdemeit nemcsak a maga kerülete, hanem az egyetemes egyház is ismeri és tiszteli. A tiszteletdíjat a kerületek (200—200 kor.) és az egyetemes egyház (200 kor.) adnák össze közpénztárukból vagy a honnan lehet és szabad. Nem az egyéni hiúságnak volna ez tömjén, hanem az érdemnek elismerés, a tevékenységnek jutalom, a tehetségnek versenyre ösztönzés, az egyháznak öröm és nyereség ! Kötelességet kitűnő sikerrel teljesíteni: érdem ; kitűnő érdemet tisztelettel koszorúzni : kötelesség; tiszteletet kiérdemelni : az egyénnek boldogság ; a koszorút megadni az érdemesnek : a jutalmazónak is öröm, büszkeség és dicsőség. A versenyben csak egy nyer a kiválók közül óvenkint, de a verseny által az egész egyház szent ügye nyer — folytonosan. Ne merengjünk folytonosan a mult emlékein, ne sopánkodjunk folytonosan a jelen bajain, hanem készüljünk küzdelemre bátran a jövőért is ! VERES JÓZSEF, Evang. tankönyvkiadó-vállalat. A Luther-társaság kebelében létesítendő tankönyvvállalat ügye mult évi vallástanári értekezletünkön került először szőnyegre. A mikor a vallásoktatás tantervének revíziójával foglalkoztunk, az eszmetársitás törvényénél fogva szóba kerültek jelenlegi vallástani tankönyveink is s általános volt a panasz, hogy azok csaknem kivétel nélkül gyarlók s alig akad köztük olyan, a mely igazán használhatónak ós czélszerűnek bizonyulna. Az eszmecsere eredménye egy indítvány lett, melyet az értekezlet csaknem egyhangúlag elfogadott, — az t. i., hogy az evang. középiskolai vallástanárok nevében a Luther-társaság kéressék fel a baj orvoslására. Az értekezlet azt is megmondta, hogy miként vélné a bajt orvosolhatónak. Hivatkozva arra a tapasztalatra, hogy a nyilt pályázatok rendszerint meddőknek bizonyulnak s ha érkezik is be egy két pályamunka, azok nem igen elégítik ki az igényeket, — azt ajánlotta a Társaságnak, hogy a nyilt pályázatot mellőzve, a tankönyvek megírásával egyes, — a siker iránt kellő kezességet nyújtó vallástanárokat, vagy a vallástanitással rendázeresen foglalkozó lelkészeket bizzon meg, — a beérkező műveket több szakemberrel bírál tassa meg, — szükség esetén dolgoztassa át biráltassa újra felül s csak akkor adja ki, ha a művel, illetőleg az átdolgozással a bírálók meg vannak elégedve. A Luther-társaság elfogadta indítványunkat, csak az kár, hogy nem maradt meg abban a »zűkkörben, melyet értekezletünk megvont, hanem tankön) vkiadói tevékenységének körébe a középiskolai vallástani tankönyveken kivül a népiskolai összes tankönyvek kiadását is belevonta. S még nagyobb kár, hogy egy tankönyvkiadói monopoliumot akart teremteni, vagyis azt akarta, hogy a tankönyvkiadói vállalat engedélyezésével mondja ki az egyetemes gyűlés azt is, hogy evang. ko zépiskoláinkban ezentúl csak azokat a vallasi tankönyveket, népiskoláinkban pedig általában csak azokat a tankönyveket szabadjon használni, a me lyek a Luther-társaság kiadásában jelentek meg Az egyetemes gyűlés határozatát ismerjük. Nem ugyan a jegyzőkönyvből, mert az idevágó 77. pont nagyon kétértelmű és homályos, hanem igenis ismerjük a napi lapok közléseiből, melyekből kitűnik, hogy „az egyetemes gyűlés a mult esztendőben az evang. iskolákban használandó tankönyvek kizárólagos kiadási jogával felruházott tankönyvvállalatnak létesítését nem engedélyezte." A határozatot tökéletesen helyesnek, correctnek tartom. Az egyetemes egyház nem akarta megszűntetni a szabad versenyt, bizonyára azon elv által vezettetve, hogy „győzzön a jobb." De helyeslem Majba Vilmosnak azon II. Nyilt levelében ismertetett tervét is, hogy ha egyetemlegesen nem sikerült, részlegesen fogja a tankönyvvállalatot megteremteni. Mert evang. tankönyvvállalatra nekünk igen nagy szükségünk van. Nem azért, mintha nem volnának népiskolai tankönyveink s középiskolai vallási tankönyveink, hanem igenis azért, mert az elsők közt sok gyenge akad, az utóbbiak pedig majdnem kivétel nélkül nem ütik meg a mértéket. A mód azonban, a hogy Majba ezt a vállalatot megteremteni akarja, nézetem szerint éppen nem szerencsés, s nem akarok próféta lenni, de félek, hogy igy nem fog czólt érni. Lássuk csak mit akar! „II. nyilt levelében" arra hívja fel a lelkészeket, hogy sorakozzanak melléje s alakítsák meg együttesen az evang. tankönyvvállalatot. Ez a szövetkezés biztosítaná a tankönyvek kelendőségét s a vállalat virágzását. Hogy ezt a vállalatot a Luthertársaságb a n, vagy azon kivül, tőle bizonyos erkölcsi függésben, vagy teljesen függetlenül tervezi-e, azt nyíltan nem mondja, a sorok közül azonban azt olvasom, hogy az egy egészen önálló, egyedül csak saját magára támaszkodó vállalat lenne. Nem tehetek róla, de én a kérdés megoldásának ilyetén alakban való megkísérlését szerencsésnek nem tartom.