Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Prot. árvaház

retünk vágjon az evangéliumról, mint azelőtt. A „Chronik der christl. Welt" is megütközésének ad kifejezést a hanoverai consistoriumnak Weingartra vonatkozó inquisitiós eljárása felett, „mely kimondhatatlan kárára van az igehirdetésnek és a prédikátor tekintélyének." Mi a magunk részéről hasonlóan sajnálattal registráljuk Weingart esetét, mely Baumgarten, Bender, Schranpf, Meinhold és Graeíe tanárok esetére emlékeztet bennünket E a d e margburgi tanár „Christliche Welt" czimű ismeretes lapja a minap ugyan csak erősen megróvta Haeckel jénai állattani és T hu dich um tübingai egyházjogi professort azért a könnyelműségükért, a melylyel „in theologicis" Ítélkeznek. Igy Haeckeí egyik iratában azt állította, hogy a 4 evangelium úgy lett kánonikussá, hogy a nicaeai zsinaton lévő számtalan evangéliumot a földre téve azok fölött imádkoztak, s a mi 4 evangeliomunk erre hirtelen fölugrott (sic) az asztalra. Thudichum pedig azt akarta bebizonyítani, hogy a zsidókhoz írott levél a 4-ik században meghamisittatott. A „Christl. Welt" mult évi 49 ik számában Harnack tanár ez alkalommal mély fájdalommal panaszolja, hogy egyesek a legoktalanabb dolgokat hirdethetik a theológiáról, s „mégis megtarthatják tanári és tudós irói reputátiójukat." Vannak, a kik a theol. tudomány munkásságát máig is vallásos és histó riai dolgokban ignorálhatni vélik, a mi Harnack szerint csak azt igazolja, hogy a theol tudománynak mégis mindig nincs meg a teljes kreditje, mert egy régi tartozását még nem teljesítette. A theol. tudománynak megbízhatóságra és igazságra van szüksége, a melynek elérése csakis a törté neti módszer komoly használata alapján lehetséges. Szakítania kell azzal „Unbequemes zu vertuschen, Unmögliches zu vertheidigen, kurz: tendentiös zusein." A vitában Creme r greifswaldi tanár is beavatkozott, és joggal hangsúlyozta Harnackkal szemben, hogy a theológia a históriai fej lődés állítólagos czéljából sohasem ejtheti el Jé • zus születési, feltámadási és meny bemeneteli csu dás történetét, hanem komoly munkássággal az egész bibliai keresztyénség helyes felfogására és megértésére kell törekednie. De örvendünk Haeckel és Thudichum könnyelmű állításainak leleplezésén ! A fr ancziaországi pápás egyházban uralkodó szellem jellemzésére szolgáljon az a körülmény, hogy ott Szent József kultuszát valóban már a nevetségig űzik. A ..Siècle" ád egy rövidebb szemelvényt abból a „Le propagateur" czimű pápás folyóiratból, mely nagyobbára a szent Józseínek szóló hálával és elismeréssel, sőt vett adományokról szóló nyugtákkal van elfoglalva. Így többen több francot ajándékoztak azért, mivel szent József segítségökre volt üzleti viszonyaiknál. Egy fiatal leány hálával fogadja azt, hogy most már 2 vőlegénye jis van. Egy pörös ügyben az egyik egy zsidó ellen kéri szent József támogatását. Egy fiatal ember hálát ád azért, hogy a katonaságtól megszabadult stb. stb. Sehol semmi említés sincs téve lelki adományokról, hanem csak is földi érdekekről. Magunk hallottuk, hogy egy jezsuita atya Eperjesen a májusi ájtatosságok idején Szűz Mária képével egy 10 ezer frtos váltót intézett el, mi mellett csakúgy szórta a szószékről a képtelenebbnél képtelenebb csudatevő dolgokat. Sőt arról is értesülünk, hogy egyesek sokszor a legnemtelenebb cselekedetekre, p. o. bosszúállásra használják föl szent József segítségét, s azon a czimen csakúgy ömlik a pénz a páterek zsebébe. Valóban ha e dolgok valók nem volnának, azt hinnők, hogy a középkorban vagy Tetzel bűnbocsátó leveleinek áruba bocsátása idejében élünk. Egy második Lutherre volna e modern pápás és csudás katholiczismusnak szüksége, hogy újból meghonosítaná az istennek lélekben és igazságban való imádását. Az írás-olvasás mesterségében a statisztika megdönthetetlen tanúbizonyságai szerint tudvalevőleg legelői állanak a germán népcsoportok, a mi bizonyára a protestantismus kulturális ereje és hatása mellett tesz bizonyságot. Igy Luthardt lapjában azt olvasom, hogy Poroszországban az 1898-iki évben bevonult 252,382 újonoz közül 252,012 értette a német s 197 az idegen nyelvű irást és olvasást. E nagy létszámból mindössze csak 173 volt olyan, ki sem irai, sem olvasninem tudott. Százalékokban kifejezve tehát az 1898. újonczok közül csak 0'07$ nem tudott irni és olvasni. Hát ez bizonyára örvendetes dolog. Hasonlítsuk már most össze a pápás vidékeket és főleg a román országokat, és azt fogjuk látni, hogy ott az írás-olvasás tekintetében az arány felette kedvezőtlen, úgy hogy vannak vidékek és országok^ a melyekben több az analphabeták száíná az irni és olvasni tudóknál. De hát itt is segit magán a pápás történetírás. Igy csak aminap azt olvastam egyik előkelő organumában, hogy a ma halálos ágyon fekvő s egykoron nagyon virágzó „Spanyolországot a szabadkőművesség és a liberalismus tette tönkre," mig másrészt „az olasz népen nem segíthet más, mint csak a íederativ államokra való szétesés a pápai tiara hegemóniája alatt." Risum teneatis 1 A pápás katholicismus csodakertjében sok tömjén füstös ós szentelt vizes virág díszlik. Im egyet a sok közül izlelitőül : Jézus Szive letenyéje. Mióta XIII. Leo pápa a Jézus Szive tiszteletére szerzett letenyét jóváhagyta, egyre sűrűbben hangzott fel az az óhaj, vajha ezt a letenyét megzenésítené valaki, hogy a templomikban emelje az áhítatot. Ezt a feladatot Páter H e n n i g S. J. oldotta meg elsjül Magyarországon, a menynyiben a 33 fohászból álló le tenyere zenét irt_