Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csanád-Csongrád

Egyetértést meg a Magyar Szót ajánlottam pártfogásra, pedig ezen okkal ajánlottan): „a napilapok közt a protestánsok ügyét jóakaró és bátor figyelemmel tárgyalja az Egyetértés és a Magyar Szó; eveket kell most nekünk pártolnunk stb. De persze Szeberényinek mind a kettő nagyon magyar, tehát neki nem kellenek, habár mint protestánsnak kelleni kellenének; különösen nem kell neki a Magyar Szó, mert a „legbiutálisabb sovinismus hirdetője." Nem sovinistább ugyan a Magyar Szó magyar érdekben, mint Szebeiényi lapja tót érdekben: csakhogy az másl Sokan vagyunk ugyan abban a nézetben, hogy Magyarországon természetesebb dolog magyar sovinistának lenni, mint tótnak, de ez leven a természetes, Szeberényi természetesen ellenkező véleményben van. Így íakad ki Szeberényi: „hazánkban sem a magyar, sem más nyelvi! napilapok között egy sincsen, mely egyházunk érdekét igazán szivén viselné, — legjobb, ha az ember a politikai lapoktól megőrzi magát és nem engedi szemüvegüket szemére tenni, hanem saját szemeivel nézi az eseményeket és Isten igéjében keresi az igazi napi olvasmányát és táplálékát." Kegyesnek elég kegyes mondás ez, hanem másrészt furcsának is elég furcsa. Honnan tudja az ember az eseményeket, hogyan szerezzen tág látkört maganak, ha hírlapot nem is olvas? Már pedig pap létünkre szeretjük tudni azt, hogy korunkban mi történik, nemcsak azt, hogy mi történt az ó-testamentomi időkben. Ha pedig „legjobb az embernek a saját szemeivel nézni az eseményeket" : az eseményeket mégis ismernie kell ; s ha az a legjobb : ugyan miért szerkeszt akkor maga Szeberényi is lapot mások számára, még pedig olyan lapot, a melyben mindig a maga szemüvegét akarja mások szemére erőltetni, a mely mindent tót szinben mutat. Ugyan megjárná Szeberényi collegám, ha a tulajdon olvasói komolyan vennék a tanácsát, és nem olvasnák többé az ő lapját, hanem csak a bibliát I Ha pedig csakugyan legjobb, ha az ember a politikai lapoktól megőrzi magát: miért olvas maga Szeberényi is politikai lapokat?! Csak nem akarja azt, hogy azok olvasása által ő maga tág látókörre tegyen szert, mások pedig egészen tájékozatlanok maradjanak?! Azt kell hinnem, hogy maga Szeberényi sem kivánja, hogy komolyan vegyék az ő beszédét. Nem is lehet. Mert térjünk csak vissza nyilatkozatához. Az ő modorában most ón firtathatnám azt gúnyosan, fitymálva, csúfondárosan, torzítva: bizottság fogja megállapítani azt, hogy melyik az a félreeső falu, kis mezóvároska. a honnan püspöknek valót nem várhatunk, a mely püspöki székhely nem lehet; a püspökjelöltnek majd vizsgát kell tennie Írásban és szóbelileg, hogy megtudható legyen: milyen mértékben hatott reá nyomasztólag azon kis helyeknek szúk látköre? Nehéz feladata IPSZ a bizottságnak, mert nagy városban is élhet valaki egészen visszavonultan, vagy csak olyanok társaságában, a kik közt látókörét nem bővítheti; másrészt magányban is válhatik valaki tág látókörűvé. Kazinczy F. Széphalmon. Deák F. Kehidán elég tág látókörüek voltak; Kant Königsbergben, Luther Wittembergben szintén vitték valamire e tekintetben, pedig egyik várcs sem olyan nagy, mint p. o. Csaba, a hol pedig éppen Szeberényi mindent nagyon szűk látókölből itél meg, sőt még a XIX. század végén szerkesztő létére azt meri tanácsolni, hogy a művelt ember se olvasson napilapot ! Az apostolok, maga az Üdvözítő szintén kis falvakban és mezővároskákban lettek azok, a mik és a kik. Tehát ti félreeső faluban vagy kis mezővároskában lakó lelkészek Szeberényi szerint szűk látókör bajában szenvedtek, napilapot ne is olvassatok, mert nincs meg hozzá itélőképességtek, olvassátok csak Szeberényi lapját, ő a nagy Csabán lakik, ő itél és elitéi bátran, a mi az ő felfogásával nem egyezik, arról határozottan kimondja, hogy „felette ferde felfogás ós őrület;" olvasóit nagyon félti más lapok hatásától : nagyon gyönge lábon állhat az igazsága ! „Személyes érintkezéssel hathat a püspök legtöbbet," ezt mondja Szeberényi. Ennek már most két módja van, folytatom én az ő modorában : vagy a hivek és a papok utazgatnak a püspökhöz, az pedig fáradságos és költséges lesz, s akkor csakugyan olyan székhelyekről kell gondoskodni, a hol jó szállodák vannak a zarándokok számára, mert prut püspök nem fogadhatja mind vendégéül, — vagy a püspök utazgat a hívekhez ós papokhoz, akkor meg nem a szerint kell a püspököt választani, hogy ki tud tótul, kinek volt nagyobb városban a lakása, hanem a szerint, hogy ki birja ki a fáradalmakat, s a sportegyletektől ki mutathat fel jobb bizonyítványokat. Nem püspök lenne az, hanem missionárius. Ugyebár, igy vitatkozni nem komoly dolog lenne már?! Nem is az, de Szeberényi igy vitatkozik. Mint valami elkényeztetett „papa kedvencze" : sok pajkosságot (nevezzük csak ennek) megenged magának másokkal szemben, s mint nagyon nem kis taluban lakó úri ember ugyancsak magas paripáról beszél az együgyűnek tartott másokkal, s mint valami kis pápa jelenti ki a döntő ítéleteket jobbra-balra, szórja a sújtó villámokat ide-oda. Én is tudnám ám őt nevetségessé tenni torzításokkal, ferdítésekkel, fitymálással, hanem nem szeretem a komoly egyházi ügyeket ilyen modorban tárgyalni, nem is tartom illőnek, sem az egyházhoz, sem a laphoz, sem ennek közönségéhez, — de magamhoz sem. Ha az ismételt támadásra — mutatóba, — viszonzásul, kénytelen voltam az ő modorának ferdeségeire rámutatni : magam saj-