Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A kormány a vallási helyzetről

evang. hitfelekezet se zárja ki a jótéteményekből másik egyházhoz tartozó növendékeket, ha különben "érdemesek a jótéteményre; és kötelezze az intézeti vallástanitót, hogy ha a másik ev. egyház máskép nem gondoskodik saját növendékei vallásosságáról, ő tanitsa ezeket, úgy mindazáltal, hogy a választó fő tanok mindenik egyháznak vallástótelei értelmében, adassanak nekik elő és midőn ezeknek fejtegetéseibe bocsátkozik, a másik egyház növendékei távol maradjanak, nehogy vállá, sukban megingattassanak vagy megkeserittessenek. Ezek volnának szerintem a főbb elvek, melyeknek a kötendő egyezségben kifejezést kell nyerciök. Ezen elvek mellett némi jóakarat és bizalom mellett az evang. két egyház közti jó viszony fenntartható s megszilárdul. KUND SAMU. A kormány a vallási helyzetről. Az egyházi és hitélet terén a közérdeklődés még mindég arra irányul, hogy az egyházpolitikai törvények miképpen éreztették befolyásukat, s nem hatottak-e oly rombolólag a vallásos érzületre, mint a hogy azt az egyházpolitikai alkotások ellenzői a törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával megjósolták. E tekintetben az 1898. év eredményei is csak megnyugtató hatással lehetnek, a mennyiben azt látszanak bizonyítani, hogy az egyházpolitikai törvények szabadelvű rendelkezései a vallásos érzületet általában nem lazitották meg, s különösen nem ártottak azoknak az egyházaknak, a melyek az egyházpolitikai törvényekben magukra nézve veszedelmet láttak. A felekezetükből kilépett egyének száma, a mely 1896 ban is, tehát mindjárt az egyházpolitikai törvények meghozatala után, a midőn az előjelekből következtetve sokkal tömegesebb számú kilépésektől lehetett tartani, csak 3990 et tett ós 1897 ben 4935 re emelkedett, 1898 ban 2.520 ra csökkent; ez évben már 2,415-el kevesebben lép tek ki egyházukból és lettek felekezetenkivüliekké, mint a megelőző évben. Ellenben növekedést mutat azoknak a száma, a kik felekezetükből kilépve vagy ismét előbbi elhagyott felekezetükbe léptek vissza, vagy valamely más hazai bevett vallás kötelékébe léptek be. Ilyen egyének száma volt: 1896 ban 32, 1897-ben 76 ós 1898-ban már 173. A felekezetükből három év alatt összesen kilépett egyének száma, a felekezetbe visszatért egyének számának levonásával, kerekszám * 11.000-re rúgott, csak 2.000'el többre azok számánál, a kik az 1890. évi népszámlálás alkalmával mint nazarénusok és baptisták az „egyéb keresztény felekezetűek" név alatt mutattattak ki, a kik tehát tulajdonképpen már jóval az egyházpolitikai törvények meghozatala előtt — ha nem is jogilag, de lélekben tényleg — kiléptek felekezetükből. A felekezetből való kilépés ós a felekezeten kivüli állásba való helyezkedés indító oka gyanánt a legtöbb esetben, különösen, a midőn a kilépés tömegesen történik, ez időszerint is csakugyan a nazarénus vagy a baptista szekták! ^z való csatlakozás jeleztatik, sőt a közigazgatási hatóságok jelentései többnyire azt is megemlítik, hogy a kilépettek már előzőleg is a nazarénus vagy baptista szektához tartoztak. Ellenben az egyházi adók terhessége vagy a felekezeti lelkésszel való viszálykodás tömeges kilépéseknél csak nagyon kivételesen említtetik, amaz például 1898-ban az orosházi és újvidéki, továbbá a bácstopolyai ós alibunári járásokban (a 2 utóbbinak a nazarénus szektába lépéssel kapcsolatban,) emerre pedi^. példa a pestvármegyei ráczkevei járásban Pereg község, a hol kántorválasztás miatt a lelkészszel keletkezett viszálykodás következtében 202 róm. katholikus lépett ki és lett felekezeten kívülivé. Még ritkább azonban annak a példája, hogy a kilépés oka a vallás iránti közönyösségben volna keresendő. Ennek észlelése kétségkívül sajnálatos jelenség volna, a tapasztalás szerint azonban épen ellenkezőleg mély, csakhogy új irányú vallásosmeggyőződés ösztönöz egyeseket a felekezetükből való kilépésre, a mely jelenség — habár hátrányos lehet is az illető felekezetre nézve, a melyet a kilépés megrövidít — általános valláserkölcsi szempontból véve aggasztónak még sem tekinthető. Ha a felekezetből való kilépésnél a vallási közöny is számot tevő szerepet játszana, akkor a kilépéseknek tőleg a városokban kellene nagyobb számmal elófordulniok, éppen a városokban azonban vagy egyáltalán nincsenek is kilépések, vagy oly kis mórtékben fordulnak elő, hogy számuk emlitést alig érdemel: 1898 ban pl. a 2.520 kilépett egyén küzül csak 297 esett a törvényhatósági jogú városokra. Legtöbb kilépés történt Bács-Bodrog (508,) Torontál (419.) Pest P. S. K.Kun (357.) Békés (273,) Baranya (194,) Temes (184) és Bihar (103) vármegyékben. Elhagyott