Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Diószegi M. Keresztelő János és Krisztus. Ism. Stromp L.

Isten is elhagy, inert önmagunkat hagyjuk el. A mi úgynevezett „nagy embereink" éppen megalapítói ós most is föfó tényezői annak a sivár politikának, mely soha sem tudott magasabbra emelkedni

t mint odáig, hogy az uralkodó és már valósággal egy országos érdekkonzorcziummá fajult pártot fenn kell tartani minden áron, minden eszközökkel. Ez a politikai iskola az üres „szabadelvű" névvel adott végkielégítést elmúlt szebb idők magasan szárnyaló eszméinek és aspiráczióinak, de szárnyát szegte minden élénk szellemi mozgalomnak s az új nemzedéket teljesen a materializmusba sülyesztette. Taktikázásból, félrendszabályokból, kerékvágás közlésből élt s ezt status férfiúi bölcseség gyanánt árulta. A kik az ilyen politikában vannak megrökönyödve, azok elvesztették képességűket arra, hogy szemben oly nagyobb szabású mozgalommal, milyent a klerikális reakczió megindított, helyt állhassanak; történetesen protestánsok lóvén, s jórészt magukhoz ragadván a vezető szerepet, discreditálták a hazai protestantismust a nagy közönség előtt, melynek a múltból egészen más fogalmai voltak arról a szerepről, melyet a protestantismus ebben az országban folytatni hivatva van. Majd meglátjuk, miként akarnak állást foglalni most, mikor kézzel fogható, hogy a „ha megtámadtatnánk" általuk is felállított eshetőség bekövetkezett." „Keresztelő János és Krisztus." Irta Diószegi Mihály ev. ref. lelkész. Balassa-Gyarmat 1900. Ára 1 korona. Ennek a 32 oldalra terjedő, tehát már pusztán a terjedelmét tekintve is felette drága munkának a szerzőjét nem ismerem. Ez ugyan nem baj. sőt a bírálat szempontjából tán még csak előny: de megvallom, ezúttal mégis szeretném tudni, hogy legalább is a kora szerint ki ő. Mert, ha forrásait veszem figyelembe, akkor egyrészről Starke „

Synopsisa" (1745,) Eberhard Saurin „Betrachtungen" jei (1749,) Iselin „Hist. u. geogr. Lexicon"-ja (1726) s Rosenmüller „Seholia* i (1801) egy a mult századból itt feledkezett agg embert iátok magam előtt; másrészről pedig az Angusféle „Bibliai kézikönyv," a Farkas József féle „Régiségek," tehát két inkább az ifjúság számára irt népies könyv és egy főiskolai litografált füzet (dr. Erdős József újsz. theológiája) a kezdet kezdetén álló kezdőt állítják lelki szemeim elé. Hasonlóan vagyok, lia nézem szerző tárgyalás módját. Müve úgy látszik épitő homilia akar lenni, a mennyiben Máté es. 3. részén versról-versre haladva magyarázza ezt; de belesző oly kérdéseket, a melyei csakis egy tu« dományos értekezés keretébe vehetők fel. Egyébként pedig az egész kis munKa nem egyéb, mint egy izlés és judicium, logika ós theológiai alaposság tekintetében meglehetősen kiforratlan egyénnek az önkópzóköri stylizácziója. Szerzőnek, úgy látszik, ínég csak sejtelme sincs arról, hogy ha már a Ker. János és Jézus személyeivel s viszonyával foglalkozik, hol keresse ehhez a tanulmányhoz a forrásokat. Mert a fenntemlitett forrásokon kivüi szerzőnk: egyébre nem hivatkozik s tisztán látjuk, hogy egyéb mást nem is használt. Hogy ez irányban kitűnő kommentárok (Lange I. P., Meyer, Holzmann stb.,) kortörténeti munkát (Hausrath, Schürer stb.,) s Jézus életének Strausstól kezelve Beyschlágig annyi jeles könyve állnak a kutatás rendelkezésére. arról szerzőnk, úgy látszik, mit sem tud. Pedig ilyen fontos kérdést bajos dolog alapos kutatás nélkül eldönteni. A milyen aztán a hozzákészül^s, olyan a munka s eredménye is. Hogy milyen volt a Keresztelő messiás eszménye, hogy milyen volt viszonya Jézushoz és viszont: erre nézve ugyan ne várjunk felvilágosítást. De megtanulhatunk pl. olyan képtelenséget, hogy a midőn a zsidó nép a fogságból visszatért, azonnal a rómaiak rabigájába esett! Szabadságát rajongva féltvén, századokig emésztődik s „az ország kebelében forradalmi pártok keletkeztek, melyek különböző utakon egy ugyanazon czél felé törekedtek : kiszabadítani a rab nemzetet lánczaiból. . .• Ilyen felekezetek: a farizeusok, sadducensok, publikánusok, essenusok stb. stb." ... A publikánusok és essenusok forradalmi pártjának jel-' lemzésével a szerző okosan elhallgat; arról a felekezetről, a mely valóban forradalmi volt, a Zélótákról viszont nincs tudomása; a sadduceusok (forradalmi párt!!) a farizeusok jellemzése pedig egyenesen humoristikus. Különösen, hogy ez utóbbiaknál a törvény mellett főleg a paradosis tón patarón, a hagyomány elv volt az uralkodó : az szerzőnk előtt titok ; de megtanulunk tőle egy újdonságot s ajánljuk, hogy ezért prémiumban részesüljön, azt t. i, hogy a farizeusok a stoika philosophia befolyása alatt állottak, épp úgy, mint a sadduceusok epikureusok lettek voltak. Igazán kárba veszett fáradság ily művek ismertetésével bíbelődni. Legjobb volna az egész dolgot a türelmes papirosra bizni — és hallgatással mellőzni. Hogy mégis szóvá tettem a munkát, annak oka, mert figyelmeztetni akartam evvel a fiatal nemzedéket, hogy ne siessen minden éretlenséggel mindjárt a piaezra, hanem előbb is tanuljon és tanuljon és tanuljon ... A hiúság, hogy szelleme gyenge szülöttét mielőbb nyomtatásban lássa, sok ifjú kezdőt megrontott már, a ki pedig, ha szigorú önbirálattal ós komoly tanulmányozás-' sal fog a munkához, tán számottevő tényezővé fejlődhetett volna. Stronip László. ÜZENETEK. K. E. Megkaptam, s a legközelebbi számban kiadom. — M. V. Köszönöm 1 — B. Gy. Dehogy