Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Weber Samu

dásának elszánt ellenlábasát látjuk a „Magyar Szó„-t 11 hónap óla nap nap után küzdeni igazainkért, s a „Magyar Szó" az egyetlen politikai újság, mely állandó rovatot nyitott a protestáns érdekek védelmére. — Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a „Magyar Szó" tartalmának gazdagságával, értesüléseinek frisseségével, társadalmi és művészeti közléseinek élénkségével jóval kiválik a többi lapok közül, úgy csak lelkiismereti kötelességet teljesiiünk, midőn a „Magyar Szó" t a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Soha nagyobb szüksége nem volt a magyar pro testantizmusnak olyan lapra, mint a „Magyar Szó." — Ä „Magyar Szó" előfizetési ára prot. lelkészeknek és tanférfiaknak: Egész évre 20 kor., fél évre 10 kor., negyed évre 5 kor., egy hónapra 1 kor 70 fill. Az „Erdélyi ref. egyházi értekezlet" megbízásából Nagy Károly ref. theol. tanár „Vasárnap" czimmel képes családi heti újságot ad ki Kolozsvárott; előfizetési ára évenként 4 korona. Protestáns egyházi és iskolai lap. „Látnivaló, hogy a mi protestáns egyházunknak az államhoz való viszonya nem önállólag, nem saját lényegének és természetének megfelelőleg rendezkedik el, hanem egy más hatalmasság, a római egyház világi aspirációi által időről időre teremtett helyzetnek járulékos kifolyása, függvénye. Így lettüng mi állami egyházzá, de csak másodrangúvá. Azokat a közjogi előnyöket, a melyekkel a római egyház bir e hazában, a melyek merő anachronizmusok, megszüntetni ezidőszerint nem képesek, — velünk is közölni nem akarják, de nekünk sem kell. Azért némi előnyöket és az összes hátrányokat el kell fogadnunk az ú. n. egyenlőség és viszonosság kedveért." Sárospataki lapok. »Nagy hiba — sőt bűn — bennünk az egység hiánya. Mintha nem volna meg az egység felé törekvésnek szándéka sem, olyan szóthúzva élünk. A magyar protestáns — sőt közelebb reformált egyházban nincs meg a szükséges összetartás ; — kerületekre, megyékre osztva éldegél, mintha mindenik külön municipium, s mindeniknek alkotmánya volna, az egység alkotásra hivatott törvény alkalmazásában sincs meg a teljes egyöntetűség, hát még a belső hitélet felébresztésére, fokozására szolgáló cultus dolgaiban?! Erről itt e helyen csak megemlékezve annyit mondok, hogy több pontosságot, több hivatali buzgóságot kell kifejtenünk s több életet önteni az egyformaság száraz keretébe, már régóta alig mozgó — talán egy kis újitást is megtűrő szertartásaink zsibbadni készülő tagjaiban. Ugyanitt — mint általában a papi functió összes téréin — vigyáznunk kell arra, hogy el .ne maradjunk, mert ha a kor szelleme a mi képesítettségünk színvonala fölé helyezkedik a maga követelményeinek számításba vehető komolyságával : még lejjebb száll lelkivezórségre hivatottságunk fénye, értéke s le kell mondanunk; apostoli szereplésünk sikereiről, mert az ajkainkról el-elszálló igéknek — mint már napjainkban is. szomorúan tapasztaljuk — nem lesz meg a szivek és velőkig juthatás hóditó ereje. Ez pedig már nagy hiba magában véve is és egyszersmind elszomorító is következményeiben. Ha a juhok felett a pásztor szavai eredmény nélkül repülnek el, ott már meglazultak a lelki közösség összekötő kapcsai — sa viszony áldásosnak, boldogítónak nem mondható, — de nem helyrehozhatatlanul. Csak legjünk körűltük hűségesen reggeltől estig, bölcsőjétől koporsójáig folytonosan kísérő lelki szemeinkkel : hiszem, hogy a siker nem fog elmaradni. Mozduljunk meg úgy az evangelizátió, mint a közkormányzat terén. Mint mindig, úgy most is hangoztatom, hogy nagyobb gondot fordítsunk a vallástan, egyházi ének és az egyháztörténelem tanítására, hogy ne csak a hitigazságokat ismertessük híveinkkel, hanem egyházunk régi nagy alakjait, kik multunkat magasztos hitökkel, ebből eredő tetteikkel bevilágítják s még korunknak is a múltból átnyúló fénysugarakat kölcsönöznek. De ez ne legyen egyesek akaratára vagy pláne szeszélyére bizva, hanem kötelezőleg kimondva. S itt a hiba egyházhatóságaink gyöngeségóben van. Sem a képezdékben. sem a közép vagy kereskedelmi iskolákban nincs meg e téren a helyzetünk komolyságához mért épitő intézkedés. Az egyházunk veteményes kertjében (a mint eddig neveztük) munkálkodó kertészek vagyis tanítóink — kikre gyermekeink vallásos képzésének jövőt alkotó nagy ós fontos munkája van bizva a nép között, szintén nem részesülnek missziójuk nagy horderejű mértéke szerint szükséges vallásos képeztetésben. Csoda e aztán, ha a haladó kor és a maradó egyház ellentétes productumokat szülnek? Magyar állam. „Minden tisztelet és becsület legyen más vallású polgártársainknak, szeressük őket, mint felebarátainkat, de vallási téren, hit dolgában nincs engedmény, nem lehet egyezséget kötni, sem szívességeket tenni. Nagyon bölcsen ós fontos okokból tilalmazza azért az egyház a családi szentélynek idegennel, azaz nemkatholikussal való megosztását, fontos okokból állította fel a vegyes vallást tiltó akadályul. Ha tehát egy katholikus azon szándékkal jön papjához, hogy más vallásúval akar frigyre lépni, világosítsa fel őt a pap lelkipásztori kötelességéhez hiven, minő akadályokba ütközik e szándóka, figyelmeztesse, hogy ne tegye ki magát azon veszélyeknek, nie lyeket e frigy reá hozhat, erősítse meg hitében s