Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Segélyegylet alapszabályainak megerősítése

gramm beszédükkel óriási hatást keltve, a gyűlést továbbra is a szokott tapintattal vezették, a mire szükség is volt, annál is inkább, mivel a Komá­rom városi tanitói hivány ügye nagyobb s szen­vedélyesebb vitát keltett, de elnöklő esperes űrnak sikerült az ügyet mégis elintézni. Nagy lelkesedést keltett az a kijelentés, hogy Solymossy Ödön báró, mig az egyházmegye kebelébe tartozik, mindaddig évi 200 koronát ad a gyámintézet, illetőleg a papi nyugdij alap javára. Dr. Kél er Zoltán, e hazában nemes, nagy szivé­ről általán ismert fővárosi ügyvéd szinte évi 200 koronát ajánlóit fel, eg}}iá>megyénk számára. A tanügyi, pén'/ügyi s számvevőszéki jelen­tések meghallgatása után az ülés áhítatos imával véget ért. Csáky Károly gróf váczi püspök azt mondta beiktaiáskor tartott pohárköszöntójében, hogy „Leo pápától, Péter utódjától nyertem a kiküldetést, neki fogadtam hűséget és engedel­mességet." Elfelejti már most is az új püspök, hogy kinevezést a magyar királytól kapta s an­nak kegyelméből kap olyan püspöki javadalmat is, hogy telik neki arra is, hogy 40 lóra istálló alakitását első teendői közé kellett sorolnia. Az iránt a király és haza iránt is volnának talán kütelességei vagy mi?! IRODALOM. Magyar SZÓ. „Törvényeink szentsége" czim alatt a congrua kifizetése érdekében: „Két éve mult immár, hogy országunk törvényhozói meg­alkották a lelkészi fizetések kiegészítését elrendelő 1898. évi XIV. törvényczikket. — Nem akarok e törvény bírálatába bocsátkozni, egyrészt mert a tapasztalat hiánya erre nem nyújt elegendő tám­pontot, másrészt meg azért sem, mert minden törvény jósága vagy rosszasága nagy részt annak végrehajtásától is függ, az 1898 évi 14 törvény­czikk pedig tájdalom még igen távol van a vég­leges végrehajtástól. Egyet azonban már most is konstatálhatok, azt t. i., hogy a kérdéses tör­vény vég rehajtása tekintetében eddig tett intézke­dések m'nden kritikán aluliak, egyedül csak arra jók, hogy törvényeink szentségébe vetett naiv hi­tünket megingassák. — Igazán megszégyenítő, sőt megbélyegzők reánk lelkészekre, de még inkább a magas kormányra az a meggondolatlan eljárás, a mit a kongrua-törvény végrehajtásánál elkövettek. A törvény kinos megszülemlese után kiadatott a dicső jelszó, hogy az egyetemi képesítést nyert, a haza erkölcsei megnemesitésében, ország táma­sza, talpköve megteremtésében önzetlenül verejté­kező papság nem három év múlva, hanem külö­nös kegyelemből rögtön az első évben megkapja azt, a mit egy négy osztályt végzett irnok vagy vasúti fékező már rég vagy megkapott, vagy meg is haladott, t. i. 600 forintokat. — Az év végén azonban, a midőn már türelmetlenül vártuk a biz­tosan és többszörösen megígért fizetéskiegészitést, az előrelátó miniszter kénytelen volt kijelenteni, hogy nemcsak a lelkészek türelme, de az ő elő­irányzott penze is elfogyott — tehát nem fizethet. 0 azonban annyira kegyes mihozzánk, bogy kész érdekünkben azt az áldozatot is meghozni, hogy külön törvényben bér számunkra 100,0.00 forintot. Denique újra a szőnyegre kerültünk, újra kezdtek rólunk vitatkozni. Egyes szentelt viztől csepegő s hozzánk ismeretes jóindulatot tanúsító lapok el­keídték szeliden emlegetni a papzsákot, a csúnya telhetetlenséget, sőt itt-ott szó esett a bálozó pap­kisasszonyokról is, mint a kik egyedül okai an­nak, hogy az ország drága idejét folyton lefog­laljuk mérhetetlen kívánságainkkal. — Végre sok porolás és piiulás után megkaptuk a második törvényt is, sőt hogy még gazdagabbak legyünk, ráadásul kaptunk egy fényes Ígéretet is. Egy in­terpelláczióra adott válaszában ugyanis a minisz­ter helyett a vallás- és közoktatásügyi államtitkár az ország szine előtt nyíltan kijelentette, hogy a lelkészi congrua kérvények ,.a lehető legrövidebb idő alatt" intéztetnek. — Méltóságos Uram, igy tartják meg odafönn adott szavukat? Vagy talán méltóságod előtt fél év és még hozzá egy bi­zonytalan idő a lehető legrövidebb idő? — Nem akarok erősebb szavakat használni, de annyi tény, hogy az ily eljárás teljesen megfelel a .,va­kulj magyar" elvnek. Azért, ha aztakaiják, hogy keblünkben a magyar törvények szentsége és az adott szó kötelező erejében vetett hit megmarad­jon, úgy igen kívánatosnak tartom az 1898. évi XIV. t.-cz. végre-valahára való becsületes elinté­zését." Kérdés. Szükséges-e az egyházmegyei segélyegylet alapszabályait megerősítés végett az egyházkerületi közgyűléshez fölterjeszteni (Alk. 16. §.) vagy pedig elég az egyházmegyei közgyűlés megerősítése? ÜZENETEK. Kézirat visszaküldésére nem vállalkozom. S. K. Köszönöm a figyelmet ! Verset nem ka­pok ! — T. G. Megkaptam, s ki fogom adni. — D. Gy. Azt nem tehetem, nagyon sok féle a dol­gom, gondom, külön kívánságot az előfizetés be­hajtására nézve nem tarthatok meg emlékezetem­ben ; hiszen az egyik azt kívánja, hogy türelmesen

Next

/
Thumbnails
Contents