Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Uj-Verbász

látni, hogy egy lelkész sem reclamál, ha esetleg többet állapított meg a miniszter, mint a mennyit kórt a lelkész. Legalább azt adja már meg a kormány azonnal, a mit ő maga is törvénynek elismer. A folytonos Ígérgetéssel nem lehet a szegény lelkészt és családját fölsegíteni. Ha a megélhetési minimumot is éveken át csak Ígéretekben kapják meg: természetes is, jogos is, ha türelmünk elfogy. A törvény törvény legyen a minisztériumban is ! A lelkészek követelése törvényes lóvén: jogos a panasz, ha hossszú időn át nem teljesiti a kormány a törvény rendeletét. De a folytonos panaszt meg kellene ám már hallaniok a püspököknek és felügyelőknek is és közben kellene járniok a kormánynál a törvényes igény mielőbbi kielégítése érdekében, fájdalmasan esik látnunk, hogy a szükséggel küzdő lelkészek törvényes követelései érdekében ők is, a sajtó is hiába panaszkodnak : az illetékes tényezők nem mutatnak igazi jóakaratot az ügy elintézése érdekében. Erdélyi protestáns lap. „Védekezzünk és védekezzék az állani is. Lássa át, hogy legerősebb „támasza, talpköve" az evangyéliomi keresztyénség, a protestantizmus. Es ha a protestantizmus erősödik, lia az általa hirdetett eszmék megtermékenyítik az elméket ós szivek3t, szóval, ha az evangyélium szellerúe hatja át az államnak minden polgárát: „a vakok látnak, a siketek hallanak, a sánták járnak, a tisztátalan lelkek megtisztulnak, a halottak feltámadnak" ós a nemzet nagy és halhatatlan lesz s rajta a sötétség hatalmai erőt nem vehetnek. — Mit mondunk tehát? Nem azt mondjuk, hogy az állam kezdje dédelgetni a protestáns egyházat s vegye üldözőbe az ultramontanizmust, mint halálos ellenségét minden szabad eszmének ós intézménynek. Hanem azt mondjuk, azt óhajtjuk, hogy valahára szüntesse be a katholicizmusnak ál la m-vallási jellegét s léptesse életbe valóban, a jog, egyenlőség és viszonosság elvét. Részesítse a protestáns egyházat is mindazon jogokban, melyekben az ellentábort részesíti. Helyesebben mondva: privilégiumokat ne osztogasson sem egyiknek, sem másiknak. Es ha e jogos kívánságunk teljesedik, akkor talán az ultramontanismus sem lesz oly merész az állami törvények kijátszásában, a szabad eszmék és intézmények ellen való izgatásban, az emberi gyöngeségek kihasználásában." Magyar Állam. Megjegyezni való megjegyzessel kiaéri a király ama levelét, melyben Stadler szurajeovi r. kath. érseket megdorgálta azért, mert a zágrábi nagygyűlésen Nagy-Horvátország megalakítására vonatkozó felköszöntőt mondott. A megjegyzés igy szól: „Bármily fájdalmasan esik is, hjgy a király elítélő szava egy kath. egyházi méltóságra súlyosodik, tekintettel arra az áldástalan szerépre, melyet a horvát klérus egy jelentékeny csoportja néhány egyházfő erkölcsi támogatása mellett, a Szent István koronájának integritása ellen folytat: megnyugvással fogadjuk a király ítéletét, melynek sűlyát növelheti az, hogy a horvát túlzók a bécsi politikai köröknek bizalmát bírja. Örvendve látjuk, hogy a magyar király szava e politikát ítéletével sújtja s csak fájlalhatjuk, hogy évtizedeken át meggyökerezni engedték. — Fájlaljuk, hogy éppen a kath. nagygyűlés szolgáltatott alkalmat a királyi intésre, mert a katholicizmus mindenkor tisztelettel övezte a törvényes hatalmat, következésképpen Horvátországban tisztelnie kellene a Szent István koronájához való közjogi kapcsolatot. — Reméljük a királyi intést a horvát ós a magyar ellenes osztrák körök egyaránt meg fogják érteni, mert a dorgálást mind a kettő megérdemli." — Tehát tény, szerinte is, hogy a horvát klérus egy jelentékeny csoportja néhány egyházfő erkölcsi támogatása mellett a Szent István koronája integritása ellen folytatott szerepet évtizedek óta, tény, hogy r. kath. nagygyűlésen olyan nyilatkozatot tapssal kisértek, a miért a király nyilvánosan megdorgálja az érse ket. Ezt a tényt jó lesz emlékezetbe hozni, ha majd megint a r. kath. klérus nagy hazafiságával kérkednek. Hanem van a királyi levélneR egy szintén fontos része, a miről kár volt a M. Á.nak nem vonni le a tanulságot. Ez a rész igy szól : (ós szól a magyar r. kath. klérusnak is, néppárti zajongásábanI) „ezen kórdós tisztán politikai, tehát, érsekséged szent hivatásától távol van," elvárja a király, hogy „érsekséged jövőre úgy nyilatkozataiban, mint tetteiben a politikai kérdésektől magát távol tartja." Nem az első volt az ilyen dorgáló szó a r. kath. főpapsághoz, — de nem is lesz az utolsó ! Protestáns eg:yházi és iskolai lap. „Az ultramontán reakczió nem elégszik meg azzal, hogy bennünket, protestánsokat csak a lélekhalászattal pusztítson ; czélja bennünket leszorítani a társadalmi életben, inszinuálni politikai tekintetben s megbontva a felekezeti jogegyenlőséget, tért hódítani az államban ellenünk. Czélja keresztülvitelében az az ügyes számítás, elvakítani tudás és ravaszság jellemzi, a melyet a háttérben álló ós vezető jezsuitizmus teremtett meg immár negy edfélszázéves szivóságával. Nem a nyílt, homloktámadás, hanem az alattomos aknamunka, az igazság meghamisítása és az igaztalan dolognak az igazság és a jog mezébe öltöztetése, a gyanúsítás, inszinuálás, a harczmodora, s éppen azért nem csoda, ha ignotos fallit ós diadalmaskodik. Talán még figyelmes szemlélés mellett sem lehetne észrevenni a mozgató kezet; de azok a törekvések, a melyek egyik-másik túlbuzgó eszközének munkájában vagy elhamarkodott nyilatkozatában feltűnnek : elárulják a régi mesterkedót, a ki ott áll a színfalak mögött."