Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Tirtsch Gergely. Reformátiói elmélkedés

á szent örökség még ma drága részed, Majd összeroskad föltarthatlanúl. Kelj föl 1 — Hisz egykor fegyvert is ragadtál, Ha megtámadták örökségedet; Mentőt a honnak, hősöket te adtál, Múltjába föl van írva nagy neved, Téged dicsőit a magyar szabadság, A te erőd volt, hogy joga megélt ^ . . S a mit vetettél, most azok arassák, Kik elnyomásért nyertek szolgabért? Nem szabadulsz meg már ma véred árán, Haddal az ellen már nem ront elő ; A mit ma sző és szít a sima ármány, Egy győzi csak le : a belső erő. Hagyd el a tétlen álom kerevetjét, Munkálj, buzogj és meglesz sikered ; Hogy kezüket már otthonodra tették, Az csak a lanyha közönyből eredt. Szegény vagy s ő gazdag? — félsz-e tőle? Szegényebb ő, mert kincs a hit neked ; Légy a családban nagy mult hirdetője, Neveld az ősi hitben gyermeked. S ha nagy családunk, egyházunk körében Együtt érezve egyetérthetünk, Úgy újra zenghet, a hogy zenge régen Dalunk: Erős vár a mi Istenünk! CSENGEY GUSZTÁV. Reformatiói elmélkedés. Róma hajdankori fénye, hatalmának teljessége mintha napjainkban újból feltünedezne, mintha támaszaiban megerősödve biztos reménnyel a diadalra indulna ellenünk. Harczi zaj hallik mindenfelől, pápista szónokok ébresztgetik a népet, pápista irodalmi termékek árasztják el az országot, pápista szövetkezetek mozdítják elő az egyház érdekeit. A nevelés, a művészet, a tudomány terén erősen mozgolódnak s mindenre rásütik pápistaságuk sajátos bélyegét. De nem ezekben a mozgalmakban rejlik a veszély a protestantismusra, nem is ezek ássák alá létünk alaptámaszait, hanem önön magunkban van a hiba. Sajnos, de való, hogy sorainkban van akárhány, a kik eme pápista mozgalmakban nemcsak hogy veszélyt nem látnak, de optimista álláspontból még azt vélik belólök kimagyarázní,. hogy azok saját egyházunk erősbödésónek reactiói. Ámde miben nyilvánul a mi egyházunk erősbödóse, talán irodalmi munkásságunk pangásában,, irodalmi egyleteink az anyagi viszonyokkal való küzködésében, egyházi életünk hidegségében ! A pápista mozgalmak oly eredeti actiók, melyeknek indító rugói a mi gyöngeségeink felismerésében; rejlenek. Ne olvassuk ki tehát belőlök önön erősbödésünket, r^de ismerjük fel a megtámadott pon-í tokon gyöngeségünket. A pápista szónokok riadóját, a pápista színezetű irodalmi termékek áramlatát s a pápista clerus protectorsága alatt álló érdekszövetkazeteket egyedül a belmissiói munkásság hivatott ellensúlyozni ; de a nevelés, a művészet és a tudomány terén az 1 egyes individuumoknak kell legjobb erőit harczba vinniök. Mindaddig azonban, mig a felekezeti öntudat a maga teljes erejével át nem hátja protestáns egyházi és társadalmi életünket, mindaddig sikeres ellenállásról a régi ellenséggel szemben szó sem lehet. Itt háramlik a feladat elsősége a szülőkre és tanfórfiainkra. A míg hajdan protestáns szülő a messze távolban is felkereste a jó evangelikus tanintézetet, s a legcsábítóbb ígéretek sem tudták eltántoritaní elhatározásától, addig ma előszerettei keresik fel ev^ jnövendékeink a róm. kath. iskolákat. A kassai konvictusba 150 éven keresztül nem iratkozott be fsv. növendék, ma már az is előfordul, a beszterczebányai kath. gimnáziumnál 70 esztendeig kamatozott egy pápista stipendium ev. növendékek szániára, ma már körülbelül kevés a kamat a szétosztásra. Elég eclatáns példák a mi lanyhaságunkra. A saját tanintézeteink sem többé védbástyái az igaz evangyéliomszerű szellemnek, hiszen épp tanároktól oly nézetet hallhatni, hogy a biblia olvasása többet árt az ifjúságnak, mint használ, és a tankönyvek pápista színezetére csak rámutatunk ezúttal. Itt a középiskolai nevelésnél kell erősebben hangoztatni a felekezeti, prot. öntudatot, hogy a prot. társadalom intelligens ellemei annál inkább legyenek általa áthatva. Ha pedig majd egyszer kifejlik ez az öntudat a maga teljességében : a művészet és tudomány terén is fog érvényesülhetni. Addig is a pápista Clerus által pártfogolt és ajánlott franczia művészet és tudomány ellen állást kell foglalnunk, hogy önön létünket megvédhessük, természetes,