Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Horpács[537 - Hegyalja

lajlamot érez a pápistasághoz, mely bypokratikus vonása abból magyarázandó, hogy a német és az osztrák főnemesség (részben a magyar is) az ér­telemben, szorgalomban és erkölcsi fegyelemben való fogyatékosságát a pápa reaktiős hajójával akarja pótolni." Nippold deritette föl legújab­ban az „Adelsblatt" nyomán a német és osztrák főnemességnek ezt az elmaradottságából eredő pápás vonzalmát és egoista velleitását. A „Los von Rom" osztrák mozgalma csak tovább halad a maga evangéliumi útjain. Az evang. egyházba való áttértek száma ma már meghaladja a 16,000 et. Im ezek a gondviselés útjai az Ausztriában elüldözött, sőt kiirtott refor­mátióval. Igy Styriában 300 az áttértek száma, a kik közül 150 Grázra esik. A mürzzuschlagi templom alapköve le van rakva, s Rosegger köl­tőnek buzgólkodására ma már 50,000 frt össze van gyűjtve. A lelkészi állások szervezése örven­detesen halad. Insbruckban, ebben az osztrák jezsuita fővárosban legújabban 9 férfi tért át az evang. hitre. Bécsben egy Hutteni Ulrik nevű diákszövetség alakult s majd hogy egy Gusztáv­Adolf diákszövetség is meg nem alakult. Carbitz­ban is templomot épitenek. Dr. Gisenkold buz­gólkodására a 200 lélek megteremtette az épít­kezés költségeit. Aussig városában 400 lélek tért át az ev. hitre, a mi annyival nehezebb, mivel — mint Beyschlag lapjában olvasom — a pápás egy­házi vagyon Ausztriában 1840. óta 11 millióról 155 millióra emelkedett, s az osztrák állami ha­tóságok máig is ellenséges érzülettel viseltetnek a „Los von Rom" ev. mozgalmával szemben. Ki­engesztelésül a „Los von Rom" antipápás moz­galmáért egy klerikális birodalmi képviselő 2000 korona alapítványt tett a Rozenben építendő Jézus szent szive imádása templomára. (Eperjes) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Vaterland. Megczáfolja azon híreket, mintha a pápa beleegyezett volna abba, hogy az olasz klérus a pápa kívánságára vett volna részt a meg­gyilkolt olasz király temetésén. „Mivel Umberto király ki volt közösítve, csupán kényszerítő okok­ból, hogy nagyobb bonyodalmaknak elejét vegye, azért engedte meg az egyházi temetést, a melynek az elérésére különben az olasz kormány hatalmas nyomást gyakorolt." Classicus vallomás. Tehát megengedte az egyházi temetést, no persze sze> gény embernek nem engedte volna meg, ha az ki van közösítve; a mint az elválást nem engedi meg, — csak nagyon sok pénzért. Megengedte, de csak kényszerítő okokból, persze ; de akkor nem megengedés, ha elve és akarata ellen tette, hanem ezen megengedéssel csak port hint a világ szemébe ; megengedte, mert nem merte és ne.n tudta megakadályozni. Úgy volt vele, mint az egy­szeri zsidó, a ki henczegett, hogy büszke arra, hogy zsidó, s mikor kérdezték tőle ; miért büszke arra, azt felelte: azért büszke arra, hogy zsidó, mert ha nem volna is rá büszke, akkor is csak zsidó volna. „Az olasz kormány hatalmas nyomást gyakorolt reá.' De hiszen máskor mindig azzal kérkednek a pápisták, hogy a pápaság hajthatat­lan, elveiből nem enged, a pokol kapui sem győz­hetnek rajta, — s most a sokszor kigúnyolt, kiát­kozott olasz kormány akarata előtt is meghajolt ! A valóság pedig ez lesz: a pápaság megtette, a mit emberi és hazafi jobb érzelme illőnek, szük­ségesnek itélt, hogy a közvéleménynyel, melyre olyan nagy szüksége van, össze ne ütközzék ; s ennek eleget tevén, s megnyervén vele a jók rokonszenvét : most már elvi álláspontra vonúl visz­sza : a kiközösített király iránti minden engedményt utólag letagad, hogy ezen mostani eljárására ne le­hessen később hivatkozni. Hát bizony nagy kétszínű • sóg és kapkodás biz ez a csalhatatlan pápától. Majd lenne mit hallgatnunk, ha valamelyik prot. „püspök" botlott volna igy meg az Opportunismus görön­gyös útján ! Az olasz király meggyilkolásáért az erkölcsi felelősség voltakép a pápára háramlik, mert kiátkozta a királyt s evvel mintegy martalé­kul dobta minden üldözésnek. Mit szörnyüködnek tehát a pápisták, ha fogott az átok, s akadt em­ber, a ki a pápa átkát végrehajtotta. Vagy komo­lyan veszi az átkot, akkor a felelősséget viselje,, vagy nem kívánja az átok teljesítését, — akkor ne átkozódjék. Megjelent a következő munka: Fia vius József ókori héber történetirónak, a gali­laeai zsidó hadak főparancsnokának, A zsidó há­borúról ós Jeruzsálemnek Titus Ceaser által ost­rommal törtónt bevételéről irt hét könyve latinból fordította ós kiadta dr. Istóczy Győző. — Fla­vius Józsefnek ezen, a legújabb korban feltűnő módon elhanyagolt remekműve, a mely ma, tizen­nyolcz évszázad elforgása után se vesztett érde­kességéből semmit sem és még ma is aktuális jelen­tőségű, — nem hiányozhatik egy könyvtárból, könyvszekrényből és könytartó-állványról sem. — A harminczkét nyomatott ivre és több mint ötszáz lapra terjedő egész munkának az ára hét korona. Postán megküldve 56 fillér postaköltséggel több. — Kapható, illetve megrendelhető a fentnevezett forditó-kiadónál, (Budapest, X., Tisztviselő telep, Család u. 30. sz.) és minden könyvkereskedésben. ÜZENETEK. S. K. Köszönöm; sorra fogom venni. Tavaly is felszólaltam már olyan értelemben, hogy az új ónekeskönyv ügye a legnagyobb figyelmet ós a leg­buzgóbb pártfogást érdemli meg.

Next

/
Thumbnails
Contents