Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Bierbrunner Gusztáv. Luthertársasági fiókegyl.

mindig azt óhajtjuk, azon törekszünk, hogy maradjon távol hazánktól örökre az oly idő, mely az ellenséges elemektől környezett testvértelen magyart a felekezeti béke romjain egymás ostromló táborokra látná széttépve s ezeknek ádáz harcza nemzetünk állami létének gyökereit szakgatná. Mi örömmel nyújtunk jobb kezet más felekezetű honfitársainknak, mindig azokkal állunk egy sorban, kik azon fáradoznak, hogy a vallási békének a viszály ölyve által már sok helyen üldözött galambja hazai társadalmunk körében zavartalan nyughelyet találjon, hogy a honszeretet oltára körül a különböző egyházak tagjai, mint hű testvérek találkozzanak s együtt áldozzanak nemzeti közös czélokért. És végül legközelebbi tisztének vallja társu latunk a két prot. egyház között lévő testvéri viszony őrizetét. Izráel fiainál a frigyláda képezte a törzsek közt az összetartozás kapcsát. Ennek sátorához gyűltek a béke napjain áldozatra, onnét vitték tűzhelyeikhez a testvériség megújult érzetét. Hadvész idején ez tartotta őket zárt sorokban az ellenséges támadások kereszttüzében is. A közös alap, melyen a két prot. egyház áll, a közös emlék, mely a múltból szól, a közös czól, melyre a jövő vár, az a frigyláda, mely őket hitelveik, önállóságuk teljes épségben tartása mellett a testvéri szeretet ápolására buzdítja. E frigy, ládát hordozza a M. Prot. írod. Társaság évenként városról városra s mindenütt közös munkatéren gyűjtögeti össze az erőket. És mig közelebb hozni törekszik egymáshoz a rokon keblet : mindannyiszor emlékeztet az irás szavaira: „lme mily szép és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyezségben való lakásuk." A mindenható adjon áldást fáradozására. Engedje, hogy e társulat működése nyomán minél szélesebb körre kihatólag terjedjen a béke, a testvéri egyetértés szelleme. Ezek után üdvözletem megújításával társulatunk ez évi diszgyűlését megnyitottnak nyilvánítom. Luther-társasági fiókegyletek. Egy kis reflexióval vezetem be igénytelen soraimat. E nyár folyamán a nagy forróságot, mely a talajt kiállhatlan porrá változtatta át és a növényzetet elhervasztotta, egy napon hűs, éltető -záporeső szakította félbe falunk környékén. Pár perez alatta minden élő lénynek lankadtsága eftfeit V0Ít és a növények illata felüdítette az embert és új életkedvet öntött ereibe. Ámde ezen kellemes érzés nem tartott sokáig. Csakhamar visszatért a tikkasztó hőség és az emberek ismét csak lézengve láttak munkájuk után. Ezen természeti tünemény gyakori esetekben hű képe azon körülményeknek, melyek között az emberi életben üdvös eszmék támadnak, a kedélyekben nemes irányú tevékenységre szándékot ébresztenek, mely azonban csakhamar elillan s az élet ismét olyan tétlen marad, a milyen volt. Ez jutott eszembe, midőn ama felhívás eredményére gondoltam, melyet a Luther-társaság fellendítése czéljából annak elnöksége ez évi január havában bocsátott ki. Ez a felhívás örvendetes tanúbizonyságot tesz arról, hogy van egyházunk minden terén az intéző körökben őszinte akarat arra nézve, hogy egyházunk minden tagját lüktető tevékenységre buzdítsák vallásunk érdekében. Oly való igaz, szívhez szóló és lelkesítő hangon van az szerkesztve, hogy olvasása után nem kételkedhetünk abban, miszerint a kinek csak módjában áll, tétovázás nélkül be fog lépni tagnak a Luther-társaságba s hogy a rendezett és nem szűkölködő egyházak közül egy sem fog vonakodni a Luther-társaságnak bizonyos támogatásától. Legalább hiszem, hogy igen sokan úgy éreztek ós gondolkodtak, midőn a jelzett felhívás a kezükhöz jött, és azt reméltem, hogy egyházi lapjaink különösen ajánlani ós támogatni fogját a felhívásban körülirt eszmét. Reményem nem teljesült és abból majdnem egészen kijózanodtam, midőn e becses lapok ez évi 32-ik számában a pozsonymegyei ág. hitv. ev. egyházmegyének erre vonatkozó közgyűlési nézetét olvastam, mely szerint az, hogy az egyházmegyékben ós egyházközségekben Luther-társasági fiókegyletek szerveztessenek, tévesztett gondolat, „a mennyiben úgy is minden ág. hitv. ev. egyházközség és esperesség igazán nem egyébnek, mint Luther-társaságnak minősíthető, a melyben pedig nem oda kell hatni, hogy keretén belől, de mégis szervezetétől mintegy elkülönített egylet avagy társaság létesüljön némi csekély számú taggal" stb. Nemde ezen nyilatkozat olyan, mintha a természetben egy felüdítő záporeső után csakhamar