Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Arad-Békés

"mert nem kívánja, hogy az egyházmegyei gyűlések a feletti veszekedésekből álljanak, mihez van, vagy nincs joga az esperesnek és felügyelőnek. Utána Dax üyörgy berényi lelkész szóllalt fel, hevesen támadta a szabályzatot, mely a papok jogait tiporja és a hiveket mintegy felhívja a lelkész ellen; nézete szerint semmi szabályzatra szük ség nincs; az esperes is csak olyan pap, mint a többi, ne avatkozzék az bele a pap dolgaiba. Hasonló értelemben szólt Jeszenszky Károly berényi lelkész is, kérve a szabályzat elvetését, mint a melyre szükség nincs. Dr. Fábry Sándor Ábray Lajos felügyelók váltig bizonyítgatták, hogy szabályzatra épp úgy a lelkészek jogainak megvédésére, mint az egyházmegyei elnökség jogkörének precizirozása czéljából szükség van ; a lelkészek ellenzése folytán megállapodás nem történt, ellenben a hangulat oly ingerült lett, hogy a többi tárgyak megbeszélése sem folyhatott nyugodtan. Legmagasabb fokra hágott az izgatottság az értekezlet végén, a mikor is Korén Pál esperes, kezében a „Békés" czimű gyulai lappal, szót kért, hogy egy oly ügyet kérjen az értekezleten elintéztetni, a mely szorosan nem tartozik ugyan az egyházmegyei gyűlés elé, de az ő személyére, mint esperesére vonatkozik, s igy azt az egyházmegye érdekében szóvá tenni kötelessége. A „Békésiben „Lex Koreniana" czim alatt egy czikk jelent meg, mely az egyházmegyei elnökség egyházlátogatási szabályrendeletével, illetve annak a papi értekezleten lefolyt tárgyalásával foglalkozik „Mementó" álnév alat; nem kiván foglalkozni azzal, hogy minő gyűlölködéssel van telve ellene az a czikk, de igen azzal, hogy a hat hasábos czikk bevezetése, mely a czik nagyobb részét képező hazafiságát támadja és gyanúsítja meg, jóllehet a szabályzatnak semmi köze a hazafisághoz ; de éppen ebben látja a tendentiát. Az egyházmegyét hivja fel birájául. A mellett a szabályrendelet tartalmául oly nyilvánvaló valótlanságokat hoz fel a czikk, melyek a szabályzatban egyáltalán nem foglaltatnak, azért ó kijelenti, hogy a czikk tartalma, iránya eleitől végéig ferdítés, részben otromba koholmány, személyére vonatkozó része pedig valótlanság, hitvány hazugság és rágalom, hivatkozik Jesz enszky Károly lelkészre, a kinek kezében van egy levele az esperes* nek, e levél, melyre a czikk szerzője hazugúl hivatkozik, legjobban fogja felderíteni a czikk nyilvánvaló hazugságait; kéri Jeszenszkyt a levél felolvasására. Felhivja végül a czikk íróját, a kit hitvány rágalmazónak és hazugnak nyilvánít, hogy ha itt van, jelentkezzék, hogy ellene vagy az egyházi vagy a világi bíróság előtt megtegye a megtorló lépéseket. A megdöbbenés néma csendjét csakhamar a helyeslés zúgó vihara szakitotta meg. Erre felkelt Jeszenszky Károly lelkész, kifogásolva, hogy sajtótörvényi dolgok bírálatába bocsátkozik az értekezlet, s bizonyítgatni kezdte a czikkben foglaltak valóságát. De az értekezlet nem hallgatta meg, hanem hangok emelkedtek, nyilatkozzék, ő irta e a czikket, nevezze meg magát, mert rágalmazónak nyilváníttatott a czikk irója. A roppant izgatott hangulatot dr. Fábry Sándor és dr. Zsilinszky Endre csillapító szavai, a kik elitélve azt az eljárást, hogy egyházi dolgok, a melyek elintézése szorosan az egyházi forumok elé valók, elferdítve, a felsőséget vádolva és meggyanúsítva hozatnak a közönség elé, némileg megnyugtatták, szólók kérték a lelkészeket a kölcsönös szeretetre és jó indulatra. Végül még Szeberényi Zs. Lajos szóllalt fel, helytelenítve a lapokban való támadást, de az esperes túlszigorát és zsarnokságát is elitéli, s kijelenti, hogy ő az elnökségben nem bizik. Dr. Zsilinszky Eridre köszöni az őszinteséget, bár tudja az előtte szóló érzületét általában a felügyelők iránt, biztosítja azonban, hogy ha az egyházmegyének is lesz oka bizalmatlanságot nyilvánítani irányában, akkor ő le fogja vonni a consequentiát, addig azonban Szeberényi bizalmatlanságát csak tudomásul veszi. Ezzel az értekezlet izgatott hangulata véget ért. Másnap kedden reggel 7 órakor gyámintézeti istentisztelet tartatott, mely alkalommal Klár Béla fazekas varsándi lelkész mondott egyházi beszédet. Az istentisztelet végeztével Korén Pál buzgó imája után dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelő hosszabb beszéddel, melyben egyházi életünk actuális kérdéseivel foglalkozott, megnyitotta a közgyűlést. Senki sem sejtette még ekkor, hogy a gyűlés elején minő senzátiós meglepetés fogja érni az egyházmegyét, az esperesi jelentés végén. Korén Pál esperes ugyanis, midőn felolvasta terjedelmes, a nála megszokott tartalmassággal megirt jelentését, felkelt és nyugodt, de erőteljes szavakban essetelte azt a méltatlan hajszát,, melyet ellene az utóbbi években hírlapokban névtelen czikkekben és egyebütt megindítottak, ó abban az egyház veszedelmét látja, de az orvtámadások ellen nem képes védekezni; erős szavakban megbélyegzi az orvtámadást ; minthogy azonban esperesi székfoglalójában kijelentette volt, hogy csak addig marad esperes, a mig lelkésztársainak bizalmát bírja, s minthogy úgy a tegnapi értekezleten, mint az előző gyűléseken meggyőződött, hogy irányában lelkésztársainak bizalma megrendült, esperesi állásáról lemond. Néma megdöbbenéssel fogadta a közgyűlés az esperes szavait; de csakkamar felemelkedett dr. Zsilinszky Endre esperesi felügyelő a ki kijelentette, hogy azon rövid idő alatt, a mióta felügyelője az egyházmegyének fájdalmasan látta az egyenetlenséget, de látta azt a buzgó, lelkes éf*