Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Figyelemre méltó indítvány

islenitiszteletét elevenebbé, kedélyrehatóbbá és vonzóbbá tegye. Milyen ez a liturgia most? Sok helyütt szinte semmilyen! A magyar istenitiszteletből mindinkább kiszorulnak az antifonák, responsóriumok, oltári üdvözletek, kollekták, általában a gyülekezet ámenjei ; arról pedig, hogy például az oltár előtt egyszerűen vagy énekelve olvasott textusra a gyülekezet hasonló hangú szava következzék, vagy hogy az Úr szent vacsorájánál a liturgus által egyszerűen vagy éne kelve elmondott Miatyánkot és szereztetési igéket közbe-közbe a gyülekezet szava és éneke is váltsa föl: arról a magyar templomokban szó sincsen! Ez pedig bizony nincs rendén, mert az evangéliumi istenitisztelet egyik legfőbb alapelve a koinónia, közösség, a mely elv mennél teljesebben érvényesül, annál igazabb, méltóbb és Iélekrehatóbb az istenitisztelet. Nincs rendén, mert a fenti elemek az ős keresztyén egyház liturgiájában is mind benn voltak és meghagyta azokat Luther is, a minthogy meghagyta eleinte még a keresztvetést is „um der Einfältigen und des jungen Volkes willen." Hiszen ezek az egyszerű és jámbor lelkek látván, hogy ezt is, azt is lehet az istenitiszteletből hagyni, utoljára még arra a gondolatrajöhetnek, hogy semmisem lényeges benne ós akár az egész istenitiszteletet is el lehetne hagyni. Szabadságunk van az istenitisztelet berendezése körül ! De ha egy az úr, egy a hit, egy a keresztség és egy az evangéliumi világosság, a melyben járunk : mért kelljen épp a liturgiának mindenütt másnak lennie, miért ne lehetne itt is nagyobb az egyezőség vagy hasonlóság, hiszen ez még szebb, mint a különbözés és szintén meg van engedve. Azért kell tehát az agendát alaposan átdolgozni, mert csak úgy várhatom tőle, hogy ebbe a szegényes ós élettelen istenitiszteletbe melegséget, életet ós egy kis rendet hozzon be. Hogyan jött létre a tót agenda? A legjobb erők lelkiismeretes ós hosszas munkájának a gyümölcse volt az. Már a mult században kezdték hozzá hordani az anyagot: Krman, Sinovic, főleg Hamaliár. E század elején: Stanik, Zubek, Podhradszky, Paulinyi, Mialovics, utoljára Szeberónyi János és Szeberényi Gusztáv. A legfőbb érdem, úgy hiszem, ez utóbbié, kié volt a szerkesztés nagy gondja és a ki e feladatának páratlan sikerrel felelt meg. De Székács volt az, a ki az ügyet a papi konterencziák elé vitte, igy aztán 1865-ben a Budapesten tartott egyetemes papi értekezlet a mű kiadását elhatározta. Néhány év előtt a porosz agenda átdolgozói a következő feladatok megoldásán fáradoztak : kiegészítették és átalakították az úrvacsora kiszolgáltatásával kapcsolatos főistenitisztelet liturgiáját, nevezetesen beillesztették a liturgia kezdetén a doxológiát, megválogatták a szokásos mondásokat és ko'lektákat, a közimádságot Uturgiailag helyesebb alakba öntötték, a mellék,- heti, ifjúsági és missiói istentiszteleteket gazdagították. Ezt a munkát négy albizottság végezte el. Minden bizottsági tag először az albizottságban referált, aíután a közös bizottságban tárgyaltattak a munkálatok. Meghányták-vetették az alapelveket, hogy t. i. a régi legendát nem semmisitik meg, hanem átdolgozzáR és kiegészítik, minél megóvandó volt a hitvallási és uniói álláspont. Az agenda megtartotta országos egyházi jellegét, de tartományi átalakításokat is megenged. Hát a mi agendánkat ki és hogyan és mikor fogja átdolgozni?! Világos, hogy az egyetemes egyház agendájáról az egyetemes egyház képviselőtestülete köteles gondoskodni. De a szent munkát mégis aligha az egyetemes gyűlés által kiküldendő bizottság fogja elvégezni, hanem talán inkább az egyetemes papi értekezleten fog az agenda sorsa eldőlni. Mire van itt mindenek fölött szükség? Kezdetben csak egy két lelkes férfiúra, akik az ügyet magukóvá tegyék, lelkesítsenek, kezdeményezzenek. Akkor azután majd konferenczia, elvek és feladatok megbeszélése, bizottság ós albizottságok, lesznek munkatársak, lesz szigorú kritika és lesz eredmény: a megfelelő agenda. Karsay a magyar agenda előszavában a többi közt ezt mondja: „Tökéletes ez az agenda nem lehet, mert gyarló emberi mű, mely porba dől, ha a jövő méhe hatalmasabbat, szebbet, erősbet és jobbat szül." Már most sürgetjük azt a hatalmasabbat, szebbet, erősbet és jobbat! A magyar agendát át kell dolgozni! ENDREFFY JÁNOS. Figyelemre méltó indítvány. Ezen czim alatt jelent meg a Kirchl. Correspondes januári számában „H" jel alatt Hermes