Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Hegedüs Sándor. Megnyitó beszéd

Földi érdemeid az égben bevésik A főkönyv lapjára. De szellemed éljen kőztünk s nem nyughatván Tanits tovább kérünk S hogy el ne merüljünk a lét forgatagján: Légy mindig vezérünk ! IVÁNKA ISTVÁN. Hegedűs Sándor beszéde a Prot. Irodalmi Társaság pozsonyi nagygyűlésén. Tisztelt Nagygyűlés ! Főtisztelendő Püspök Urak ! Tisztelt tagtársak I Első sorban is fogadják mélyen érzett hálánk kifejezését, nemcsak azért a meglepő fogadtatásért, a melyben Társaságunkat részesíteni szívesek voltak, hanem azért a meleg szeretetért is, a melynek éppen most kifejezési adtak. Többet mondok : hálánkat fokozza az a körülmény, hogy hivatalos testületek részéről, hivatalos megbízás folytán, ma üdvözöltetett Társaságunk legelőször. Ez a tény nevezetes fordulópontot képez Társaságunk életében. Eddig csak társadalmi és félhivatalos tényező voltunk: mától fogva pedig hivatalos faktor isieszünk. Reménylem, hogy ez a jó példa a legszélesebb körben utánzásra fog találni. Ezért kötelezett mély hálára bennünket meleg üdvözlésével, mind a dunáninneni evang. egyházkerület, mind a pozsonyi evang. egyház. A mi társaságunk a legvakmerőbb társaság a világon, mert a legnagyobb czélt a legcsekélyebb eszközökkel kívánja elérni. Ki akarja ku. tatni magyar prot. egyházunk történeti múltját; nem azért, hogy azzal kérkedjék, hanem hogy multunk által is bebizonyítsa létjogosultságunkat e hazában. Le akar hatolni a történeti mult elmohosodott gyökérszálaihoz, hogy azokat megtisztítsa és azt az erőt, a melyet azokból felszívhatunk, átvigye a való életbe s az által törhetetlen hitet teremtsen, új erőt adjon a csüggedőnek és bátorságot a kétségeskedónek. De ezzel még nem tartja társulatunk kimerítve a maga feladatait. Nemcsak a mult erkölcsi erejét, hanem az evangélium isteni erejét akarja eljuttatni magához a néphez. Mi nem vetjük meg a szegény parasztot, de elmegyünk hozzá kiadványainkkal, hogy hitünkkel szolgálatot tegyünk neki és ót erkölcsileg megmentsük. Arra a felvilágosodott erkölcsiségre, a mely az evangéliumból sugárzik ki, ma sokkal nagyobb szükség van, mint volt valaha. Hajdan is viselték az emberek az élet terheit, de akkor mégis voltak bizonyos utak, a melyeket a társadalom kinek-kinek kimutatott ; ma azonban az élet utai sokkal bonyolultabbak ós a társadalom alá van aknázva. Ma reggeltől-estig, a nap minden órájaban kísértéseknek van az ember kitéve, ós a ki nem hordja szivében az evangélium erkölcsi erőit, az menthetetlenül elbukik. A mikor tehát mi be akarjuk oltani népünk lelkébe az evangéliumi tiszta hitet és erkölcsöt, azzal nagy szolgálatot teszünk neki és képesítjük az élet harczában való biztosabb megállhatásra. De még ezzel sem érjük be. Fenntartjuk az irodalmi összeköttetést a külfölddel is, hogy mint a méhek, édes mézet gyűjtsünk onnan is. Óriási czélok állanak előttünk s eszközeink,, erőnk oly gyenge azokKal szemben. De ne essünk kétségbe; ne kicsinyeljük erőnket. Az a társaság, a mely ily magasztos czélokat tűz maga elé, megérdemli a legodaadóbb támogatást, — és ha egyesülünk, ha vállvetve munkálkodunk: erősek is leszünk. A mi írod. Társaságunk nem foglalkozik politikával; de merem mondani, hogy mégis az a legjobb politika, a melyet mi folytatunk. Mi nem a szenvedélyeket szítjuk fel, hanem a felvilágosodást és a tiszta erkölcsiséget ápoljuk. Tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy használnak egyházuknak a fanatizmussal. Az erők egyensúlya nem olyan az erkölcsi, mint a természeti világban. A természeti világban a súly ellen a megfelelő ellensúlyt teszszük a mérleg serpenyőjébe, — az erkölcsi világban pedig az alantasabb érzések ós indulatokkal a tisztább érzéseket ós indulatokat keli szembeállítanunk. Amikor mi e szempontból mű • véljük az Úr szőlejét odaadóan, buzgósággal, akkor magasztos szolgálatot teszünk egyházunknak. Mi elismerjük minden felekezet jogait; de megakarjuk őrizni a magunkét és nem engedjük magunkat utunkból kizavartatni. Ha azonban ezt eltévesztjük szemeink elől: magunknak szégyeut, másoknak veszedelmet okozunk. Mi a felvilágosodás útján haladunk és a mikor az evangéliumi hit és erkölcs erőit bevinni igyekszünk a társadalomba s annak minden rétegébe, annak csak erőt kölcsönzünk a kísértések és az előítéletekkel való küzdelemre. Mert nem a mások által való vezettetés,