Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Prot. árvaház

íiára is figyelemmel van Luthardt szemléje, sőt egy külön czikket is szentel a búrokkal viselő szerencsétlen háborújának. Tekintélyének csorbítása nélkül aligha kikerül e háborúból, mely szo morú bizonyítéka az angol világbirodalom politikai ós hadászati képességének. S itt dicsóróleg emlékszik meg Luthardt lapja arról az istenfélelemről, a mellyel a búrok indultak a háborúba, úgy hogy itt „az Ur harczol Izrael kicsiny seregével." Lélekemelő Krűger transvaali elnök és Joubert főhadvezér vallásosságáról adott rajza, a kiknek ügyessége ós vitézsége mellett csak kegyességük ós istenfólelmük nagyobb, mig Bullert, az angol főgenerálist „ismert káromkodó-" nak mondja. Utolsó elemzésükben tehát Luthardt a búrok győzelmeit azok vallásosságára éS SZci" badságszeretetére vezeti vissza. Lyra Miklós magyarázatos bibliáját találta meg egy velenczei patrícius házában — mint Luthardt lapjában olvasom — Olschki Leó florenczi antiquárius, mely tudvalevőleg 1471. ós 1472 ben 5 nagy kötetben Don Pietro Massimo római házában nyomatott. E biblia teljes példánya a leg ritkább irodalmi különlegességek közé tartozik, s nemrég egy közkönyvtár 30 ezer liráért vásárolt meg egy példányt. Nyomatta a hires Pannartz, egyik legrégibb olasz könyvnyomtató intézetben. Van benne sok képes rajz, szent épületek tervezetei, állatok, egy angyali fej, 4 szárnyas alak, egy angyali alak, s végül maga Krisztus ülve ós lábával egy templomra támaszkodva. A rajzok valószínűleg egy olasz mester művei a XV. század végéről, Luthardt gyanítja, hogy Mantegna vagy az ő iskolájának köréből valók. Lyra Miklós kommentárját tudvalevőleg maga Luther is használta. Onnan származik a máig is hangoztatott az az ismeretes szóllásmód : „Si Lyra non lyrasset, Lutherus non saltasset." A bibliai kiadások irodalma örömmel veszi tudomásul e nagybecsű felfedezést. A porosz e v. f ő e g y h á z i t a n á c s örömmel közzéteszi, s azt mi magyar lelkészek is megszívlelhetjük, liogy 1900. január 21-ikón éppen 100 éve mult el annak, hogy a kaiserswerthi diakonisszaintézet világhírű megalapítója dr. Fliedner Tivadar lelkész, az apostoli diakonia ez a fölelevenitője született. Miután e nap vasárnapra esett, felhívta a főegyházi tanács a lelkészeket, hogy azon a napon a predikátióban Fliedner életművéről megemlékezzenek, a gyülekezet áldozatkészségét arra felhívják, s különösen az ev. nők személyes tevékeny részvétét a diakonissza hivatásában bővebben is kifejtsék. Részünkről is áldassék az ő áldott és áldó emlékezete 1 „A legnagyobb s z elle m e k a legfőbb kérdésekről" cz. alatt Engel zürichi rnathem. professor Lipcsében (Wehner) egy terjedelmes művet, a melyben szakítani akar a szerző azzal az előítélettel, mintha a keresztyénség a termószettud. kutatások előtt meg nem állható „antiquitás" volna a XIX. században. A természettudományok köréből idézi a legismertebb elsőrangú tekintélyeket, a kik a keresztyén igazságok iránt a legnagyobb odaadással viseltettek. Igy idézi Gausst ós Oauchyt, mint mathematikust, Secchit, a csillagászt, Ampert, Faradayt, Mayer Róbert ós Liebiget, mint pïisikust és kémikust, Cuwiert és Heert, mint geológust, Darwin, Baer, Wigand, Humboldt és Raumert, mint természettudóst és Haller, Heim, Hufeland és Pasteur orvosokat. Továbbá bő idézeteket közöl Kant, Jacobi, Baader, Scheîling ós Schubert philos, munkáiból ; gazdagon kiaknázza Müller, Niebuhr, Ranke ós Droysen történeti műveit, és igen ügyesen tudja csoportosítani Napoleon, Gladstone, Lincoln, Stein ós Savigny jogászok, illetve államférfiak maradandó keresztyén ízű ós tartalmú nyilatkozatait. Sőt még Büchnert és Strausst is fel tudja hozni tanúbizonyságul a keresztyénség világot meggyőző és átalakító ereje mellett. Valódi hangya szorgalommal gyűjtötte össze a szerző az egyes szaktudósok és irók keresztyén nyilatkozatait annak beigazolásául, hogy épen a nagy gondolkodók és kutatók azok, kik a keresztyén hit maradandó erejére és egi üdvözítő hatására építették rendszerüket. Igazi útmutató fáklya szerző műve annak felkutatására a világirodalomban, ki méltán mondotta magáról, hogy ő az út, az igazság és az élet. A nagy férfiak keresztyén gondolkodás módjának valóságos tárháza az, a melyből sokat meríthet az, a kinek még érzéke vagyon a keresztyénség üdvözítő igazságai iránt. „Hol maradnak az egyetemi theol. professorok?" Igy teszi föl a kérdést Sonntag brémai „Protestantenblatt"-ja abból az alkalomból, hogy W e i n g a r t osnabrücki lelkész Krisztus testi feltámadásának tagadása miatt hivatalából elmozdittatott. Pedig a tanároknak köszönik a lelkészek, hogy a bibliához és az egyházi hitvalláshoz való viszonyuk azóta rájuk nézve életkérdéssé vált. „Miért tanítottak meg minket arra, hogy nagyobb a szellem, mint a betű, előbbrevaló Krisztus evangeliuma, mint az egyházi dogma, s nagyobb értékű a vallásos élet, mint a hitvallás?" Weingart esete nem czáfolja-e meg ez igazságokat? Talán be akarták várni — igy igazolja a tanárok mélységes hallgatását — „az utolsó eretnekbiróság pörös aktáit." Ez még segithetne a dolgon, ámbár jobb lett volna megelőzni Weingart esetét. Úgy látszik, a hannoverai egyházi tanács nem számolt azokkal a következményekkel, a melyek az ő eljárásából a német prot. egyhazra háramlanak. Nem vette figyelembe azt, hogy az egyházi hitvallás mégsem betűszerinti „Rechtssatzung" mely krisis elé viheti a prot. egyháziasságot. Pedig Schleiermacher óta mélyebb isme-