Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Weber Samu. A belmissióról

TizenkilenczeiîK éviolyam. 2 szám. Orosháza, 1901. január 10. EVANG ES Előfizetés dija : Egész évre. . IS kor. Fél évre. . . 6 , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 34 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oMal... « . Negyed oldal . 4t . Nyolczad oldal . A belmissióról. Hitünk és egyházunk ereje azon okosságban is rejlett, nielylyel minden időben alkalmazkodni tudott a viszonyokhoz és azokkal az eszközökkel '-élt, melyek legalkalmasabbak voltak a fenntartáshoz és a sikerhez. A kibontott zászló e felirattal : mindeneket megpróbáljatok, a mi jó azt megtartsátok; (Thess. 5. 21.) mindég győzelemhez vezetett. Midőn a protestánsok kiirtása fegyveres erővel, czélul volt kitűzve és az 1523. ós 1525-ik törvényczikkek „lutherani comburantur" határozatai B e 1 g i ö j o s o és B á s t a tábornokok által érvényesülni kezdtek, a végveszélyben Bocskay István is kénytelen volt hasonló eszközzel élni egyháza megmentésére, segittetvón hitsorsosaitól, kiknek táborában felhangzott a Luther ének : Erős várunk a mi istenünk. -A siker nem maradt ki, a fiatal prot. egyház megmentetett a bécsi békekötésben 1606-ban. Midőn az egyház végveszélye parancsolta, újból siettek a protestánsok felszabaditói zászlai alá és vérök, óletök koczkáztatásával kivívták az egyház megmentését a nikolsburgi bókében 1621-ben Bethlen Gábor ós a linczi békében 1645-ben Rákóczy György alatt. Most elnémult a harczi zaj és a fegyveres erő ellen fegyveres erővel már nem kell megküzdeni. Sót a mint hangoztatják, az egyházpolitikai törvényekben biztosítva van a vallásszabadság és az egyházak egyenlősége. Az ilyen hangoztatás igen alkalmas az elaltatásra és igen kényelmes párna a pihenésre. De tényleg másképpen áll a dolog. A régi ellenség most nem alszik, hanem csak a harcz, modor« változott. Az idők jeleit és megváltozott viszonyait tekintetbe vevón, az új eszközök egész seregével ellenünk vannak, hogy egyházunkat lealacsonyítsák és híveink számát fogyasszák. Az irodalom terén óriási tevékenységet fejtenek ki az ellentáborban. Milliószámra megyen azon röpiratkák ára, melyeket ingyen osztanak el a nép közé és melyekben hitünk ócsárlása a főtartalom. Csak a múltkor volt alkalmam ily röpiratkát olvashatni. Ott egész komolysággal állíttatik, hogy a prot. egyház tulajdonképpen csak önámitás. Egyház csak ott lehetséges, hol törvényesen felszentelt püspök van, ki az áldozárokat felszentelheti és felhatalmazhatja a szentségek kiszolgáltatására. Miután azonban a protestánsoknak ilyen püspökei nincsenek, papjai sem lehetnek, következőleg szentsegei sincsenek, te/iat az egész egyházuk csak önámitás ; quod erat demonstrandum ! A kath. rész a vegyes házasságban is igen jó tanácsokat kap. Legelőször kísértse meg az ev. felet kath. hitre áttériteni, ha az nem sikerülne, igyekezzék az összes gyermekeket a kath. egyház részére megmenteni ós oda hatni, hogy a kath. gyermek ev. gyermek társaságába vagy ev. templomba ne jöjjön, mert ennél nagyobb bűn alig lehet. Ily tartalmú iratkák forognak a nép között, mely rendesen más véleményt nem ismervén, egász áhítattal magáévá teszi az ily álokoskodást. Mily erős kath. szellem uralkodik nemcsak a leányiskolákban többnyire a nővérek vezetése alatt, de minden más kath. intézetben is, ezt észrevenni ós megbánni nem egyszer volt alkalmunk. E környéken csak most, jó protestáns családból, áttért két testvér, egy fiatal ember és nővére a kath. hitre, kik az anyagi előnyöktől elcsábíttatva, kath. intézetekben neveltettek. Hogy mennyit veszítünk az 1868. LIII. t.-cz. 12. § a feladása által, azt minden hónapban lehet számokban olvasni, a mennyiben a tóritvé-