Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A dunántúli káplánügyben

*reïe; egyrészt azt, begy a magyar közönség megbecsülhet len módon gazdagodik; másrészt azt. hogy tót népűnk, a hol magyarúl kezd beszélni] jobb kedvet kap a magyar nyelvű istentiszteletekhez. Tapasztalatom \an e téren; pámor volt alkalmam e lárgyrol a hívekkel beszélni s komolyan állithalom, hogy a tólűl s magyarul beszélő népnek a tót nyeUű istentiszteleihez való ragaszkodása s a nfgyaitól való idegenkedése okát, főkép az énekesköny\ben birja. Ezekből pedig világos, hogy a;, én fenti kivánságcm ien csak afféle értéktelen egyéni szeszély, hanem igen is a magyarosodásnak egyik legtöbb érdeke. Ha a Duránlűl dicséretre méltó módon megkezdte már a munkát, csinálja meg úgy, hogy alkalmassá legyen egyetemes jellegövé válni. Inkább várjon egy kicsit, hogy a/ elmulasztottakat kipótolja. Ha pedig ezt tenni nem akarná, akkor vegye fel újra az elejlett fonalat a „bányakerületi bizottság," a melynek munkálatai — természetesen alapos pótlások s javítások után — már eddig is hasznavehetőbb munkát ígérnek, mint a dunántúli próbafüzet. Talán a kettőből lehetne egy munkál összeállítani. Szomorú dolog különben s nézetem szerint bizonyos vallási petyhüdtségnek, áldozatkészség s lelkesültség hiányának tanújele, hogy egy oly kiváló testület, a minő egy egyházkerület, oly nyugodtan tudja e fontos ügyet a napirendről levenni s nem próbál meg minden lehetőt, hogy a munkát, ha mindjárt áldozatok árán is, befejezze. Csak még egyet jegyzek meg. A próbafüzet ben 114. sz. alatt látok egy pápista éneket is felvéve. Játszom a melódiáját, a mint játszom a többi pápista énekét is. Nekem nem ellenszenves az e nemű kölcsönzés, sőt üdvösnek tartom a szépnek mindenünnen való összegyűjtését; mert hisz a mi szép, szép az, akárki mondja is. Nem tudom lesz-e még több idegen ének is az új énekeskönyvben, de erre az egyre volna megjegyzésem. Szép ének. a pápistáknál 8 vers a szövege. Szebb is van ott azonban, ha már kölcsönözni akarnánk. Minden zenész tudja, hogy ebből a 114. sz. énekből — vagy megfordítva — egy csárdás fejlődött ki

r melyet ma is játszik a zenében jártasabb czigány. Kérdés: tanácsos-e olyat átvenni, a mi szép ugyan, de a minek érdekes kettős éle van ; este gyorsabb tempóban húzva ugyanazon nóta mellett mulat a legény, a min délelőtt vallási bánatát kiöntötte? Tanácsosnak tartják e ezt? Ezeket voltam bátor az énekügy iránti szeretetből, teljes tisztelettel megjegyezni. Nem új dolgok, a miket mondottam, de a szükség újra parancsolta elmondásukat. Méltóztassanak gondolkozni felettük. Ha a dunántúli énekeskönyv készítő bizottság nem lesz -kegyes munkáját a fenti értelemben kiegészíteni, úgy az új énekeskönyv sem lesz az, a'mit várva válunk s a mirs oly nagy szükségünk van. PATJLIK JÍNOS nyíregyházi ev. lelkipásztoi. A dunántúli káplániigyben. A soproni lyczeumnak az 1899/900. tanévről szóló értesítőjében örömmel constatálja annak szerkesztője. hogy a theológusok száma észrevehetőleg emelkedett, úgy, hogy szerinte, ha eltekintve a négy más kerületitől, csak 15 dunántúli hallgató marad is állandóan* minden további szaporulat nélkül bár, — Dunántúl káplánszükségletét e létsíám is kielégítő módon lődözné. Nem emlékszem, vájjon megemlítette e az értesítő szerkesztője, mi eme gyarapodás oka vagy sem, de ha nem tette is, úgy ezt csak azért hagyta el, mivel meg volt győződve arról, hogy valamint ó, úgy mások is érzik azt, hogy a theológusok létszámának emelkedése egyedül ama tekintélyes alapítványnak tulajdonítandó, melynek kamataiból havonta egyenként 12 hallgató 24—24 koronányi segelyben részesül. Ez alapítvány óta nem lehet, de nincs is panasz theológiánkon. de van s talán nem is egészen szerénytelenül s minden alap nélkül a főiskolából kikerült káplánok között. „Egy dunántúli káplán" csak a legutóbbi számban mondja el őszintén, mi „bántja" a 12 évi tanulás után magát czélt értnek vélő „önérzetes embert." Vájjon, ha egy magát különben a papi pályára szánó ifjú ilyen panaszt hall, vájjon nem fog e az ily kérdést vetni föl önmagának: kitanulni küzdelemmel, bajoskodva egy oly pályán, mely ha czélt értem, bizonyos időközökben fokozatosan emelkedő honoráriumot biztosit, vagy kitanulni könnyű szerrel a papi pályán — értem a ki tisztességesen lerakva vizsgáit, fel is avattatott — bizonytalan időkre, sokszor az évek során át csak 200 kor. „tiszteletdijat" juttat? Nem tudom, nem az előbbi mellett fog-e dönteni, mely tagadhatatlanul a financziális szempontnál fogva mégis csak előnyösebb, — ezer között pedig hányat találni, ki a hivatás magasztos volta szerint itél? A theológusok létszámának emelkedése ép azon fog megtörni, mert a kápláni állások roszszul dijazottak. A gyarapodás azonban állandó marad, vagy a jelenlegi kedvező számarány maradna meg legalább, valamint megszűnnék a káplánok panasza is, ha ezek jobban honoráltatnának, ha készpénz fizetésük meghaladná az 500 koronát. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr szintén méltányolja „az e részben számos oldalról felhozott és valóban a törvény szellemének teljesen megfelelő kívánságokat . . . . s hajlandó az egyet, egyházunknak 8000