Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - I. Versek - Sántha Károly. Az Uj Jézus föltámadott

13 csupán egy gyermekkel biró család, 14 agglegény, 15 aggszÚ7, 15 özvegy férfi, 45 özvegy asszony és 10 vegyes házasság. Tanköteles németajkú iskolás gyermekeink száma ez idöszerint mindössze 35 mind a 6 tanfolyamban, holott még 25 év előtt 60-ra is rúgott az egy évben szülöttek száma. Az 1031 németajkú lélekből álló lőcsei ev. községben született tavaly 11 gyermek, holott a r. kath. 477 3 tagra rugó lakosságnak 224 szülöttje volt. Körülbelül olyanok a népesedési arányok és viszonyok a többi szepesi németajkú városokban is. Az üres helyeket azután elfoglalják a szomszéd r. kath. tótok, kik ez által uagyon is emelik hitközségeik száűiát is. Az evangyéliom a Szepességen egy kis zöldeló sziget, melyet a nagy tengerként körül vesz minden oldalról a r. kath. lakosság és mindinkább kisebb-kisebb helyre szoritja az ev. hitéletet és kultúrát. Magától értetődik, hogy ezen külön okok mellett, az egyházpolitikai törvények folytán a számosabb áttérések tőlünk és a téritvények mint országszerte, úgy itt is nagy befolyással vannak számunk megfogyására. Érdekes volna megtudni, bogy állunk más vidéken hiveink számarányát tekintve. Talán kedvezőbbek lesznek a viszonyok és kilátások másutt, mint itt a Magas-Tátra bérczei alatt. WBBEB SAMTJ. Az Ur Jézus feltámadott. Az ünnep itt. Ajkon zsolozsma. Könny szárad, oszlik a ború; A temető virágot hoz ma, Rózsát a töviskoszorú, S az enyhe szellő balzsamot — Az Úr Jézus feltámadott! Függött keresztfán, átszegezve, Feküdt a sírban, harcz után ; De mozdul a kő, él az eszme, Lenn termő csíra volt csupán; Sarjadui látjuk a magot — Az Úr Jézus feltámadott! Kikelt a mag, virágzó fája Meghajtja terhes ágait; Oda menekszünk mind alája, S róla gyümölcsöt szed a hit; Hol e fa: boldogság van ott — Az Úr Jézus feltámadott I Árnyában egymást csókolgatják Igazság, béke, szeretet, Szép koronája: a szabadság Büszkén daczol, vihar, veled, Mert iá e nap hint harmatot — Az Úr Jézus feltámadott! Véres verejték, hulló gyöngyök Az eszméért, köszöntelek ! Drága porok ti, sírgöröngyök, Meggyőzitek a zord telet. Áldott, ki adta e napot — Az Úr Jézus feltámadott 1 SÁUTHA. KÁROLT. Diadalúton. (Legenda.) Hová szíve s hagyomány vonta, Húsvét táján a szent városba, — Bár tudta, hogy reá mi sors vár S az árulás vele nyomon jár, — A kis, kies Bethániából Fölméne Jézus, a Megváltó. Ül szamárvemhén, de körüle A sokaság, mely egybegyüle, Örömtől ittasan imádja, Zöld gallyakat hint az útjára. Verőfény csillog fel a bérczig, Tanítványi rajongva nézik; yan, ki köntösét leteríti, És mind egy szívvel rázendíti: „Hozsánna Néked, Ég királya!" Az Üdvözítő elmélázva, — Mig máskor ó, a ki vigasztal, — Elnéz felettök borús arczczal. „Uram, mi bánt? Mi gyötri lelked?* — Kérdi János, legkedveltebb — „Nézd, mily szivéből hódol a nép ! * „Hamar megváltozik, haj, e kép! Ki utamra virágot hintett, Holnap azt kiáltja: Feszítsd meg!" „Igaz, a tömeg állhatatlan, De úgy bizhatol, mint magadban Tanitványid kisded seregében. „A nap háromszor le sem mógyen, Kishitúleg szertefutamtok, Elárultok vagy megtagadtok." A hú tanítvány sírva fakadt: „Tökéletes csak te vagy magad. Ha szigorúan megítéled, Ki ütheti meg a mértéket?! A lélek kész, de gyarló a test, Uram, ne vedd tőlünk zokon ezt 1" Jézus kezét nyújtá nyájasan : „Beteljesül, a mi írva van: Meggyaláznak, bebörtönöznek, Megostoroznak, megkötöznek, A vesztőhelyre kivezetnek S a dölyfös papi fejedelmek