Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Horvát Sámuel. Az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben

mészetesen a legfőbb kegyúrnak hozzájárulásával, beleegyezésével. (Sok igaz van e szavakban. De mindezt nem el lehet e mondani a püspöki vagyon kezelésről ?!) „De, mélyen tisztelt kongresszus, egyházi te­kintetben is én ezt nagyon fontos kérdésnek ta­lálom. Méltóztassék csak meggondolni azt, hogy mi egy autonómiát szervezünk; hiányzik belőle iskola, befolyás a javadalmak adományozására és az alapitványok. Ezen egész autonómia egy bürok­ratikus alapra van helyezve : egyházmegyei tanács, ellenőrző tanács, egyházközségi tanács és provi­deál egyre — amit itt nem hallottam hangoztatni — a népnek a megadóztatására. Ha az alapok a mi kezelésünkben vannak, akkor mi vagyunk fe­lelősek : mi azokat az alapokat úgy kezelhetjük, hogy talán ezen egyházi megadóztatást elkerül­hetjük. Ha pedig ezen alapok nincsenek a ke­zünkben, a szemrehányás mindig ránk háramlik, hogy ime, ezeket az alapokat a kormány kezében hagytátok, és minékünk, népnek ebből az autonó­miából nincsen egyebünk, mint új, pehéz, eltűr­hetetlen terhünk. (Elénk helyeslés.) Es nézzük csak a többi felekezeteket, a hol fennállanak azen megadóztatások 1 Méltóztassék ezt consideratió alá venni ! Azt hiszik, hogy ezen fe­lekezetek, akiknél régi időtől fogva a megadóz­tatás elve keresztül van vive, mai nap, ha auto­nómiát szerveznének, a megadóztatást vinnék ke resztül? Bizonyosan azt felelhetjük rá, hogy nem. Nem pedig azért, mert abban az időben az állam • ban a közteherviselés nem volt olyan nyomasztó, nem volt olyan nagy, mint manapság, a midőn tehát most még megnehezítsük ezt az egyházi adó által, a minek következtében Játjuk, hogy a többi felekezetek évről évre az államhoz fordulnak újabb meg újabb szubvenczióért, segélyezésért, csakhogy megmentsék H saját vallásukat a tökéletes elzül­léstől ? Ugrón Gábor. „Azoknak a törvényeknek melyek a viszonosság és kölcsönösség alapján ke­letkeztek, az a konzekvenciájuk, hogy ha megszűnt a magyar állami szervezet a kath. egyháznak mű­ködő szervezete is lenni, a kath. egyháznak ki kell, hogy egészítse önóletót új szervekkel, a melyek­kel pótolhassa azt a tevékenységet, a melyet ez országban eddig helyette elvégzett az állam. Mert ha nem ebként járunk el, akkor Magyarországon volna lelkiismereti szabadság, volna vallásszabad­ság, meg nem is volna ; mert a vallásszabadság­nak teljes konzekvenciája az egyház szabadsága. Az a szabadsága, melyet megalkottak a protestán­sok, az ortodoxok ós megalkották az állami tör­vények szerint nem tudom micsoda gondolkozású és nemű felekezetek, kell, hogy legyen a leg­nagyobb egyháznak, a kath. egyháznak is. (Élénk helyeslés és tetszés.) Az egyház szabadságának elve követeli és hozza magával, hogy a kath. önkormányzat szer­veztessék, még pedig szerveztessék azon az ala­pon, melyet az egyház a saját czéjjai és érdekei fejlesztésére szükségesnek tart. (És ha azok a czélok érdekek a római érdek és parancs követ­keztében ellentétbe jutnak a nemzet czéljaival és érdekeivel?! Ez a külföldi „csalhatatlan" érdek vezetése ám a nagy ok a r. kath. autonómia miatt való aggodalomra, — 1 a mint azt a vatikáni zsinat­ban szépen kifejtették az európai népek püspökei !) Magyarország alkotmányos ország. Népkép­viseleti alapon van szerezve. És nem vették-e észre a t. kongresszusi tagok, hogy az alkotmányossági aera óta a kath. társadalom, annak tagjai a kat­holikusok a közéletnek minden terén szemmel tartatnak, üldöztetnek? (! Tgy van! Ugy van! bal­felől.) Egész életemben semmiért sem szenvedtem annyit, még függetlenségi ós 48 as pártiságomért sem, mint a mennyit szenvedtem azért, mert kat­holikus vagyok. (Élénk éljenzés és felkiáltások : (Ugy van 1 Ugy van 1 Sajnos !) (Érdemes volna ennek okairól gondolkodni. Az inquisitio, coeliba­tus, jezsuitismus, infallibilitas, syllabus, csudatevő képek stb. egyházának igazi hivője nem is érez­heti magát jól a modern gondolat- és lelkiismeret­szabadság korában és körében ; ez csak természe­tes; ne felejtse Ugrón, hogy a Syllabus utolsó tétele igy hangzik : tévedés azt vélni, hogy „a római pápa kibékülhet, összeférhet, tartozik kibé­külni, s összeférni a haladással, a szabadelvű­séggel s az új civilisatióval." Hogyan akarnak tehát Ugronék egyszerre pápisták is, szabadelvűek is lenni, mindkettőnek előnyeit élvezni? Vagy vele, vagy e'lene ! Ne képzeljen magának Ugrón ideális r. kath. egyházat, a mely mellett megférne lelkében a tudomány, a lelkiismeret ós gondolat szabadságának elve és joga, a miről mint szabad­elvű férfi le nem mondhat, — ilyen r. kath. egy­ház nincs; vegye azt az egyházat úgy, a mint van, s igy válaszszon : vagy pápista, vagy modern. Ha szenvedett r. kath. vallása miatt: ennek a félszeg határozatlanságnak tulajdonítsa ; de ha szenvedett r. kath. volta miatt, ne felejtse, hogy nagyon sok előnyét is élvezte ós élvezi annak mindenütt.) És nem veszik-e észre, hogy a különböző egyházak szervezve vannak ? Tagjaik a saját egy­házi közéletükben egymást ismerik? Van találko­zási helyük, hol egymással gondolataikat kicseré­lik, eszméiket továbbítják és szótterjesztik egyházi szervezetükben a nép között, a ma kiadott jelszó rövid idő alatt az utolsó kunyhóban is mindenütt hangzik ós ennek megfelelóleg idomittatik át min­denütt a nép gondolkozása? (Úgy vanl Úgy van balfelól.) Minálunk katholikusoknál nincsen semmi szer­vezet. Szana-szét vagyunk szórva. A kath. ember magára van hagyatva, (^z egyletek statisztikája

Next

/
Thumbnails
Contents