Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csaba
foglalja össze Krauss: „Az a meggyőződés, hogy a művelt klérus az előkelő államfenntartó faktorok közé tartozik, alig jöhet ott tekintetbe, a hol az állameszme fenntartására és kifejlődésére semmi súlyt nem fektetnek." Ezt a pontot közelebbről annak konstatálásával igazolja be Krauss, hogy az egyház formailag fenntartotta magának azt a jogot jövőre nézve, hogy az eretnekséget testi büntetéssel fogja sxíjtani, s hogy ez a jog közvetlenül és közvetve a Syllabusban is fenn van tartva Majd egy finom fordulattal így folytatja Krauss a maga fejtegetéseit: „e határozatok alapján magának Hertüngnek formailag és ünnepélyesen Ró m; ban máglyára kellene kerülnie," mivel a római inquisitió soha és semmi körülmények között sem vallhatja azt a meggyőződést, a mely szerint „ép ésszel senki sem kívánhatja már többé az állami kényszer visszatérését a hit dolgában és nem büntetheti a hittől való elszakadást állami vétségnek." Hisz a Syllabus a hit- és lelkiismeret szabadságot szigorúan büntetendő „erior" nak deklarálta, és nem az inquisition múlik, hogy ezt a sötét középkorra emlékeztető büntetést ma végre nem hajthatja. Végül Krauss Hertling iratát „enyhe szellemben irott idill-nek" dektarálja, mely azonban korántsem oldja meg Róma és a század tudománya közötti elvi ellentétet. Ennek földerítéséhez „világos ismeret ós a helyzetnek komoly őszinte feltárása" szükséges, a mire éppen maga Krauss tanár vállalkozott. Luthardt lapjában örömmel olvasom, hogy a Spectator nagynevű irója továbbra is folytatni fogja a maga igaz fejtegetéseit a „Deutsche Lit. Ztg." hasábjain. Mi protestánsok pediií örvendünk rajta, hogy magában a kath, tá botban azt tartják a kath. tudományásságról! S hogy közelebbről minő a tudomány művelése az u. n. „szabad kath. egyetemeken," az a modern eszmevilágot és türelmet elátkozó pápai Syllabus hírhedt tételeiből önként következik. Következetesen pápás volt tehát a Münchenben 1863 ban ülésező kath. tudósoknak ama határozata, a mely szerint: „lelkiismereti kötelesség, hogy az összes tudományos vizsgálódásokban magunkat az egyház csalhatatlan dogmatikus tekintélyének alávessük, mely alávetés semmiképpen sem áll ellentótben a tudomány szükségképi és természetszerű szabadságával. Ez az a szellem, — igy kiegészithetnők Krauss fejtegetéseit, — mely egykoron máglyára vitte az olasz Brúnót és kinpróbákkal természettudományi felfedezéseinek visszavonására kényszeritette Galileit. Csudálhatjuk-e mindezek után, hogy a (román nyelvű) kath. népek kulturája terjedelem és intenzitás tekintetében messze mögötte áll a prot. népek és nemzetek kultúrrendszerének? A lipcsei tudományegyetemen a f. téli félévben 3351 hallgató van beírva. A mult tanév téli semesterében volt 3243 hallgató. E nagy létszám következőleg megosztva az egyes fakultásokon : a theológián van 311, a jogin 1010, az orvosin 593 s a bölcseleti fakultáson 1437 hallgató. A theol. fakultásnak az 1899 — 1900. tanévre szóló pályakérdése igy hangzik : „Adassék elő a maga kifejlődésében a próphétai tudatnak psychológiai analysise, és pedig főleg Anios, Iszsaiás, Jeremiás, Ezékiel és Sacharja könyvei nyomán." íme ez a protestáns ludományosság „gyümölcse." — Azt is örömmel közöljük, hogy a szászországi hivatalos naptár szerint 31 ev. lelkész lépett nyugalomba és csak 11 hunyt el hivatalos működésében. 139 állás üresedésben van. de csak 45 candidátus ordináltatott. Azok közül 1 a misszió, 2 pedig a csehországi ev. egjbáz papi szolgálatába lépett. A szászországi tartományegyház 9 új rendes és 9 segédparóchiát létesített. A protestantizmus klasszikus anyaföldön tehát eléggé jól állanak az egyházi viszonyok. A Ritsch l-f éle theológia kiválóbb követői, a kiket pedig szeretik „az egyházi theológia határozott elleneinek" föltüntetni, a minap Berlinhen „egyházi theológiai értekezletet" (nálunk is helyettesíthetné a „papi conferentiát") alkottak „nem új theol. iskoláról vagy egyházi pártról van itt szó, sőt inkább szövetkezni akartak azok, a kik az emberiség üdvét kizárólag a Jézus Krisztusról szólló történeti evangéliumban látják, a theol. tudomány szabadságához ragaszkodnak s az evangelium és a szabad kutatás közötti szoros kapcsolat létesítésére törekednek. „Kiváló tudósok jelentek meg a konferentián. Igy So den, Hamac k, Kaftan, Scholz tanár és Weser lelkész Berlinből, s az ismertebb nevű egyházi férfiak sorából többen mintegy 200-an jelentek meg. Az első értekezleten az ev. hit, az ev. egyház és az ev. theológia alapvető kérdéseit vitatták meg közelebbről. Igy mindenekelőtt az ev. hitről Kaftan berlini tanár, aL ismert nevű dogmatikus iró tartott előadást. Szerinte a hit szabad személyes meggyőződés, a melynek csak egyik előfokozata a hagyomány kegyeletteljes elfogadása és elsajátítása. A személyes hitnél a hit kijelentésén alapuló tartalmán vagy a hangsúly, a melynek természetszerű megnyilatkozása a történeti hitvallás. A hit evangy. szabadsága s a történeti hitvallás tekintélye között keresnünk kell az összekötő kapcsokat. Majd Scholz tanár az ev. egyházról értekezett. A benső egyházi élet föllendülése szerinte kétségtelen, de azért az egyházi óá*vallásos keresztyén élet nem azonosítható. „Unkirchlichkeit u — úgymond — „darf weder mit lnchristlichkeit gleichgesetzt, nach ausschlieslich aus Miss achtung des Evangeliums abgeleitet werden." S bár az egyházi körök szorosabb tömörülése és korunk evangelizátiói mozgalma örvendetes jelei (de még nem gyógyszerei) az ev. egyháznak, a nepélet vallásos emelésére vonatkozó befolyása ós hatása