Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - B. Prónay Dezső. Megnyitó beszéd

a teljes egységnek. — Ámde, a mint nő a fa, mindig több ágakat is növeszt s az ágak mindig különféle irányban fejlődnek, sőt látszólag ellentétes irányban haladnak. Mindenik más felé nő. Az egyik ág nyugat felé, a másik ág kelet felé nő. Gyakran tekervényes az irányuk. Némelyik ágát moha is tödi. Ez a moha nem tartozik a fának lényegéhez, sőt talán még árt is a fa fejlődésének. Ámde sokaknak véleménye szerint még festőiebbé teszi a fát. S ezek a részben moháva*l fedett, tekervényesen és ellentétes irányban fej" lődni látszó ágak mégis mindannyian egy czél felé törekszenek : a mennyei világosság, az égi napfény felé. A fához nem tartozó moha idővel lehullhat, az az ág, melynek nem jut elég világosság, elszáradhat, a fa pedig megmarad a maga erejében s ágainak különböző irányú fejlődése mellett is egységes élettel bir. A keresztyén egyházak úgy tűnnek fel előttem, mint egy közös eredetű nagy nemzetség, a mely idő folytában számos családra szakadt. És ha jogos a törekvés, hogy minden családnak meg legyen a háza, a melyben az feltalálja otthonát, mely megvédi az idő viszontagságai ellen, koránt sincs az kizárva, hogy a közös eredetű, habár számos családra tagozódó nagy nemzetiséget a balsors ismét úgy összehozza, hogy családi házaikat közös védelmül egy közös fallal, közös bástyával veszik körül, A keresztyén egyházak széttagoltsága megnehezíti azon nagy czél elérését, mely minden egyháznak magasztos feladata: az emberi szeretet gyakorlásában nyilvánuló Isten iránti szeretet I •— Mert a vallás és erkölcsösség azonossága a keresztyénség lényege. — Ha a keresztyén egyházak egymás között is versengenek, mily nehéz azoknak a közös ellenségek ellen vódekezniök 1 Pedig mennyi a keresztyénség ellensége 1 Az anarchismus, a nihilismus, a materialismus ós végre, a mi mindezek mögött rejlik: t. i. az emberszeretet gyakorlásában nyilvánuló Isten iránti szeretet keresztyén elve ellen feltámadó és irányuló önzés. Nem volna-e jobb, ha az egyházak az egymás ellen folytatott küzdelemben vagy versengésben kifejtett erőt inkább a közös ellenségek ellen fordítanák és javukra használnák fel? Találunk példát korunkban a minden korlátot áthidaló, egyetemes, uralkodó hitre nézve is. Van korunknak olyan egyetemes ós uralkodó hite, mely minden egyház dogmái mögött uralkodik : ez. a hit a végtelen haladásban való hit. Ámde e hitnek értéke kétes, miként egy izben erre e helyről utaltam az anyagi világban. Mert, ha a haladás fogalmával elfogulatlanúl és behatóan foglalkozunk, el sem tudjuk azt képzelni hanyatlás nélkül. Nem egyéb e kettő, mint egy és ugyanazon mozgásnak más álláspontról való szemlélése. Ismét egy hasonlattal élek. Mikor nekünk úgy látszik, hogy a nap feljő az égen, a földteke más pontjain lakók számára ugyanakkor lenyugszik, leáldozik. Egy ós ugyanaz a mozgás, avagy látszólagos mozgás emelkedésnek ós hanyatlásnak látszik. Csak az álláspont más, a melyről azt szemléljük. Avagy ha feltesszük, hogy egy ember kénytelen egy terhet hordozni, a melynek alakja olyan, hogy azt csak egyik vállára helyezheti s ha azt a terhet soká kell hordoznia, természetesen időnkint áthelyezi egyik válláról a másikra, mert egy vállán örökké viselni nem volna képes. Midőn egyik válláról áthelyezi a terhet másik vállára, bizonyos megkönnyebbülést érez, ámbár a teher, a melyet hordoz, nem változott. A megkönnyebbülésnek ez a látszata az, mit az emberi társadalomra nézve haladásnak nevezünk, ha t. i. e szóhoz nemcsak a mozgás, hanem az állapotok javulásának a fogalmát is Kötjük. Avagy ha a két karú emeltyű mozgását tekintjük, minél magasabbra emelkedik a nyugvó súlypont fölé az emeltyű egyik karja, nem fog-e szükségkép ugyanannyival alább szállani annak másik karja? Az anyagi világban a haladástól el nem választható a hanyatlás. Minél nagyobb a fény, annál sötétebb árnyékot vet az. A haladás, a melyet az emberiség a keresztyén időszámítás 19 századja alatt elért, kétségkívül igen nagy. Ámde, hogy ennek mi az értéke, az kitűnik abból, hogy a haladás fogalma maga az anyagi világban minő viszonylagos I Más haladás az, a melyre törekednünk kellene, más haladás az egyházak czólja. Haladás az egyházak részéről ós általában valódi haladás csak az, ha az egyházak megközelítik a keresztyénség örök igazságait. Haladás lesz az, ha az igazi keresztyének száma megszaporodik, azoknak a száma, a kik felismerik, hogy az igazi keresztyónségnek az emberi szeretetben kell megnyilvánulnia. Ennek a haladásnak az előidézése,