Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Figyelemre méltó indítvány
magdeburgi egyháztanácsostól a következő közlemény : „Egy kérdést intéztek hozzánk, vájjon léteznek-e evangelikus predikátiók, melyek a római szentek életrajzi predikátiók analógiájára a reformátorok, az evang. vértanuk, a kül- és belmissió terén működött úttörő férfiak életrajzát tárgyalnák. Az inditványttevő úgy vélekedik, midőn saját tapasztalatára hivatkozik, hogy ily prediüátiók különösen az ifjúságra jótékony hatással volnának. (Mathesius példája ismeretes. Az egyháztörténet legrégibb korszakát tárgyaló predikátiókat tudomásunk szerint Couard berlini lelkész adta ki.) Fenti kérdést, valamint a vele kapcsolatos inditványt a lelkészi karhoz tartozó olvasóinkkal közölni kötelességünknek tartjuk." Miután Németország legtekintélyesebb evang. egyletének egyike, az Evang. Bund irodalmi szakosztálya, melynek hivatalos lapja 27,500 példányban jelenik meg, érdemesnek találta a fenti kérdésre ós a vele kapcsolatos inditványra az evang. lelkészek figyelmét felhívni : kötelességemnek 1 ártom a felvetett kérdést hazám evang. papjainak is figyelmébe ajánlani. A gyermek-istenitiszteletek alkalmával ugyanis azt tapasztaltam, hogy az ifjúság különös szeretettel hallgatta azokat a beszédeket, a melyekben egyik-másik reformátor születésének vagy halálának évfordulója alkalmával annak életrajzát egy szentírási hely szempontjából adtam elő, vagy egy evang. vértanúnak szenvedéseiről megemlékeztem. De nemcsak hogy örömmel hallgatták, hanem fel is kértek ily tartalmú beszédek tartására. A kívánságnak engedve, úgy az általános, mint a magyarhoni egyháztörténetem kiválóbb férfi és nő alakjainak élettörténetét dolgoztam fel egy- » házi beszédeimben. Kitűnő szolgálatot tett e téren Fliedner: Buch der Märtyrer és Diethoff: Edle Frauen der Reformation. Csakhogy az ily adatgyűjtés sokszor sok munkába kerül, sokszor lehetetlen a kellő források hiánya miatt. Igaz ugyan, hogy a Realencyklopaediában a legkiválóbb férfiak ós nők életrajza megvan ; de hisz nem ily életrajzra van ilyenkor szükség, hanem inkább kis apró, a jellemet festő élettörténetre. S csak ily élettörténeteken, mint példákon, lehet egyes bibliai helyeket kifejteni. Pl. „Szeresd ellenségedet, tégy jót azokkal kik üldöznek" bibliai versnek mily szép magyarázata az a kis élettörténet, a midőn Kerm an n Dániel, a hasonnevű püspök apja, ellenségét Bársony Györgyöt nagyváradi püspököt, ki azért jött Turolukára, hogy az evang. templomot elfoglalja, a lelkészt onnan elűzze, „a legnagyobb veszély pillanatában . . . kiragadta a parasztok kezéből, ... kik minden áron agyon akarták verni a templomrablót" (Zsilinszky: Ker mann) és parochiáján biztonságba elhelyezte. Ez úton szerettem volna az ifjúsággal a belmissió áldásos működését megismertetni, a külmissió iránti szeretetet ébreszteni. De csakhamar kifogytam ily jellemző élettörténetekből. Ezért fordultam a fentjelzett kérdéssel ós az azzal kapcsolatos indítvánnyal dr. Fey a Kirchl. Correspondenz nagyérdemű szerkesztőjéhez, ki levelemet az Evang. Bund irodalmi szakosztályának átadta. Annak elnöke pedig Hermes egyháztanácsos érdemesnek találta az inditványt közzé tenni. Szerintem ily beszédeknek kettős hasznú k volna. Első sorban megismertetik népünkkel ós az ifjúsággal egyházunk történetét, kiváló férfiait; másodszor életből vett példán, tehát szemlóltetőleg mutatjuk be a bibliai igazságok magasztos voltát s igy valláserkölcsileg aránytalanul nagyobb hatást érhetnénk el, mint bölcseleti fejtegetésekkel. Azt mondhatná esetleg valaki, hogy ez könynyen ember dicsőítésre vezethetne, s az evang. predikatiónak eleje és veleje egyedül az evangyeliom legyen. Igaz! En is azt vallom, hogy csakis az evangyeliom legyen predikátíónk tárgya s az evangyeliom maradna ezen új predikátió modórnál is a főtárgy. Mert én ezen beszédfajnál nem gondolok holmi modern halotti beszédre, sem egy csodatevő szent dicsőítésére, hanem egy evangyelmi igazságnak igaz élettörténet által való igazolására. E beszédekkel megmutatnék, hogy a bibliai igazságot igenis lehet az életben követni, éltünkben megvalósítani. Szeretett üdvözítőnk, Jézus is igy tanított. A felebaráti szeretet gyakorlását az irgalmas samaritanus példáján mutatta be. Istennek véghetetlen kegyelmét a tékozló fiú története hirdeti. Igy lehetne a legfenségesebb igazságokai egyszerű, s a mellett könnyen emlékezetbe véső alakban a néppel megismertetni. Évszámokból, helynevekből lehetőleg keveset szabadna felvenni, de annál több cselekvést. Továbbá nem annyira a délelőtti istentiszteleteknél, bár ott is foglalhatnának helyet, mint inkább a délutániaknál lehetne őket felhasználni.
