Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - VI. Adományok - Barcza Géza
egyházat? Erre a nyilt kérdésre ad feleletet 11. űr a nevezett lap legutóbbi számában, s válaszának a testvérségre vonatkozó része igy hangzik: „Ha a református egyházról, mint testvéregyházról szólok, azt azon értelemben teszem, mint azt az /77. czikkéhez fűzött megjegyzésben szerkesztőnk, nézetem szerint igen helyesen indokolta, valamint azon meggyőződésben, hogy a három főszimbolum, különösen az apostoli hitvallás alapján az összes keresztyén egyházak tényleg testvéregyházak, melyeknek végső rendeltelése, Jézus kijelentése szerint, az „egy akolban" való egyesülés. — Ezen egyesülés azonban nem jöhet létre az igazság rovására, s mindaddig, mig a református egyház a tévtanokat fel nem adja s vissza nem tér a lutheri relormáczió által vallott tiszta bibliai igazsághoz, melytől Zvingli és Kálvin elterelte : addig unióról szó sem lehet. — De azért testvéreknek el kell egymást ismernünk " — íme ez a „testvér" (?) nyilatkozott. A ref. egyháznak, 11. űr felfogása szerint, az evang. egyház csak annyiban testvére, a mennyiben testvér a többi keresztyén egyházakkal, s nincs közöttük semmi közelebbi kapcsolat; sőt szerinte olyan elvi ellentét áll fenn, mint akár a róm. kath. egyház között. A ref. egyház „tévtanokat" hirdet; a „tiszta bibliai igaz ságtói" Zvingli és Kálvin „elterelte," s a testvéri közösség csak a lutheri egyházba való „visszatérés" mellett lehetséges. A lutheránus orthodoxia és ultramontanizmus oly kifakadásai ezek. a melyek tiszta világitásba állítják az „Evang. Szemle" korlátot nem ismerő fanatizmusát. E szerint a ref. egyház nem egyéb, mint „szakadár," „eretnek," s a lutheri egyház az „egyedül üdvözítő, 4' s a testvér szó csak azért hangzik a n. úr és elvrokonai szájában, mert a kénytelenség úgy parancsolja. — Szomorú jelenségek ezek ; csak az a vigasztaló, hogy ei a fanatikus orthodoxia csak az Evang. Szemle hasábjain tombol tehetetlen dühében, és pedig nem annyira azért, mert a ref. egyház református, hanem inkább azért, mert magyar." Delbreczeni protestáns lap. „Mi ez? A Szeberényi Lajos Zs által Békés-Csabán szerkesztett és kiadott „Evangelikus Egyházi Szemle" f. évi második számából (febr. 28-iki) idézünk egy pár passust. A két prot. (ág. ev. ós ev. ref.) egyház közt kötött nagygeresdi egyezségnek most tervbe vett revisióját igy bírálja egy czikk : „Minden egyezséget, mint unióra való nyilt vagy lep lezett törekvést visszautasítunk, mivel az unió még mindenütt Isten egyházának, az ág. h. ev. egyháznak romlására vezetett." Tovább mondja „minket (már t. i. az ág. hitv. ev. és ev. reí. egyházat) nagy elvi kérdések választanak el egymástól, s a kölcsönös helyettesítés egyáltalán csak az esketés is temetéseknél volna engedélyezhető, mivel a református egyház a keresztség és úrvacsora, tehát. a szentségekről szóló tanban lényegesen eltér tőlünk s igy a szentirástól." Ugyanez az úr, a ki a geresdi egyezséget ekként bírálja, kijelenti, „hogy a felső-magyarországi reí. egyházaknak létjogosultságuk nincs, mert eddig ott csak lutheránus gyülekezetek léteztek." Miután így megtagadja tőlünk a reformálusoktól, hogy mi Isten egyházának tagjai és az evangéliomnak követői vagyunk, nagyon természetes, ha egy másik úr igji ir a nevezett lapban: „A mi egyházunk (t. i. az ág. ev.) e testvért (t. i. az ev. ref. egyházat) sohasem ismerte el . . . Ideje volna már, hogy a .testvrregyházat ne emlegessük ! ... A mily bizonyos, hogy a mi egyházunk (már t. i. az ág. h. ev.) az üdvtan tiszta igazságát bírja s a ref egyház nem (épp úgy nem, mint a rom. kath. egyház, csak más tekintetben.) épp oly bizonyos az is, hogy a két egyház nem lehet testvér. Az igazság nem testvére a tévelygésnek." A szerkesztő ezt az excommunicatiót ilyen módon enyhiti: „Én sem óhajtom az uniót, de a ref. egyházat, eltekintve felvilágosodott s a politika szolgálatában álló külső megjelenésétől és egyházkurmányzatától. mégis testvéregyháznak tartom." Ezzel nagy kő esik le a szivünkről, mert láthatjuk, hogy még sem vagyunk egészen a testvériességből kirekesztve. Hanem azt kérdezzük mi ezek után, hogy mi ez? Tendentiosus támadás-e vagy meggondolatlanság ? És azt kérdez/ük továbbá, hogy lehet e az olyanokkal, mint az Evang. Egyh. Szemle czikkezői akár a geresdi egyezséget, akár a kéri szerződóst fenntartani? És azt kérdezzük végül, nem merő önáltatás és illusió-e minden mi közös actiónk és egyesülésünk? Szeretnénk, ha maga az Evang. pjgyh. Szemle szerkesztője adna megnyugtató feleletet ós körmére koppintana egyes ultramontaiï dolgozótársainak. Mert ha a békességnek lelke eltávozik tőlünk, alighanem várt és felette örvendetes spectaculumot nyújtunk közös, nagy ellenünknek." Sárospataki lapok. „Ha Tisza Kálmán valóban érzi azt, hogy az ultramontanismus garázdálkodik e hazában, — ha ezt érezve adott kifejezést annak, hogy útját kell állani a tűrhetetlen, az elviselhetetlen állapotnak: akkor legyen üdvözölve ; ám ha csak politikai frondörösködés az egész eljárás, — ha csak por-hintés a világ szemébe : akkor le kell vele számolnunk mindnyájunknak egyszersmindenkorra! Mi ez utóbbit, bár okunk volna rá, nem vagyunk hajlandók elhinni s azért most üdvözöljük! Ha az „Alkotmány" tűzre veti Tiszát: akkor kell valami igazságnak lenni a pápai beszédben." Alkotmány, „A politikai alakoskodásnak ós szemfényvesztésnek, az igazsággal homlokegyenest ellenkezőt elhitetni akaró fanzeuskodásnak nem képzelhető gyűlöletesebb manővere, mint